Leírtam már: bízzanak a Fideszben. Nem gúnyolódom és nem fordítva kell érteni. Szó szerint. És megint megkérem Önöket, ne dőljenek be semminek. Most csak egy nem túl érdekes cikket emelek ki az Origóról. A pártatlan tájékoztatás jegyében adhatták ki, előbbit nem teszem idézőjelbe, mert már lusta vagyok, de csak ezért. "Politico: Orbán az EU egyik legbefolyásosabb vezetője" a címe. A (Törökországgal kiegészített) 28 + 1-es listán az Orbán Viktor - Várhelyi Olivér (az EU-ba delegált magyar nagykövet) páros (gyakorlatilag Orbán Viktor) a hatodik. Az előző öt Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország és a már említett Törökország vezetője. "A lista elkészítésében több kritériumot vizsgáltak. A vezetők esetében megnézték például, stabil-e a kormányzásuk, következetes álláspontot képviselnek-e, okoznak-e politikai problémát az unióban, vagy éppen uralják-e nyilatkozataikkal a csúcstalálkozókat." Az "okoznak-e politikai problémát az unióban" kérdés elbírálásánál nem tudom, hogy a probléma okozása a befolyásosság mértékét illetően növelő vagy csökkentő, a logikus a "növelő" volna, hiszen enélkül semmi nem történne, nem volna mit mérni sem, tehát ennél maradok. Egy bölömbika itt aratna. Stabil, következetes madár, mindig ugyanazt csinálja (ordít), evégből elnyom minden más zajt maga körül, és kurvára megijed, aki nem veszi észre időben. Ez az írás, és a hasonlók egyvalamire jók: növelni a terjedelmet. Az orvosi szaknyelv "térfoglaló"-nak mondaná őket, ami a daganatok becézése, azok is lesznek, ha nem azt olvassák ki belőlük, amiről valójában szólnak, ez esetben a semmit.
Tessék megpróbálni mindent alaposan megrágni, ha már hagyták, hogy a szájukba gyömöszöljék.
Lesz tehát, ha minden igaz, és megszavazzák, egy többek között büntetőtörvénykönyv-módosító úgynevezett terrorellenes törvénycsomag, és egy alaptörvény-módosítás. Utóbbit némi vita előzte meg, ezért sokat változott, az egészről Szele Tamás barátom cikkében részletesen olvashatnak (Fű alatt). Már megint propagandát csinálok neki, bár jelen esetben ez csak viszonzás, mert ő adta a témát, és még a részletes ismertetést is megspórolom vele.
Csavaros, érdekes hátterű, fogós, ravasz dolgok ezek. Ami a hátteret illeti, persze csak találgatunk, vagyis találgatok, de nem is baj. Ilyenkor mindig az ORFK egyik volt közbiztonsági igazgatója jut az eszembe, aki azt mondta (szigorúan zárt körben), hogy azért kéri mielőbbi nyugdíjazását, mert nem akar még annál is többről tudni, mint amiről tud. Szeretne a maga idejében és természetes halállal meghalni.
Nos kérem, ha én csinálnék egy ilyen törvénycsomagot, mindenekelőtt a definíciókra helyezném a hangsúlyt. Maga a törvény akár kínosan precíz is lehet, ha én határozom meg, hogy mire/kire vonatkozik. A "terrorista" ugyanolyan végtelen lehetőségeket tartogat, mint a "garázda", "munkakerülő", vagy a "bármi". Semmi más dolgom, mint a definiálás jogát biztosítani a magam számára. "Ez narancs." Ugye, emlékeznek?
A hangsúly nem a konkrétumokon, hanem a LEHETŐSÉGEKEN van.
És ebben van a tévedés is.
A szolgáltatóknak biztosítani kell, hogy az illetékesek "bírói engedély birtokában" minden tartalomhoz hozzáférhessenek. Üzenetekhez, beszélgetésekhez, mindenhez. Nem térek ki arra, hogy ez a vita merőben akadémikus, a törvény is az, mert minden további nélkül hozzáfértek eddig is. Bírói engedélyek. Ez a lényeg. "Pista bácsi, megírnád nekünk múlt hétfői dátummal?" Ennyi az egész.
