Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Kevés ember értette meg úgy a kor szellemét, mint Hamvas Béla. Nem ANNAK a kornak a szellemét, hanem ENNEK a kornak a szellemét. E két kor egy és ugyanaz. Már négyszáz éve ugyanazt a kort éljük. Ajánlanék Önöknek egy olvasmányt, nem is egyet, mert eddig hét kötete jelent meg: Colleen McCullough (ő írta a Tövismadarak-at, melyet Göncz Árpád és Borbás Mária tett át magyarra) Róma-sorozatát. Ha rákapnak az ízére, le se fogják tudni tenni, ígérem. A sorozat a Róma Köztársaság (Res Publica Romana) utolsó évtizedeivel foglalkozik, Caius (Gaius) Mariustól Augustus-Octavianusig. Kicsit jobban meg fogják utána érteni a politikát. De nem csak a politikát, hanem azt is, miként alakul át egy kvázi-köztársaság (nem megyünk bele a szó ismételt elemzésébe, de zavarban is vagyunk: sem nemesi köztársaságról nem beszélhetünk, mondjuk olyasmiről, mint ami a lengyeleknél volt Báthori István idejében, sem "demokráciáról") intézményei formális megtartásával monarchiába. Hogy ez szükségszerű, ahhoz kétség nem fér. Csakhogy nem mindegy, hogyan és mikor. Az se mindegy, mik a közbülső állomások. Róma esetében a császárságot az örökös dictatori hatalom (Iulius-Julius Caesar) előzte meg, de hozzá képest a mai diktátorok és diktátorpalánták még egy korabeli demagóg szintjét sem érik el. Egy mai demagóg szintjét persze elérik, csakhogy köztük és ókori kollégáik között legalább akkora a különbség, mint egy mai tejhatalmú elnök-kvázi elnök és mondjuk Marcus Aurelius császár között. (Értsék hozzá, hogy sem a "demagóg", sem a "diktátor" nem hordozott mindig pejoratív jelentést.)

Úgy gondolom, mi több, meg vagyok róla győződve, hogy mindaddig, ameddig el nem hagyjuk azokat az alapokat, amelyeknek a VISSZAÁLLÍTÁSÁRA a mai "baloldal" törekszik, újra és újra meg fognak jelenni a diktátorok. A mai diktátorok. Ugyanazt fogják szajkózni, mint Hamvas Béla életében a bolsevik-kommunista diktátorok, és ugyanolyan távol lesznek tőle. A kulcsszó akkor is a sohanemlétezett "demokrácia" volt, ma is az, legfeljebb nem teszik elé a "népi" jelzőt. Értsük végre meg, könyörgöm: Lenin-Sztálin-Hitler-Brezsnyev-Rákosi-Kádár-Antall-Horn-Orbán rendszerei mind, kivétel nélkül a LIBERÁLIS DEMOKRÁCIA szülöttei. (Most csak azért nem teszem idézőjelbe, hogy ne zavarjam meg Önöket, és ne kelljen ezeregyedszer elmagyaráznom, ezek is miért nem azok, mint amit Önöknek szajkóznak róluk.) Ugye, figyeltek? Nem azt mondtam, hogy előbb említettek - bármiféle értelemben - liberális demokráciák voltak-lennének, hanem azt, hogy a liberális demokráciák - szükségszerű - szülöttei. Még a szókincsük is részben ugyanaz. Hogy működik? Gondoljanak a csengőre vagy a gépkocsik irányjelzőjére. Egy áramkör bezárul, a létrejövő elektromágnes behúz egy kart, ez megszakítja az áramkört, az elektromágnes old, a kar visszatér eredeti helyzetébe, zárja az áramkört, létrejön a mágnes, megint behúzza a kart, és ez így megy mindaddig, ameddig... KI NEM KAPCSOLJUK AZ EGÉSZET.

Hogy írta Hamvas?

 

"A forradalmat következőképpen próbálom megérteni:

Az elégedetlenek az eszme nevében szervezkednek              első ütem.
Puccs balra, forradalom                                                          második ütem.
Csőcselék előre, rémuralom                                                   harmadik ütem.
Puccs jobbra, ellenforradalom                                                negyedik ütem.
Caesarizmus                                                                           ötödik ütem."

