Az "ortus" latin szó, (többek között) azt jelenti, hogy "keletkezés, származás, eredet, születés". A görög-latin "ortodox" ("orthodoxus", "igazhitű", "óhitű") kifejezést közönségesen a hagyományokhoz betű szerint ragaszkodókra alkalmazzák. Arra, aki valamivel kapcsolatban nem akar eltérni az arról alkotott eredeti - értsd: régebbi - állásponttól.
Az ortodox tagadása - ha a latinból indulunk ki - a non-ortodox volna. Nem is "volna": az.
Akkor mi a csuda az unortodox? Nos, az "un-" előtag szintén tagadást jelent. Nincs akkor ebben semmi hiba, mondhatja most az Olvasó. De van: tudniillik a NÉMETBEN és az ANGOLBAN jelent tagadást. Nem a latinban, még kevésbé a görögben.
Az unortodox valami olyasmi, mint mondjuk a Südegyháza. Abendebéd. Pferdefasz. Esetleg Lóschwanz.
Hiába is keresné a kedves Olvasó. Ilyen szó, hogy "unortodox" még a Bakosban - Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezések kéziszótárában - sincs. Van viszont egy másik: a HETERODOX. Természetesen - hiszen ez is görög eredetű - több jelentéssel. Elsődlegesen "elhajló", "eretnek", másodlagosan mint "a hivatalos nézettől, felfogástól eltérő". Több, mint biztos vagyok benne, hogy EZT akarták az "unortodox" kifejezéssel leírni. Csak nem sikerült. Ez SEM sikerült.
A heterodoxiával alapesetben semmi probléma nincs. Pontosítok. NEKEM nincs semmi problémám vele. Ha nem volna, nem volna tudomány sem. Még ma is lapos volna a Föld. Ugyanez igaz a vallásra is, ha nem is úgy, ahogy az ember elsőre gondolná. A "történelmi" (természetesen ez a jelző is ugyanolyan sületlenség, mint megannyi más: minden vallás - egyáltalán: minden - "történelmi", mi egyéb is lehetne?) vallásokkal ugyanis két nagy baj van. Mindkettő abból ered, hogy egészen másféle ember élt, egészen más determinációkkal abban a korban, amikor keletkeztek, és egészen másféle ember él most. Ezért lett másik vallás a buddhizmus, mint a hinduizmus, és a kereszténység, mint a judaizmus. Ezért született meg a protestantizmus. Ezért született meg - hogy az iszlám se maradjon ki - a szikh, majd a bahái vallás.
Az egyik nagy baj, hogy nem lehet őket "megreformálni". Semmit nem lehet megreformálni. Ha mégis megteszik, akkor nem ANNAK valamiféle korszerűsített - vagy éppen eredetinek mondott - változatát kapjuk, hanem egy TELJESEN ÚJAT. Mi mást is kaphatnánk? Hiszen - a kiinduló anyag keletkezéséhez képest - egy teljesen új (más) korban élünk. És EZ a kor tükröződik majd, még az "igazán autentikus"-nak mondott tanításokban is. Más ugyanis nem tud tükröződni.
A másik probléma, hogy a kiinduló tanításrendszer "fejlődése" - értsd: alakulása - sem áll(hat) meg. Hiszen az idő sem áll meg. És ha fent akar valahogyan maradni, alkalmazkodnia kell. Ezért aztán az évtizedek-évszázadok múlásával a mindenkori klérusnak - ha meg szeretné őrizni önnön legitimációs alapjait - mind kínosabb vargabetűket kell tennie, mind újabb és újabb elemeket kell a kánonba iktatnia, mind több olyan körülményre kell tekintettel lennie, amelyek az eredeti kánon kialakulásakor még nem léteztek. Végül olyanná válik, mint a régi történet nagyapója, aki annak ellenére ragaszkodik RÉGI fejszéjéhez, hogy annak mind a fejét, mind a nyelét sokszor kellett már kicserélnie.
Végül MAGA A KLÉRUS is eretnekké válik. Heterodoxxá, hogy úgy mondjam.
És ez - mondanom sem kell - nem csak a vallásokra igaz. De, hangsúlyozom még egyszer, nem tartom rossznak. Akkor nem tartom rossznak, ha felismerik, MINDENRE vonatkoztatják - hiszen mindenre is vonatkozik -, és következetesen, NEM TÉMÁNKÉNT-TERÜLETENKÉNT SZELEKTÁLVA megpróbálják alkalmazni. Nem mondják azt, hogy a gazdaságpolitikára érvényes, a társadalompolitikára, vagy a történelemfelfogásra meg nem érvényes. Ha ki merik mondani, hogy SEMMIBEN - ezt először írom le: MÉG A VALLÁSBAN SEM - nem lehet nemhogy kétezer, de száz éves szemlélettel sem utolérni saját korunkat.
Hozzátéve - a félreértések újbóli elkerülése végett -, hogy a heterodoxia csak egy hozzáállás. Nem varázsszer önmagában. Végképp nem a népámítás egyik vezérkifejezése. Nem az ostobaság takarója.
Az az unortodoxia, hála Istennek.
2014. 02. 17.