Tamás nem értette, hogy a tüntetések miért maradtak ki a korlátozások alá eső rendezvények köréből, míg az egyebek (koncertek, focimeccsek) nem. A tüntetések RENDŐRHATÓSÁGI ENGEDÉLYKÖTELESEK. A többi tömegrendezvény az illető önkormányzat, stadion, terem, satöbbi és a szervezők magánügye.
Úgy néz ki, mintha lehetne, de mégsem lehet. "Lehet, de nem szabad, habár nem tiltott." Drága egykori KRESZ-oktatóm aranyköpése.
Ami az alaptörvény-módosítást illeti, úgy tűnik, mintha valamiféle konszenzus született volna. "Értsétek meg, gyerekek, ha így marad, nekünk tiltakoznunk kell. Fogalmazzátok át, és megszavazzuk. Vagy legalábbis tartózkodunk. Nézzen úgy ki, mintha kihúzták volna a méregfogát." Még én is bedőltem elsőre. Presztízsveszteség nélküli visszavonulásnak látszott. Olyannak, amiben a káposzta sem marad meg, és a kecske sem lakik jól, de mégis szó van káposztáról is és kecskéről is. Hát nem. Tévedtem. Amikor úgy olvasok el valamit, ahogy Önök közül a többség, bizony tévedni szoktam. Itt is van egy kulcs, jól elrejtve. Ha valaki figyelmesen áttanulmányozza, a mérséklésen kívül még garanciát is talál a javaslatban, a bűvös "kétharmados" szót, és ezzel megnyugszik. Hiszen, ha az országgyűlés kétharmados jóváhagyása a feltétel, nincs semmi baj. A dolgok jelen állása szerint a következő választásokon a Fidesznek erre igen csekély esélye van. A Jobbikkal már több, de Orbán helyében a Jobbikban se bíznék, kiváltképp ehhez hasonló népszerűtlen intézkedések bevezetésekor. Ami ráadásul a Jobbikra is vonatkozik. Két hét, ha. Annyit féllábon is kibírunk, de úgysem fogják megszavazni.
Önök nem emlékeznek a rendőrhatósági felügyelet (REF) és a kitiltás szocialista intézményére. De ezek a fiúk egészen biztosan. Hiszen jogászok, annyiszor leírtam már, hogy szinte fájdalmas ismételni. És már nem annyira "fiúk". Ebben nőttek fel. Nos, például a rendőrbírói határozattal kiszabott REF maximális időtartama kezdetben négy, később két év volt (évente hosszabbítottak), azután meg kellett szüntetni. Fellebbezéssel az ORFK-hoz lehetett fordulni. Ügyész, bíró nem szólhatott bele. A szabályokat is rendőrbírói szinten hozták. A betartásukat rendőrök ellenőrizték. Ha mondjuk valakinek este hatra otthon kellett lenni, de késett a busz, és pechjére akkor jöttek ki a lakására, már készíthette a tisztasági csomagját a harminc-hatvan napos baracskai kirándulásra. Ha kocsma, iskola, mozi, étterem száz méteres körzetében igazoltatták, úgyszintén. Nem kellett hozzá nagyon erőlködni, hogy a kettő-négy év jelentős részét valaki börtönben (fogházban) töltse, minden bűncselekmény elkövetése nélkül. De a leghosszabb büntetés is letelik egyszer (kérdés, hogyan és mikor, teszem hozzá én), írta a váci fegyház és börtön egykori krimiszerző parancsnoka. Letelt a kettő-négy esztendő, és megszüntették a rendőri felügyeletet. Mondjuk, pár hétre. Majd jött a következő határozat és a következő kettő-négy év, és ez így a delikvens haláláig tarthatott. Ha bővebben érdekli Önöket e témakör, munkás életem második főnöke (Művész mozi, ő volt az üzemvezető, én a gyakornok), a ma humorista Selmeczi Tibor bővebb felvilágosítással szolgálhat.
"A terrorveszélyhelyzet kihirdetéséhez, illetve időtartamának esetleges meghosszabbításához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges." Itt van a kutya elásva. Nem az ÖSSZES képviselő kétharmadában, hanem a JELENLÉVŐ képviselők kétharmadában. És a hosszabbítás lehetőségében. Innentől bármiféle rettenetes megszorítást el lehet adni, hiszen nem nem megy az olyan egyszerűen. Annak a lusta fejében, aki nem szeret rendesen elolvasni semmit.