 

Majdnem jó, egy kivételével: NEM caesarizmus, hanem DIKTATÚRA. Maximum cezarománia, a szó mai értelmében, egy hazugságokkal és erőszakkal fenntartott rendszer vezetőjének a beteg lelkében. Pszichiáterek kompetenciája, nem politológusoké és történészeké.
Caesar fényévnyi messzeségben van a mai diktátoroktól. Utódai közül is jó néhányan. De még Bonaparte Napóleon is, annak ellenére, hogy az ő császársága legjobb indulattal is a római császárság (Imperium Romanum) giccsének tekinthető. Hogy nagyjából a kornál maradjunk, Giuseppe Garibaldi még büszkén viselte a "diktátor" címet. Ma ez a szó szidalom, mégpedig jól megérdemelt szidalom. Lett helyette más, Duce, Führer, Vozsgy, Vezérlő Tábornok. Mussolini célként tűzte ki a Földközi tengeri olasz hegemóniát, de ő már nemhogy római diktátor vagy császár, de még francia császár se lett, csak egy pojáca, majd lábánál fogva felakasztott hulla egy milánói benzinkúton.

Ha tehát Hamvasnak igaza van, és ez egy körforgás, akkor - lásd csengő - előbb-utóbb ismét valamiféle balra való átrendeződés következik. Back to Boogaloo. De ezzel semmi meg nem oldódik. Sőt. Kezdődik minden elölről. Hogy meddig, arról sejtésem sincs. Az Önök jelenlegi hozzáállásával az is csak elméleti opció, hogy létezik belőle kiút. És mi van, ha a diktátorok hatalma állandósul? Mondjuk - feltéve, de meg nem engedve - megválasztják Trumpot amerikai elnöknek, ő ott erre-arra hivatkozva valamiféle hasonló átalakítást hajt végre (ne higgyék az amerikai alkotmányt se öröknek), mint Orbán Viktor minálunk, és ezzel eljutunk... nem a monarchiák korába, hanem a hadurak és hűbérbirtokok korába, modern kivitelben. Ha Trumpot nem választják meg, akkor majd egy másik Trumpot, valamikor, nemsokára. Élnek boldogan, ott Trump, itt Orbán, amott Putyin, míg meg nem halnak, majd követik őket utódaik, akik - teszem azt - már királynak-cárnak-császárnak fogják magukat szólíttatni? Elméletileg ez is elképzelhető. De ne aggódjanak túlságosan: ameddig nincs mögöttük egy hiteles (hiteles!) szakrális háttér, addig a bukásuk csak idő kérdése. Erre a szakralitásra pedig a mai egyházak nem alkalmasak. Őket ugyanúgy amortizálta az idő, mint a régi királyságokat-császárságokat. Püspök nélkül nincs király sem, mondta a később lefejezett, katolikus I. (Stuart) Károly skót-angol király.

A kör közepén állok, énekelte Pataky Attila. Ott állunk, valóban. Csak hát ezek a körök... Pataky ufóhívő, mindenki tudja róla. Emlékeznek még az angliai gabonakörökre? Mintha ott kezdődött volna el a körmizéria. Nos, párról bebizonyosodott, hogy vicces kedvű mérnökök műve volt. Ők maguk hozták nyilvánosságra. "Csak álltunk a körben, elképzeltük, miket fognak róla mondani, és röhögtünk, és röhögtünk."
A mi köreink se a földönkívüliek művei. Nem kell őket automatikusan elfogadni. Lehet rajtuk változtatni. Sőt, ha életben akarnak maradni, vagy - most optimista leszek - az unokáiknak is ugyanazt kívánják, mint saját maguknak, akkor KELL. És ha majd Önök is megértik, amiket írtam, ha majd nem ragadnak le pártharcoknál, érdekcsoportok propagandájánál, elfelejtik az így vagy úgy kozmetikázott történelemkönyveiket, a bármilyen oldali ideológiai sulykolást, és teljesen tiszta lesz Önök előtt, hogy mindezeknek egyetlen célja, hogy a körön belül tartsa Önöket, nos, akkor már megengedhetnek maguknak egy halvány mosolyt.

Addig semmi okuk rá.

2016. 07. 22.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1