"Magyar vagyok, aki sorsközösséget vállal a magyarsággal. Kíséreld meg csak egyetlen egyszer elképzelni, úgy munkahipotézisként, hogy Orbán Viktor ugyanezért nem szeretne norvég lenni."
Nem tudom elképzelni. Ő nem ezen az alapon működik. Sokkal, de sokkal... khmmm, pragmatikusabb alapon.
"Kertész Imre csak maradjon Imre Kertész, Nádas Péter, Péter Nádas, Konrád György, György Konrád, és, hogy keresztények is legyenek, gróf Eszterházy Péter, gróf nélkül, Péter Eszterházy.
...
Visszatérve a kiinduló ponthoz, azok az emberek, legyenek bármekkora művészek, vagy írók, akik a határon kívül Magyarország rossz hírét keltik, számomra elfogadhatatlanok, és hazaárulónak tekintem őket. Sajnálom, ezt hoztam hazulról, ilyennek neveltek. Ha most látnak, azt fogják mondani, jól van Gábor, a mi fiúnk vagy." A hibákat, a partnerek utólagos engedelmével, javítottam.
Magyarországnak nem a híre rossz. Magyarország jelenleg, kevés lakójától eltekintve, en bloc rossz. Undorító. Ez a katolikus egyház sok papjára és tagjára különösen áll. Nem mai keletű probléma. És hagyjuk a hazaárulózást. Ha belemennénk, akkor a jelenlegi rezsim vinné a pálmát, támogatóival együtt. Akiket nem ment az ostobaság. Ennyire ember nem lehet ostoba. Ezt ő AKARJA.
"Miért undorító?"
Mert embertelen, gőgös, fajgyűlölő, marakodó, és - lakói jelentős részét tekintve - buta, mint a föld. Neve, ha van, csak áruvédjegy: a rossz minőség védjegye. Európa szégyene vagyunk.
Nem bűnhődött még meg semmit. Hiába énekli a himnuszában. Az ezredrészét sem annak, amit megérdemel. Orbán játékos legyintés csak. Ráadásul azok, akik megválasztották, fel sem fogják, hogy ő is a büntetés része. Magyarország azt kapja, ami jár neki. Ilyenkor szégyellem, hogy ide születtem.
"Nem fejtetted ki a bűnhődés és szégyen szavakat, valamint, hogy szégyelled, hogy ide születtél? Ki, vagy mi előtt?"
A bűnhődésnek két olvasata lehet: az egyik a múltra, a másik a jövőre vonatkozik. Az első a számlák kiegyenlítése, ahogy megboldogult Feliksz Edmundovics (Dzerzsinszkij) mondta. A második a változás reménye. Ami már elégséges a változáshoz. Nem a feltételes reflexek és tilalmak kialakításához, mert ennyire egy állat is képes, hanem a tudatos változáshoz. Amit egyben a józan ész is diktál. Az elfogultságtól való mentességre törekvő, józan ész.
A bűnhődés a büntetés célja. Pszichikai előfeltétele a bűntudat. Bűntudat nélkül nincs megtisztulás. Anélkül csak szenvedés van és mártíromság. Semmit nem ér az égadta világon. Ha történelmi példákra vágyunk, van bőven, Hitler landsbergi, Szálasi szegedi fogságától egészen a 2006-os zavargások résztvevőinek elítéléséig, majd felmentéséig.
A szégyen is egyfajta büntetés. Annyiban különbözik a bűntudattól, hogy az egy belső, a szégyen egy külső vélekedés eredménye. Szégyen az, amit a többiek szégyenletesnek tartanak. Ami nem felel meg a közösségi normáknak. A szégyen úgy viszonylik a tényleges büntetéshez, mint az erkölcs a joghoz. De a szégyen és a bűntudat között is van kölcsönös kapcsolat. A szégyen ugyanis képes bűntudatot gerjeszteni. Becsapós, mert csak reflexszerűen. Nem kell, hogy belátás előzze meg. Már az, hogy mindenki elítél, rossz érzést indukál. Közhely, hogy ha sokáig mondogatják, hogy loptam, akkor előbb-utóbb úgy kezdek viselkedni, mintha tényleg loptam volna. Még később már el is gondolkodom, hogy hátha mégis. És mindvégig rendkívül kényelmetlenül fogom magam érezni. Ahogy egy zsidó érezhette magát a hitleri Németországban, vagy egy néger az amerikai Délen és az apartheid Dél-Afrikájában. Pártatlanul szemlélve a szégyennek kizárólag a közvélekedés az alapja. Hogy a közvélekedésnek mi az alapja, az már egy másik történet.
A szégyellés a szégyen következtében kialakult bűntudat. Innét a kérdés - ki előtt vagy mi előtt - könnyen megválaszolható: magam előtt.
Ami pedig engem és Magyarországot illeti: ha már lakosságának nagy része nem szégyelli, amit mások szégyennek tartanak, és nincs olyasféle bűntudata (pedig lehetne), mint például saját múltjukat illetően a németeknek, vagyis - hivatalos képviselete alapján - elmondható, hogy Magyarország nem szégyelli, amit mások szerint szégyellni kellene, sőt, mentegeti, folytatja és fokozza, akkor - belátva, felfogva, és magamévá téve mások véleményét, kiegészítve a sajátommal - legalább én szégyelljem. Szégyellem is.
Végezetül állításaimat megpróbálom illusztrálni, az első beszélgetőpartner hölgy saját oldalán közzétettekkel.
"Kedves...!
Aláírtad már a betelepítési kvóta elleni gyűjtőívet, amit a Fidesz indított?
Ha nem, akkor minden nap 10 órától megteheted a Lehel téren. Én is gyűjtöttem már a múlt héten, szerdán is kint leszek a piacnál 10-17óra között. Ha úgy gondolod, hogy alá szeretnéd írni, várunk szeretettel. Mi van Veled egyébként, jól vagy? ..."
"Hát persze!!!"
Két hívő katolikusról van szó. Ez a szégyen, bűntudat nélkül. A büntetés, ha nem is marad el, addig fog ismétlődni, ameddig valódi bűnhődés nem lesz a következménye. Azért fog addig ismétlődni, mert a bűn is addig fog ismétlődni, ameddig nincs bűntudat és szégyenérzet. A kegyelem előfeltétele a MEGBÁNÁS. Isten akkor fogja megáldani a magyart, ha megbánta, amit addig tett. Jó kedvvel is, bőséggel is. Hiszen tudjuk, a "jó kedv" a régi magyarban nem "jó hangulat"-ot jelent. Hanem KEGYELMET. Addig még el fogja sújtani villámait párszor, dörgő fellegében.
2015. 11. 18.