Falak 1.

Pontosan tizenhét éve írtam egy könyvet kutyákról, A csahos fenevad címmel. Miután befejeztem - Kati barátnőm ezt az időszakot úgy értékelte, hogy "egy évig nem csináltál semmit" -, azt gondoltam, kellene egy ilyet írni az emberekről is. A címe Vadon erdő lett, két - tervezett - résszel: A nagy szent háború-val és A kis szent háború-val. Az első arról a harcról szól(t volna), amit az ember magával, a második, amit a külvilággal vív. Pár fejezet elkészült belőle: A hányattatás, A vakság, A teher, A sivatag, A tenger. Vagy még befejezem-átalakítom, vagy nem. Más írásokba sokat átemeltem belőle. Most, hogy egészen értelmes barátaim is egészen nagy és egészen orbitális baromságokat kezdenek mondani-írni a menekültekről (akik csak részben menekültek, más részben vándorok, ha úgy tetszik, honfoglalók), meg a tervbe vett falról, eszembe jutott, mintha ebben is írtam volna valami hasonlóról. Meg is találtam, a tizenkettedik oldalon:

"A borbélylegény olyan sebesen forgatja a beretváját, hogy egyetlen csöpp eső nem hullik rá - mintha a beretva egy kerek lemez volna a feje fölött: ARRÓL, AMI A VÁLTOZÁSTÓL VAN, A NYUGALOMMAL KAPCSOLATBAN ÉRTELMETLEN BESZÉLNI.
'Lelkecske, kóborka, dévajka,
Testem vendége és társa te,
Mely tartományba utazol?
Dermedtbe, ködösbe, sápadtba,
Kis tréfáidnak vége már.'
Akkorra tényleg vége volt: miközben sáncai sok száz kilométeren át húzódtak Britanniában, a Rajna és a Duna mentén, Daciában és Numídiában, Imperator Caesar Traianus Hadrianus Augustus (Publius Aelius Hadrianus, egyszerűen Hadrianus), készülve az istenek közé, a halálos ágyán feküdt.
A mese főhősének még... nem voltak erődítményei, így annak, hogy bástyát bástyával, ágyútornyot ágyútoronnyal lehet csak megvédeni (és e sorban az elemek száma végtelen), egyelőre kevés aktualitása volt számára. Pillanatnyilag távolinak tűnt annak a felismerésnek az átélése is, hogy alma almaként nem kódolható körtébe, vagyis, hogy az abszolút érték egy matematikai fogalom ('itt sár van, és Ön van, és én vagyok szakadatlanul' - Csengey Dénes). A Fal, amit Csin Si Huang-ti császár épített és Ven-ti császár nyolcszáz év múlva újjáépített, Temüdzsint (aki általánosan Dzsingisz kán néven ismert) egy pillanatra sem akadályozta Észak-Kína elfoglalásában."

Nincs mit hozzátennem. Ez a véleményem a falakról. Aminek meg kell lenni, az meglesz, fal ide, fal oda.

2015. 06. 18.