"A fegyelem a kitartás és a folyamatosság apja. Meg kell tanulnunk fegyelmezettnek lenni. És ez az időbeosztással kezdődik. Nemet kell mondani az időnket romboló embereknek és tényezőknek." Lon Wardrop. Ismét Cseh Péter lapjáról. Aki nem tudja: ő egy katolikus káplán. A jobbik fajtából, de. Plusz karizmatikus. Most nem az a dolgom - egyébként sem -, hogy őt minősítsem. Nem támadom. Csak tévtanításokat - szerintem tévtanításokat - szeretnék helyrerakni. Jobban mondva tanításokat és gondolatokat ellátni más szempontokkal. A többi az Olvasó dolga.
Hogy egy katolikus pap miért idéz egy multi-level tanácsadótól, az ő dolga. Attól, hogy multi-level tanácsadó ír valamit, még lehet okos dolog. Általában poénok, de van közöttük használható is. Bár a poénokra épített gyakorlatról mindig az jut az eszembe, hogy kibicnek semmi nem drága. Kurva jó tanácsokat tudok adni magam is. Ha megfizetik, még jobbakat. Például azt, hogy adjunk kurva jó tanácsokat kurva sok pénzért.
A Nu Skin. Volt hozzá szerencsém. Kozmetikai szerek forgalmazására épülő multi-level vállalkozás, a mormon Utah állambeli Provo városából. Mormon-kínai, hogy még érdekesebb legyen. A multi-level rendszer "képzési" része, de sokban az egész rendszer a mormon gyakorlatra épül. Vagyis a keresztény szekták gyakorlatára, amilyen még például a Jehova Tanúi is. Annyi a különbség, hogy itt a PÉNZ az alfa és ómega. Ez a helyes és végső válasz minden "miért"-tel kezdődő kérdésre. Ha valaki részletesebben akarja: Napló, A multi-level-marketing. Tömény agymosás. Semmi mással ne foglalkozz, soha. Beléd fog ivódni. Innét kerülnek ki előbb-utóbb a barátaid is. Elhagyod érte az összes többit. Mindenkit. Ahogy Krisztus mondta, magáról. Előtte Mózes, a feleségről (2,24: "Elhagyja a férfiú atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez.").
De elhagyod érte saját magadat is. Ez a legrosszabb. Igazából a két rossz közül az egyik. A másikról már írtam. Az az ok. Nem Krisztus. Nem feleség.
Pénz. Ráadásul a pénz ILLÚZIÓJA.
De most nem a multi-level marketingről akarok értekezni. Még a karizmatikusokról sem. A papokról sem, csak megemlítettem. Similis simili (simile) gaudet.
"A fegyelem a kitartás és folyamatosság apja." Az anyukáról nem esik szó. Azt csak találgathatom. De most nincs kedvem. Ehhez viszont lenne néhány hozzáfűznivalóm. Nagyon furcsát fogok leírni. A fegyelemmel én úgy vagyok, mint a boldogsággal. Vagy mint a body building helyes felfogásával. A fegyelem, a boldogság éppen úgy, mint az egészséges és erős test akkor valódi, ha KÖVETKEZMÉNY. A testépítés eredetileg különböző versenysportok kiegészítő része volt, leginkább olyanoké, melyeket az év bizonyos szakában nem lehetett művelni (ilyen például az evezés). Aztán - az amerikaiak, kik mások - önálló valamit csináltak belőle. Azért valamit, mert nem sport. Valami. Önmagában értékelhetetlen. Én mindig egy marslakót képzelek a konditerembe, hogy mekkorákat nézne. Mint a napozás. Kifekszem pár órára, és izzadok. Miért? Hogy barna legyek. Nem az egészségemért. Nem valamit csinálok - dolgozom, megyek valahová - a természetben, melynek a barnaság egy következménye, hanem azért vagyok ott, hogy barna legyek. Nem egészség. Nem tartalom. Látszat. Ami azért tetszik, mert eredetileg valami máshoz társult, és ennek illúziója megmaradt. A stimuláció, egy régebbi korból.
