Különösen a jövőről folytatott beszélgetések közben egyre gyakrabban lehet találkozni a FÉLELEMMEL. Az utóbbi időkig az emberek beérték a kierkegaard-i szorongással. A szorongás is egyfajta félelem: a szorongás a félelemtől való félelem, attól, hogy valamitől félni kell egyszer. Ez a fajta félelem tömegméretekben Magyarországon legutoljára a kommunista diktatúra még nem konszolidált korszakában volt tapasztalható. Ilyen félelem lepte meg az Amerikai Egyesült Államokat az 1929-es nagy gazdasági világválság kirobbanásakor, miatta mondta F. D. Roosevelt: "semmitől nem kell félni, egyedül a félelemtől". A szorongás tárgya arctalan, a félelemé nagyon is konkrét.
Elküldtem a portálunk elérhetőségét nemrég egy közszolgálati média vezető tisztségviselőjének, óvatlanul a hivatali e-mail fiókjára. Perceken belül megérkezett a felháborodott, címlistáról való levételt követelő visszautasítás. Kívánsága parancs, válaszoltam neki, de azért vessen már egy pillantást a portálra, ha így összeakadtunk. A válasz már a magán e-mail címéről jött, szintén azonnal. Ő régóta ismeri a portált, inkognitóban látogatni is szokta, mi több, tetszik is neki, de arról a címről ellenzéki levelezést nem folytathat.
Így hát maradtunk a magánvonalon folytatott magánlevelezésnél és beszélgetésnél. Hisz végül is...egy régi barátnőm, az egyetlen lány, akivel nyolc évig együtt bírtam eddig élni, úgy húsz éve felszállt egyszer egy villamosra. A kevés útitárs egyike egy magas, néger fiatalember volt. Valahogy a barátnőm mellé került, és megszólította: "Fekete férfi jó férfi." "Nem kétlem" - válaszolta megszeppenve a lány. "Fekete férfi sokkal jobb férfi, mint a fehér férfi" - húzta ki magát a fiatalember. A barátnőm kínjában nem tudott mit kitalálni: "De én férjnél vagyok" - rebegte. "Ó, az nem probléma. Fekete férfi diszkrét" - mosolyodott el a néger.
Nem kell félni sem tőlünk, sem miattunk. Fekete férfi diszkrét.
Elküldtem a portálunk elérhetőségét nemrég egy közszolgálati média vezető tisztségviselőjének, óvatlanul a hivatali e-mail fiókjára. Perceken belül megérkezett a felháborodott, címlistáról való levételt követelő visszautasítás. Kívánsága parancs, válaszoltam neki, de azért vessen már egy pillantást a portálra, ha így összeakadtunk. A válasz már a magán e-mail címéről jött, szintén azonnal. Ő régóta ismeri a portált, inkognitóban látogatni is szokta, mi több, tetszik is neki, de arról a címről ellenzéki levelezést nem folytathat.
Így hát maradtunk a magánvonalon folytatott magánlevelezésnél és beszélgetésnél. Hisz végül is...egy régi barátnőm, az egyetlen lány, akivel nyolc évig együtt bírtam eddig élni, úgy húsz éve felszállt egyszer egy villamosra. A kevés útitárs egyike egy magas, néger fiatalember volt. Valahogy a barátnőm mellé került, és megszólította: "Fekete férfi jó férfi." "Nem kétlem" - válaszolta megszeppenve a lány. "Fekete férfi sokkal jobb férfi, mint a fehér férfi" - húzta ki magát a fiatalember. A barátnőm kínjában nem tudott mit kitalálni: "De én férjnél vagyok" - rebegte. "Ó, az nem probléma. Fekete férfi diszkrét" - mosolyodott el a néger.
Nem kell félni sem tőlünk, sem miattunk. Fekete férfi diszkrét.
2011.01.27.