Már megint Nietzsche, és már megint ugyanaz: "ami az én számból igazság, az a te szádból hazugság" (Imígyen szól a Zarathustra). Szélessávú internetet minden magyar háztartásba 2018-ig, mondta ma Lázár János. Mintegy megelőlegezve a győzelmüket, de így vannak ezzel ma már az abszolút esélytelenek is, tehát az abszolút esélyesnél sincs min csodálkozni. Ha ötven évvel ezelőtt mondja, mint az állampárt funkcionáriusa, akkor valószínűleg telefont mond. Csak azért telefont, mert a rádiót már kilőtték, tévé meg még nemigen volt. Meg persze másért is. Romániában szinte mindenhova be volt kötve, a legutolsó kis falu legutolsó kis házába is, ha a lakók úgy akarták. Ennyivel is könnyebb dolga volt a Securitaténak. A néprádió amúgy a Führer kedvenc projektjei közé tartozott, a korai Szovjetunióban és Rákosi alatt nálunk a Lármafával, a póznára szerelt hangszóróból szóló (kitüntetetten politikai) adásokkal oldották meg.
Az internet inkább a romániai telefonra emlékeztet. Még csak korlátozni sem kell, sőt. Figyelni meg jó ideje figyelik. Csak még nincs mindenkinek.
Egy csomó olyan dolog, ami első olvasásra-hallásra kifejezetten pozitívnak tűnik. Már megint a nézőpont kérdése. Akár úgy is gondolkodhatunk, mint az átlag férfi. "Miért mondta Józsi, hogy szeret, ha közben félrelép?" "Hogy örülj, bazdmeg." De ez a dolognak csak az egyik része. A másik része, hogy Ő is örülhessen. Az ő öröme a gondtalan félrelépés. Ez esetben az, hogy meg lehet takarítani egy csomó konzultációs lapot, postaköltséget, fejtörést. Meg lehet takarítani az egész boszorkánykonyhát. Tálalva van, felség.
Pártállamban bármiféle, értsd: bármiféle intézkedést akkor lehet megérteni, ha a PÁRT szemüvegén keresztül nézzük. Ettől még nyugodtan lehetnek a lakosság számára is előnyei - sőt, ez az igazi -, de a mozgatórugó nem a lakosság igénye, hanem a párt érdeke. A mindenkor uralkodó párté. Lehetne ez ellen tenni, hogyne lehetne, ellenőrzéssel. Azokkal a bizonyos fékekkel és ellensúlyokkal. Csakhogy sem a fékek, sem az ellensúlyok nem semlegesek. Mindenki arra törekszik, hogy ne legyenek azok. Amelyik mégis, hamar kikopik. Ha úgynevezett demokráciáról van szó, akkor némelyik lehet - talán, kiegyensúlyozott erőviszonyok esetén - ellenzéki, de az sem jobb. Az "hivatalból" - értsd: megbízásból - kekec. Az a dolga, hogy fúrjon. Az a dolga, hogy kritizáljon. És itt nincs bíróság és/vagy esküdtszék, hogy döntsön. A nép? Ugyan már. Hallott valaki valaha bármelyik oldaltól olyat, hogy amit az ellenfele csinál, az JÓ?
Vegyétek és egyétek. Vesszük és esszük. Ti a mi főztünket, mi a ti gondolataitokat. Aztán főzünk belőle valami jó ebédet. Olyat, ami NEKÜNK ízlik. Persze... volt nekem egy régi aikido-edzőm. Nos, a több századik fekvőtámasz után - ott csinálta ő is, velünk szemben - vezényelni kezdett: "mosolygunk!" Ő könnyen mosolygott: ősidők óta ezzel foglalkozott, és vasággyal volt hatvan kiló. Szóval nem baj, ha a mosoly a szívetekből jön. Addig ismételjük, amíg elhiszitek, és tényleg abból fog jönni. "Ezt te" - lassan mondom, szavanként tagolva - "szereted."
Véletlenül ma - nektek tegnap - belenéztem az M3 adásába (nem tudtam, hogy nekem is van ilyen). A hatvanas évek végebeli un. protest-song fesztivált adtak, vagy mit. Rettenetes volt. Már el is felejtettem, hogy milyen rettenetes. Akkori eszemmel és ízlésemmel is, a maival is. Pedig akkor még kisgyerek voltam, tizen-pár éves. És ma az első gondolatom az volt, mielőtt sürgősen átkapcsoltam volna egy állatosra, hogy ez vár ránk. Ha a dolgok így maradnak, ez vár ránk. Ez a vonalas szemét, legfeljebb nem a vietnami dzsungelben menekülő kisfiúról szól majd, hanem a csodaszarvasról és Prohászka püspök életéről. Ha meg nem így maradnak, akkor a másik variáció a nem vonalas szemét.
Rettenetes. De hát ezt tetszenek akarni, nemde? Hiszen ebben az életben - ez már Menyhárt Jenő - semmi se véletlen. Az embernek kedve lenne Jenő egy másik gondolatával befejezni: "hazamegyek és lefekszem, / csináljátok helyettem, / minden szinten rock and roll". De nem. Ez sem. Erről Pataki Attila ugrik be.
York napsütése ugyan mire képes ebben a világban?
2014. 01. 17.