(Karácsony 2.)
Van egy régi vicc. Egy ember pokolra jut, de a lehetőségek közül maga választhatja meg, miképpen kíván bűnhődni. Az első teremben rostélyon sütögetik az embereket. - Így nem - mondja borzadva. A másodikban éles késekkel hasogatják őket. - Jaj, így sem - megy tovább. Sok termen végighalad a kísérő ördöggel, végül eljutnak a legutolsóba, ahol mindenki egy nagy kondér melegszarban üldögél. Van, aki pipázik, van, aki szivarozik, van, aki cigarettázik. - Ez egész elviselhetőnek tűnik - mondja az ember. - Itt maradnék. - Rendben van - bólint az ördög. Az illető bemászik a kondérba, elhelyezkedik, és épp rágyújtana, amikor egy hang hallatszik fentről: - Emberek, vége a cigiszünetnek! Lebukni!
Hát valahogy efféle cigiszünetnek gondoltam mindig a Karácsonyt. A "szeretet" szó használatát - általában, hogy megadjam a kibúvót - mindig is túlzott optimizmusnak tartottam, de legalább valamiféle tűzszünetet azért vártam. Vártam volna. Én gyakoroltam, sőt, próbálom gyakorolni mindmáig. És minden évben meglepődöm, mennyire egyedül vagyok ezzel. Na jó, hogy mennyire kevesen vagyunk.
Ha egy kutya vagy farkas verekedés közben a hátára fordul, és odakínálja nyakát az ellenfelének, az NEM TUDJA megharapni (normális esetben - a harci kutyákból a megadás mellett épp ezt a tulajdonságot szelektálták ki). Olyan beépített gátlással rendelkezik, amely ezt nem engedi. Az embernél ez úgy látszik, nem működik.
A római szaturnáliák pont Karácsony - a téli napforduló - idejére estek. A társadalmi hierarchiát felfüggesztették. A rabszolgákat - erre az időre - felszabadították, sőt, uraik szolgáltak nekik, dolgozni nem kellett senkinek, mindent lehetett, ami év közben tiltott volt. A szaturnáliák hetében - ha más nem is -, de - legalább - ELNÉZŐEK voltak. Ma már ez is elérhetetlen álom.
Nem az a probléma, hogy PAPÍRON nincs cigiszünet. Papíron a dolog működik. Ilyenkor naponta többször hallani, hogy "hiszen Karácsony van". Aztán egyszer csak elszakad az a cérna, aminek éppen ezekben a napokban nem szabadna elszakadni. És attól kezdve marad a csodálkozás. Ugyanaz a csodálkozás, amikor valakivel fogadok valamiben, elveszti, és nem tartja be a fogadalmát. Ha régen valaki vesztett mondjuk a kártyában, annak ellenére megadta, ha koldusbotra jutott. BECSÜLETSZÓRA adtak nagy összegeket kölcsön. És ha valaki elvesztette a becsületét, főbe lőtte magát. Ma megértően bólogatnak, hogy "nem kell minden hülyeséget komolyan venni". Nem is az a baj elsősorban, hogy egy rossz gondolatért nem dob oda az ember mindent. Az a baj, hogy nem tartja magát azokhoz az íratlan szabályokhoz, amelyek nélkül az emberi kapcsolatok nem működnek. Nem tartja magát semmiféle társadalmi konszenzushoz. Semmiféle megállapodáshoz.
Ismét a "szellemi" és "anyagi" prioritás-sorrendjéhez jutottunk. Ha csak az számít, ami megfogható, akkor a társadalom csúcsán a leggazdagabbak fognak állni. Állnak már most is. És teljesen mindegy, miként szerezték a vagyonukat. Amint az is teljesen mindegy lesz, hogyha mások ugyanígy elveszik tőlük. Csak ebből soha nem lesz rend. Ebből csak rendetlenség lesz. Szétesés. A társadalom szétesése. Nálam az erkölcs - és mindaz, amit "szellemi"-nek nevezek - sem egy viktoriánus vénkisasszonyt, sem egy puritán prédikátort, sem egy idealista költőt nem jelent, hanem magát a véresen komoly gyakorlatot. Nem azért van szükség az ő elsődlegességükre, mert valamiféle kenetteljes hang ezt dörgi a szószékről, hanem, mert a világ így működik. Mert az emberi társadalom is így működik. Ha nincs mihez tartania magát az embernek - ezért van szükség a jogbiztonságra is -, az élet minden területén, akkor nem is fogja magát semmihez sem tartani. Akkor bárkit és bármit elpusztíthat bármiért. Akkor úgy alakítja a szabályokat, ahogy azt - a maga számára - a legjobbnak véli, akkor rúgja fel őket, amikor csak akarja, és ő lepődik meg majd a legjobban, amikor vele is ugyanezt csinálják. Majd? Már most. Most és - többek között - itt.
A Karácsony - a cigiszünet - egy ilyen szabály. Ilyen szabály lenne. Nem mérhető anyagiakkal. Nem fejezhető ki anyagiakkal.
Ha már ez a kis pihenő se valódi, akkor fel sem érdemes többet jönni a szar alól.
2013. 12. 26.