A megalkuvás kora

Kilenc évre, fideszes Parlament által "választott", kvázi királyi jogkörrel rendelkező úgynevezett köztársasági elnök, kétkamarás országgyűlés, benne fideszes felsőházzal. Innentől szavazhattok, akire csak akartok. Jó, nem akárkire, illetve akárkire, de majd azt tudni fogják. Már most is tudják.

Lenin, Sztálin, Mussolini, Hitler, a kelet-európai náci és kommunista quislingek, az eredeti Vidkun Quislingtől Kádár Jánosig. A becsületes nyíltság szobrai lehetnének emellett. Egyetlen percig nem rejtették véka alá, mit akarnak. Brutálisak voltak? Általában igen, bár Kádár nem volt brutális. De ő se tagadta. Népi demokráciának nevezte, különös tekintettel a "népi"-re, amit a (városi és vidéki) proletariátussal, szalonképesebb kifejezéssel a "munkásosztállyal és dolgozó parasztsággal" azonosított. A proletárok hatalmát pedig proletár DIKTATÚRAKÉNT definiálta. Nem tagadott vagy kent el ő se semmit.

De jure. Törvény szerint. Nem, nem törvény szerint: jogszabályok szerint. A jogszabályok akkor válnak törvénnyé, ha harmonizálnak azokkal az íratlan törvényekkel, amelyekre Rousseau célzott legelőször. Ha nem, maradnak jogszabályok, melyeket az államnak nevezett erőszakszervezet tartat be a maga eszközeivel. Már, ameddig vannak neki, de addig tengernyi szenvedés és bánat csorog még le a Dunán. Addig marad az Alaptörvénynek nevezett gyurma. Alkotmányban is van Quisling, kedves Olvasó. Marad a félelem.

És marad a megalkuvás. Mit marad: osztódással szaporodik. Ez a majdnem hatszáz éve identitását vesztett, kicsi ország hatszáz éve így működik. A vezetői diktátorok vagy vazallusok (a királyokról ne beszéljünk, ők egy teljesen más kategória, beszéljünk csak helyi képviselőikről), leginkább a kettő együtt. Az erdélyi fejedelmek török vazallusok voltak, Thököly, az ő nevével fémjelzett "szabadságharc" vezére szintén török vazallus volt, Horthy és Szálasi német, a kommunista vezetők szovjet vazallusok. Rákócziról és Kossuthról nem érdemes beszélni. Előbbi még magyarul sem tudott, utóbbi sajnos igen. A rendszerváltás? Először is, semmiféle rendszer nem változott. Pártrendszer volt, pártrendszer maradt. És most szépen visszajön az egypártrendszer is. Lappangva, a törvényességnek nevezett törvénytelenség álcája alatt. A"demokrácia" (önkényes meghatározással) jobb oldali végpontja. A bal oldali az anarchia lenne. Szép kilátások, ugye?

Van egy régi anekdota. Miután 1944. március 19-én megszálltak minket a német csapatok (de micsoda csapatok, te jó Isten! érdemes egy-két korabeli fotót megnézni, és a mondjuk Sztálingrád ellen induló 6. hadsereg katonáival összehasonlítani - ezek azokhoz képest egy szedett-vedett disznónyáj voltak), megkérdezték a vezénylő tábornokot, hogy ha a magyarok ellenállnak, akkor egy nap helyett meddig tartott volna a művelet? Pár óráig, válaszolta a tábornok. Miért? - kérdezte megrökönyödve a riporter. Mert akkor elmaradnak az üdvözlő beszédek, válaszolta a tábornok.

Lássátok feleim szümtükkel, mik vogymuk.
Isa megalkuvók vogymuk, csontunk velejéig.

Jó, már, aki. De kívülről ez nem nagyon látszik.

2014. 05. 30.