Isten ments, hogy bántani akarjam. Vagy rosszat akarjak róla írni. Persze, mi az, hogy "rossz"? Most különben sem arról a "nép"-ről lesz szó, amelyet az emberek összességével azonosítanak. Inkább valamiféle csoporttudatról. Sőt, csoport SZELLEM-ről (meg egyéb csacskaságokról). Bár...a hagyomány ezt inkább az állatokkal társítja. Az állatok csoportszelleme az emberi individuum szellemének felel meg. Ilyen értelemben minden egyes ember külön faj. Nem összesíthetők. Az összesítés már nem a konkrét emberről fog szólni, hanem valami másról. Akkor jön az, hogy "a zsidók", "a magyarok", "a németek", "az oroszok". Meg lehet csinálni, még ki is lehet hámozni belőle valamit, csak egyet nem SZABAD (bár lehet): ráhúzni bárkire.
Az állati és emberi egyének között mérhetetlen minőségi különbség van. Nem a nagyobb agy miatt. Már csak azért sem, mert például a kolibri agya testméretéhez viszonyítva nagyobb, mint az emberé. A neandervölgyi ősember agya is nagyobb volt, mint a mai ember agya. Einstein agya - tartósítva megőrizték - kifejezetten kicsi. Lenin agyát is megőrizték, sokáig vizsgálták is, de erről inkább ne beszéljünk. A szifilisz nem munkálkodott eredménytelenül.
Még egy idióta is mérhetetlenül a legokosabb állat fölött áll. És nem szellemi képességei szerint. Azt lehet mondani, hogy mintegy "hivatalból".
Fent leírtak messzemenő figyelembevételével azonban meg lehet próbálni az egyes embercsoportok jellemzését. Játékból, hogy úgy mondjam. Minden gyakorlati felhasználási szándék nélkül, különös tekintettel arra, hogy ebből az adott személyre nézve maximum olyan következtetés vonható le, hogy "lám-lám, milyen érdekes, hogy ő is menyire megfelel ennek". KÖVETKEZTETÉS, ahol az első az adott személy vizsgálata, második pedig a párhuzam. Ha ez megfordul, akkor azt úgy hívják, hogy előítélet. Elő ítélet, szó szerint.
Ha tehát játék, akkor - mostanában gondolkodtam rajta - az embercsoportokra az is jellemző, hogy - ha már az állatokról is beszéltünk - milyen állatokat tartanak. Nem jól írtam: milyen állatokat tenyésztettek ki. Az az állat, amit kitenyésztettek-tartottak, miben különbözik az azonos fajú, más csoportok által kitenyésztettektől-tartottaktól. Legjellemzőbb példa a kutya, mint az emberhez legjobban kötődő állat. A német kutyafajták, még a vizslák is - különösen a weimari - kifejezetten kemények. Kemények, de megfelelő dominancia éreztetésével jól kézben tarthatók. Egy rottweilert vagy dobermannt le kell verni, ha nem is szó szerinti értelemben. Még egy német juhászt is. Egy kaukázusit már nehezebben lehet, és német értelemben vett munkakutya soha nem lesz belőle. És akkor itt vannak a magyar fajták. A komondor, kuvasz, puli, magyar vizsla például. A komondor - kettő is volt nekem belőle - kifejezetten nagylelkű. Ha ember volna, azt mondanám rá, hogy lovagias. Semmi hamisság nincs benne. Semmi (hacsak el nem rontják, de az más kérdés). Ha kutyában van méltóság, akkor benne van. Olyan, mint egy régi mezopotámiai (aki azt hinné, hogy a sumér-magyar rokonság következik, csalódni fog) vagy perzsa király. A kuvasszal némileg más a helyzet. Az nem kifejezetten pásztorkutya volt, hanem falusi őrkutya (már az őse, mert ezek a kutyafajták mai állapotukban körülbelül száz évesek - a "kuvasz" elnevezés is csak "nagy falusi kutyá"-t jelentett anno), és első áldozatául esett minden idegen hódításnak, tehát mindig néhány egyedből kellett rekonstruálni, ami nem tett jót neki. A kuvasz már a túlélő magyar paraszt szimbóluma lehetne. A puli a furfangos pásztoremberé. És a magyar vizsla...a minap mondtam valakinek, hogy ha "kutyá"-t akar, a szó szoros értelmében, jó idegrendszerrel, tökéletes fizikummal, olyat, akinek nem alszik meg a tej a szájában, akire öröm ránézni, ha kint van a természetben, akkor munkavonalú magyar vizslát válasszon. Nem kell félteni semmitől, senkitől, se kutyától, se lótól, se vadállattól, nem támad meg senkit, de megvédi magát, (ha jól nevelik) megbízható: vadászkutyában ugyanaz a méltóság és lovagiasság, mint a komondorban. Jóindulat. Ez lenne - ez volt valaha - az az alap, amiből... isa pur és homu lettünk.
A nép konzervál. Felold és megalvaszt, ahogy az alkimisták tették (solve et coagula). Ha csak a nyelvet nézzük, többre jutunk saját eredetünket illetően, mint bármely régészeti lelettel. Ha meg még azt is megértjük, vagy megkíséreljük megérteni, amit a nyelvvel a NÉP megőriz... kifejez... akár öntudatlanul is...
