"Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!"
Virág elvtárs. Most ezt a szép megállapítást kicsit kiterjesztettük. Van egy nagyszerű eszközünk is hozzá: az Internet. Pardon, KÉT nagyszerű eszközünk van: az Internet és a tudatlan ostobaság. Nemnem, HÁROM nagyszerű eszközünk van: az Internet, a tudatlan ostobaság és az utánanézni képtelen lustaság. Sőt. NÉGY nagyszerű eszközünk van: az Internet, a tudatlan ostobaság, az utánanézni képtelen lustaság és a VALAMIT hinni akarás. Azt, amit már megelőlegeztünk, mielőtt bárki bármit bizonyítani akart volna. Az igazság nem pártatlan, mondták a kommunisták. Tulajdonképpen nem is fontos, milyen. Nem igazságot akarunk szolgáltatni, hanem a számlákat akarjuk kiegyenlíteni, mondta a jó Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij, akit Dávid Ibolya oly előszeretettel idézett 2010-ben a Várban ("Hideg fej, meleg szív, tiszta kéz", eredetiben "Hideg fej, forró szív, tiszta kéz". Saját fülemmel hallottam.) De ki csinált adósságot? ŐK, és ide bárki behelyettesíthető. Akiket nem szeretünk. Már eleve abból indulunk ki, hogy adósságot csináltak. A megfelelő bizonyítékhoz csak nyitott szemmel kell járni a világban. Nem, kedves Olvasó, nem. Nem az elemző kutató szemével, hanem a VALAMIT találni akaró kutató szemével.
Minden sarlatánnak, hamisítónak, uszítónak csemege vagyunk. Csak egy kép, és egy aláírás. Vagy két kép. Esetleg több. A kutyát nem érdekli, mikor, hol és kiről készült. Az érdekel, mit írtak alá, és az megfelel-e a szánk ízének. Eleve azért írták. Vahhabita felkelő, majd már Görögországban menekült. Hogy tényleg vahhabita felkelő-e (és kik azok a vahhabiták), vagy "egyéb", ha "egyéb", akkor kinek az oldalán harcolt és miért, az mindegy. Egy szaúdit senki nem fog vegzálni. Szép tiszta, fehér öltözékben, jó sok pénzzel. Azt szeretjük. Pedig Szaúd-Arábia a Föld egyetlen országa, ahol a vahhabizmus ÁLLAMVALLÁS. Kizárólagos államvallás. Oszama bin Láden is vahhabita volt. A Hamász is vahhabita. És akkor mi a Mohamed ibn Abd al-Vahháb-ról elnevezett vahhabizmus? Nagyon röviden egyfajta iszlám reformáció. Annak minden visszásságával, gondoljunk Kálvinra, majd a puritánokra. Mondjuk, ők a muzulmán puritánok.
Kár, hogy a képen látható úr nagy valószínűséggel nem vahhabita felkelő volt. Persze ki tudja már. Nekem nem az, neked az. És ha az? Ettől én még nem fogok változtatni a könyörületesség elvén. És az a legszebb, hogy esetleg te sem, csak mást értünk célcsoport alatt. Ott tűnik el a különbség, ha SZEMÉLYEKBEN kezdünk el gondolkodni csoportok helyett. Onnantól nincsenek csoportok, csak konkrét esetek vannak. És semmit nem szopunk be elsőre, se másodikra, se harmadikra. "Talán így van." De nem biztos, hogy ez arra az emberre is vonatkozik, akivel dolgom akad. Akkor pedig csak egy érdekesség, ami ARRÓL szól. Jé, nahát.
A valóság? "Ezeken lovagol maga? Amit a vaksi szemével lát? A süket fülével hall? A tompa agyával gondol? Azt hiszi, fölér az a mi nagy céljaink igazságához?!"
Itt kezdődik a baj. A pártos igazságnál.
2015. 09. 07.