A kitartás dettó. A folyamatosság úgyszintén. Inkább a nagypapáról beszélnék: őt AKARATNAK hívják. De mondok egy példát. A rómaiak távolról sem győztek minden csatában. Nem voltak olyan kényszeresek, mint a németek, a germánok - mindjárt rájuk is kitérünk - utódai, akik addig, ameddig győztek, például a második világháború elején, a legyőzhetetlenség mítoszát próbálták elhinteni. Utána már csak a csoda maradt, fegyver formájában. Rómát többször is feldúlták hosszú történelme során, és Odoaker 476-os hadjáratáig, ennek eredményeképp Romulus Augustulus császár lemondásáig, majd kolostorba vonulásáig mindig talpra állt. Hannibal ante portas. De minden megsemmisült sereg helyébe egy újat állítottak, békét kötöttek, majd megint háborúba keveredtek, szövetségeket kötöttek, aztán e szövetségek felbomlásakor harcoltak, egészen addig, ameddig a Pax Romana helyre nem állt. Semmilyen más fonal nem köti össze ezeket, mint az akarat. A római hadsereg önállóan mozgó alegységekből állt, amelyek a helyzetnek megfelelően taktikáztak és küzdöttek. Ezzel szemben a germánok összeláncolták magukat. Valóságos lánccal, valóságosan. A rómaiak csak hüledeztek, amikor megláttak őket. Nem fogom ecsetelni az Olvasónak, hogy a drill és a szabad cselekvés csatájából melyik került ki győztesen. Az orosz katonánál fegyelmezetlenebbet nehéz elképzelni. Megadásra is hajlamos volt, megfutamodásra is, ezért kellettek az NKVD-s (belügyi) záróalakulatok. Miért verték meg akkor a fegyelmezett németeket? Mert volt egy akarat (nem az övék), amely mozgatta őket. Vereségek és visszavonulások, veszteségek és megfutamodások ellenére is.
Ne foglalkozzon a fegyelemmel, kedves Olvasó. Rég rossz, ha azzal foglalkozik. Akkor olyan lesz, mint az az alkoholista, aki erős akarattal megállja, hogy ne igyon. Nem egészséges lesz, csak egy erős akaratú alkoholista. Ugyanez a fogyókúra, és bármilyen önmegtartóztatás. Az a baj ezzel a papi felfogással is, hogy az önmegtartóztatásra épül. Tüneteket próbál - többnyire sikertelenül, és ez alól a papok sem kivételek - kezelni. Mintha a farkast akarnánk fűevésre szoktatni, Ézsaiást (Izajást, Jesáját) véve alapul. Bár olyanról hallottam, hogy a tehenek zsírt esznek. Fókazsirt, északon, de ott télen nincs más. Ha nincs nő, parázna sem lehetek. No woman, no cry.
És akkor az időbeosztás? Próbáljuk ezt elmagyarázni egy nálunk sokkal természetesebb környezetben és természetesebben élő ausztrál bennszülöttnek. Vagy egy busmannak (helyesen szannak) a Kalahári-sivatagban. A fegyelemmel együtt. Úgy megnéznék egy németet, amint oroszlánszaron és gyökereken él évtizedeken keresztül. Bár rossz nyelvek szerint a német konyha alapjaiban nem sokkal jobb.
Ami sokkal érdekesebb, az az időrombolás. Hát az meg mi a csuda? Az idő a negyedik dimenzió. Szélesség, hosszúság, magasság és idő. Hosszúságromboló. Értelmesen hangzik, ugye? Óvodás megfogalmazásban az idő a jelenségek egymásutánja. A romboló után nem lesz nekik olyan. Vagy kevesebb egymásutánjuk lesz. Ha-hu-ha, Dzsingisz kán, sose hátra, kedvünk mindig vidám. A tényező már csak ráadás.
Olyan poénosan hangzott elsőre, ugye? Olyan bölcsnek, a pap is ezért emelte ki. Mindent tud Isten országáról, írta róla pár perce egy híve. Akkor Ön is mindent tud, válaszoltam, különben honnét tudná, hogy ő mindent tud? Ó, Krisztusom, zárnám le a szokásos sóhajjal, ha stílusos akarnék lenni. Vagyis, ó, Istenem.
2014. december 17.