"A vallás három dologban rendkívül hatékony: az emberek megosztásában, az emberek irányításában és az emberek becsapásában." Egy magát kommunistának (kádáristának?) mondó facebookos kolléga tette fel ezt, egyéb baromságok mellett. Az egyéb baromságok értelmezésébe (értelmetlenezésébe) már belefáradtam. Néha még csodálkozom, hogy hány ismerősöm rajong ezekért és más tollából származó, úgyszintén más, de emezekkel semmiféle rokonságban nem lévő egyéb baromságokért, mint most is, de ez se fog sokáig tartani. Hogy van ember ebben a valaha szebb napokat látott országban, aki százötven éves utópiákat komolyan vesz, aki szocialista-kommunista népfelkelést vagy nép által írt Alkotmányt vizionál, aki komolyan gondolja (ez azért egy fokkal közelebb áll a realitáshoz) Bajnai kétharmados győzelmét 2014-ben, esetleg az apostoli királyságot, annak hiányában a Szűzanya, illetve a szkíták-hunok-ősmagyarok birodalmának megvalósulását itt, ezen a kilencvenháromezer négyzetkilométeren, még most. Na persze, utóbbi esetben a kilencvenháromezer négyzetkilométerre való utalás sztornó, hiszen...egész addig, sőt azon is túl.
Kell ide vallás? Gondolhatja bármely, a józanságnak csak egészen kicsi szikrájával rendelkező ember, hogy az első mondatban idézett három dologhoz a vallás vezetett? Három mondatot kellene váltanom Orbán Viktorral, mit hármat, egyet, és mindenki számára nyilvánvaló volna, aminek már most is nyilvánvalónak kellene lennie. Becsületes, református ember, írta nekem valaki régen róla. A becsületet nem fogom taglalni, akar a fene a most letartóztatott apostoli kormányzó sorsára jutni, aki mintha Pintér nejével akasztott volna bajszot (sertét, szőrszálakat). Arról azonban szívesen megkérdezném a Vezért, hogy milyen megfontolások vezették például a pozitív reprobáció eretnek tanításának elfogadásához a helyett, hogy Isten mindenkit eleve üdvösségre szán? Esetleg arról, hogy a triplex via redukcióját miért tartja helyesebbnek a "semper maior" augustinusi summázatánál?
Nézzük tehát a vallást. Csak megakadt a szemem az idézetteken, nem volt ez az írás betervezve, dehogy. Azonban látva a sok tudatlanságtól vezetett lájkoló kezet, az előítéleteknek és ostobaságnak ebben a témában való különösen intenzív megjelenését (pro és kontra), kénytelen vagyok leírni, amit leírok. Amikor teológiára jártam, egész megszoktam, hogy mihelyt ez az információ valaki fülébe jut, azonnal önjelölt vallásszakértővé válik, de már elszoktam tőle. Marx vagy Lenin - örökbecsű sztálini kifejezéssel - legalább ebbe nem dugták bele mélyebben disznóormányukat. Nagyjából maradtak annál, amihez értettek, bár ez Lenin esetében korántsem ennyire egyértelmű, Marx filozófiával kapcsolatos tévelygéseit viszont jól ellensúlyozta a közgazdaságtan. A Kommunista Kiáltványon meg Engelsszel együtt pompásan szórakozott (tényleg). Nos, a vallás. Előszöris nem vallás, hanem religió, régies magyar nyelven religyió, a religare, relegere, visszakötni, visszacsatolni latin igéből. Vallás, latinul confessio, azaz az (új) hitnek megvallása csak a reformáció óta terjedt el és került a magyar nyelvbe. A vallás az ember visszacsatolása (nem hívők számára vélt) eredetéhez. A "re" azt jelenti: "vissza". Mi is a forradalom, kedves "haladó" barátaim? REvolúció. Vissza-akarás. Nincs is oly nagy különbség, mint ahogy a tudatlan ember gondolná. Ma nem megyek mélyebben ebbe bele, mert sem idő, sem tér nincs rá, és különben is, ki lesz bővebben fejtve, illusztrálva és bizonyítva, de el lehet most nekem hinni. Az ember nem olyan régen kezdte el azt a játékot játszani, hogy "jőni kell, még jőni fog egy jobb kor". Mintha már kezdene belefáradni, legalábbis a többség. És hát nem jő, ahogy Godot sem, az Istenért nem jő. Talán mert olyat vár, amit nem kéne várnia, de ez szintén másik téma, noha örökzöldnek (és milyen unalmasnak) tűnik.
Szóval a vallás. Előszöris a vallás nem oszt meg senkit. Amikor megszületik egy új felfogás, akkor az csatlakozik hozzá, akinek ehhez affinitása van. Akinek nincs, nem csatlakozik. Akkor még BELSŐ útról van szó. Igaz, mi igaz, a későbbiekben is, de az ember társadalmi lény, tehát szép lassan ráül erre is, mint mindenre, a társadalom. A hívekből kialakul egy csoport, amit később egyháznak neveznek. Minden terheltséggel, ami a mindenkori társadalmat jellemzi. Nem csak az egyházra jellemző ez persze, hanem a fegyveres testületektől a pártokig és egyesületekig, sőt a kormányig, önkormányzatokig és a Parlamentig mindenre, ami társadalmi szervezet. Miért alakul ki a hívekből egy csoport? Mert az ember csoportos lény. Csoport a kommunista párt is, a bármiféle párt is, csoport az akvaristák szövetsége, a postagalambtenyésztők klubja, csoportot alkotnak a futballdrukkerek, a sztárok rajongói, hadd ne soroljam. Ez így működik. Azzal, hogy a bármilyen csoport megalakul, az emberek megosztódtak. Vagyis osztódtak. Legyen az egyház, vagy nem egyház. Nem VALLÁS, drága materialisták, hanem EGYHÁZ. Ettől kezdve a csoport semmi mást nem lát, csak saját magát. Vagy magába akar olvasztani, vagy el akar pusztítani. Nem azért, mert egyház, sem nem azért, mert vallási alapon szerveződött, hanem azért, mert csoport. És azért csoport, mert az ember csoportos lénynek született. Minden csoport vezető szerepre törekszik. Irányításra más csoportok felett. Az elpusztítás a következő lépés, gondoljon a nyájas kommunista idéző a kommunista mozgalmak történetére, például az MDP létrejöttére, majd Szakasits Árpád további életútjára, különös tekintettel az 1950-56 közötti időszakra. Vagy gondoljon a nyájas polgári Olvasó az FKGP, esetleg a papíron még létező KDNP nászára a Fidesszel.
Becsapás? Mondja ezt egy kommunista? Mondja ezt BÁRMILYEN főhatalomra törekvő csoportosulás híve?
Nem arra kell vigyáznom, hogy megvédjem a HMP törekvéseit, és igazát, hanem lassan arra, hogy ne mások mondják ki helyettem. Tudván tudva persze, hogy nem ezt akarják kimondani. Bár ezt csak mi látjuk egyelőre, én és a kedves Olvasók. Ők még nem. Vagy legalábbis úgy tesznek.
2013. 01. 03.