Szervezés kérdése, kegyes hölgyek és jó urak. Semmi más. Egy politológus persze "politikai akarat"-nak mondaná, ahogy a gátlástalan elnyomást "hatalomtechnikai gyakorlat"-nak, az elvtelen cserbenhagyást pedig "pragmatizmus"-nak. Így olyan okos semlegesen hangzik.
No jó. Csakhogy más az elmélet és más a gyakorlat. Annak ellenére más, hogy Orbán Viktor se hazudik mindig. Egyöntetű gúnyolódást váltott ki, amikor azt mondta, hogy az iszlamizálódás alkotmányos tilalom alá esik. Olvassák már el, könyörgöm, azt a kurva alaptörvényt, de legalább a preambulumát. - Az olyan, mint az irgumburgum? - nevetgél János bácsi. - Dehogy, komám - mondja a műveltebb sógor. - Az afféle bevezetés.
Hát egy nagy lófaszt bevezetés. A preambulum az alaptörvény (kvázi alkotmány) LÉNYEGE.
Szóval, elfogadják a törvénycsomagot és módosítják az Alaptörvényt. És aztán egyszercsak bevezetik a statáriumot, lekapcsolják a netet, a mobilhálózatokat, kitelepítik a... majdnem ellenzéket mondtam, bocsánat. Elsőre egy kellemetlen, de elviselhető móka. Bár ez se biztos, de tételezzük fel. És másodikra? Harmadikra? Negyedikre? Egyéb hatásairól nem is beszélve.
Értsék már meg a Fideszt. Megpróbálja körülbástyázni magát. Hogy amikor majd nagyon puskaporos lesz a levegő, akkor legyen valami eszköz a kezében, amivel legalább húzhatja az időt, és legalább a menekülési útvonalakat biztosíthatja. Gondolják, hogy véletlenül épül majd a most tervbe vett földalatti monstrum az Úri utca 72. alatt? Gondolják, hogy az alagutakkal át- meg átszőtt Várban semmi nem fogja összekötni a miniszterelnöki hivatallal? Gondolják, hogy az kizárólag az lesz, mint amit mondanak róla?
Elevenítsék már fel kicsit történelmi tudásukat. Minél keményebben lépett fel egy diktatúra, annál csúnyább véget ért. Mindegyik véget ért valahogy, mindegyik véget is fog érni, de a keménység mindig végső eszköz. Emlékezzenek arra, amit 1956-ról tanultak. Segített a haldokló (immár Rákosi nélküli) Rákosi-rendszeren bármely sortűz? Segített rajta a statárium? Segített Caligula, Nero vagy Domitianus császárokon a tejben-vajban fürösztött, Caligulánál ráadásul GERMÁNOKBÓL toborzott pretoriánus testőrség? Segített rajtuk bármiféle terror? Segítettek II. Miklóson a kozákok? Segített Kerenszkij miniszterein a Bocskarjova vezette női halálzászlóalj 1917 októberében? Segített Beriján Zsukov marsall?
Fel tudnak sorolni BÁRMIT a Fidesz eddigi tevékenységéből, ami bármely területen valóságos eredménynek könyvelhető el? Olyannak, ami a statisztikailag "nép"-nek nevezett óriási többség életére lehetőségeiket, életszínvonalukat, védettségüket tekintve bármiféle pozitív hatással bír? No és a szavazás? Ők is így gondolják? Amit ma szavazásnak (választásoknak) neveznek, az egy humbug. Önök is tudják. Csalás. Szintén definíció kérdése, lásd fentebbieket. Ami ebből a matematikai modellből kijön, megfeleltetem ezzel és ezzel. Így keletkezik a kétharmad. Ebből a számításból ez jön ki, és a valóságos eredményt ezzel azonosítom. Ennyi. De az emberek szavaznak. Nem a kezükkel, hanem a lábukkal. Ahogy Lenin mondta az első világháborús orosz katonákról. Elfutnak. El innét, Angliába, Németországba, Ausztriába. Lassan a lakosság tíz százaléka.
A csalás nem valóság. Ez a hatalomra is vonatkozik. Ha törvénybe iktatják, ha nem. Ha megerősítik pretoriánusokkal, ha nem.
Bízzanak a Fideszben.
2016. 04. 28.