Maradjunk a saját kaptafánknál. A "déva" szó szanszkritül "isten"-t (mint a pantheon tagját) jelent. Állítólag semmi köze az erdélyi Déva várához és a Kőmíves Kelemen nevével fémjelzett óballadához. Egészen addig el is hittem, ameddig egy Bartók-gyűjtésben erre a két sorra nem bukkantam (a Déva felé tartó Kőmíves Kelemenné szájából): "A ló az ebeké, AZ ÚT AZ ISTENÉ, / hajtsad, kocsis, hajtsad magos Déva felé". Hát, kérem szeretettel, ha én ezt mondom, miközben egy épülő vár felé megyek, ahol Istennek szóló áldozatul be fognak falazni... döntse el a kedves Olvasó.
Itt van még a Szeret vize. "Szeret vize martján két szép rozmaringszál, / nem szereti helyét, el akar bujdosni..." Gyönyörű szó, de a népdalokban MINDIG, ha valamiféle folyó vízzel kapcsolatos, baljós jelentést hordoz. Miért "Szeret" akkor, töprengtem sokáig. (Más nem töprengett, vagy legalábbis nem ezen, mert máshol ezt nem olvastam.) Ugye, emlékszik a kedves Olvasó Ozirisz történeteire? Dehogy emlékszik, ezért inkább lerövidítve elmondom az egyik változatot. Ozirisz Egyiptom királya volt. Volt neki egy testvére is, aki megirigyelte a hatalmát. Készített egy ládát, amelyet pontosan Ozirisz alakjára méretezett. Ezután ünnepséget rendezett, amelyre meghívta Oziriszt is. Az ünnepségen fogadást ajánlott a jelenlevőknek, hogy senki nem tölti ki teljesen a ládát. Ozirisz is megpróbálta, de mielőtt belelépett volna, a testvére elkérte a koronáját, hogy a próba alatt tartsa. Ahogy Ozirisz belefeküdt, a testvér rácsapta a láda (koporsó - a koporsó mai alakjában is CSÓNAKOT formáz) fedelét, a koronát saját fejére illesztette, és a ládát leeresztette a Níluson. Most már biztos kitalálta, nyájas Olvasó: ezt a testvért SZÉTH-nek hívták. "Nincs ennek a szónak így semmi értelme" - mondhatta az egyszeri paraszt bácsi. S így lett belőle...
A kakas. "Mikor ágynak adom a testemet, / deszka közé (már megint a koporsó-csónak) zárhatom éltemet, / hosszas álom érheti szememet, / a KAKASSZÓ hozhatja végemet." A kakas, ami az emberiség hajnalától az Újszövetségig az ÉBREDÉS szimbóluma. Miből való ébredésé? A SZELLEMI álomból. Ha pedig nem sikerül, akkor a kakasszó az igazság pillanata. Az álom és a halál a nép szemében is rokonok. Nem is távoli rokonok. Az analogikus gondolkodású régi ember gondolatvilágában UGYANANNAK a szimbólumai.
Azután a népmesék. Most hely és idő nincs a téma kibontásra, de hadd írjak le egy kevéssé ismert, de visszatérő magyar népmesei elemet: a legkisebb fiút. Aki győzedelmeskedik a végén, saját bátyjai felett is, sőt, leginkább azok felett.
Dzsingisz kánról mindenki hallott már. Az is elég köztudott, hogy eredeti neve Temüdzsin volt. (A nevet úgy kapta, hogy apja, Jiszügej baatur - "hős", katonai rang volt a régi mongoloknál - egy portyáról hazafelé tartott foglyaival, amikor anyja, a szintén rablott Höelün vajúdni kezdett. A kisbaba épp akkor sírt fel, amikor az egyik fogoly, bizonyos Temüdzsin-üge állt legközelebb a szülősátorhoz, így ősi szokás szerint róla nevezték el a gyermeket. A Temüdzsin név egyébként szó szerint "kovács"-ot jelent. Bizony, kedves Olvasó: Kovács úr, a világ - későbbi - meghódítója született Krisztus után 1162 tavaszán az Orhon és Szelenga folyók öntözte füves pusztán.)
Nos, a későbbi Dzsingisz első vetélytársai a hatalomhoz vezető úton saját IDŐSEBB féltestvérei, név szerint Bekter és Belgütej voltak. Bekter és Belgütej mindent elkövettek Temüdzsin kiszorítására, annál is inkább, mert a mongoloknál - IS - az volt a szokás, hogy a káni trónt a LEGKISEBB fiú örökölte. Végül Temüdzsin édestestvére, Kaszar segítségével megölte a hangadó Bektert, Belgütej pedig a továbbiakban alávetette magát neki.
Nesze neked finnugor rokonság.
Jó volt végre egy kicsit kiszakadni a rezsicsökkentés, Paks és Gyurcsány Ferenc szívatása határolta magyar pártpolitika cseppet sem szívvidító köréből.
Végtére is hétvége van.
2014. 01. 25.