"Ebben a 'civilizációk csatájában' nem iszlám és nem-iszlám, nem az arabok és nem arabok vannak a front egyik és másik oldalán, hanem a szabadság és a szolgaság kultúrájának hívei. A hűségért-védelem kultúráját szegezve szembe a hűségért-védelem kultúrájával, nacionalizmust a nacionalizmussal, vallást a vallással olyan középkori háborúba bonyolódunk, amelyben a győzelem is vereség."
Iványi Gyuri barátom posztja. Eleinte csak egy kommentet akartam írni, de aztán azt gondoltam, van ebben a dologban annyi, hogy érdemes legyen nagyobb fórum elé tárni. Gyuri persze - ezt borítékolni sem kell - nem fog egyetérteni velem, de nem baj. Így szeretjük. És kurvára unalmas volna, ha mindenki egyetértene mindenben. Akkor olyanok volnánk, mint a lakoma szereplői a Ben Hur című sikerfilmben. Üldögélnénk egymás mellett, és bárki megszólal, a többiek lelkesen felkiáltanának: "Optima, isteni Rufus!" Utána jöhet a pávatoll és a következő fogás.
Szóval, én ezt nem így gondolom. Nem szoktam Gyurinak ilyet írni (legfeljebb mondani), nyilvánosan pláne, de most - minden tiszteletem és szeretetem ellenére - mégis ezt kell írnom. No jó, nem kell, csak lehet. Túl le van egyszerűsítve. És nem is erről van szó. De nem kell aggódni: - e megfogalmazásban - a végén nem a "hűségért védelem" fog győzni. És se nem vereség nem lesz, se nem győzelem. Valami, ami után folytatjuk utunkat lefelé, hacsak, és mígnem.
A "hűségért védelem" olyan, mint a "rabszolgatartó társadalom". Amiben kétségkívül voltak rabszolgák, és voltak rabszolgatartók is. Ahogy emebben is van "hűség" és van "védelem". További probléma az összemosás. Hiszen Orbán rendszere is ilyen, és mondjuk Nagy Lajos király rendszere is ilyen volt. E szempontból tehát ki lehet(ne) rakni az egyenlőségjelet. Ezek az egyenlőségjelek elég sok kalamajkát okoztak már a gondolkodás történetében. Az alma is gyümölcs, meg a körte is. Egy kategóriában vannak. De az alma mégsem körte, és a körte mégsem alma. Akár a hőscincér és a tücsök. Minden bogár rovar, és minden egyenesszárnyú is, de az egyenesszárnyúak nem bogarak. (Megpróbáltam Vona mester megállapítását is ide applikálni, ez azonban nem megy. A menekültek valóban nem terroristák, de a terroristák, még ha menekülnek is, nem menekültek.)
Már Sartre (is) felvetette, hogy "Isten nem lehet úgy, mint egy asztal". Pedig a vallásos emberek az asztalra is azt mondják, "van", és Istenre is. Ez már Eckhart mesternek, a német dominikánusnak is gondot okozott hétszáz éve. Ha Isten "valami", írja, a teremtmények semmik. "Nem azt mondom, hogy kevesek, vagy valamik, hanem semmik." Ugyanezzel küszködött nála négyszáz évvel korábban az ír Johannes (Joannes) Scotus Eriugena, de kétszázötven évvel később Johannes Calvinus, azaz Jean Calvin, magyarul Kálvin János is. "Isten annyira más" - így Eriugena -, "hogy ha a a világot 'valami'-nek nevezik, akkor Istent 'semmi'-nek kell nevezni." Ha Eckhart mesternek is igazat adunk, és Eruigenának is, akkor viszont fel kell tennünk a kérdést, hogy a LÉT micsoda? És már Buddhánál tartunk, majd' másfél évezreddel Eriugena ELŐTT. De ezt már nagyon halkan mondom.
Kálvin látszólag megoldotta a problémát. Ő a "más" szóra helyezte a hangsúlyt, nem a vagy-vagy-ra. Isten, mondja Karl Barth svájci református teológus, TELJESEN MÁS. "Ganz anders." Annyira más, hogy az ember Istennel mintegy szembe van dobva. Ne lélegezzenek fel, még nem végeztünk. Ez ugyanis nem megoldás, csak a probléma elmismásolása.
Ebből a csávából egyetlen út kínálkozik kifelé. Igazából kettő, de a másodikat Buddha már elmondta, és különben is, most nem vele foglalkozunk, hanem azzal a (végső soron) álomszerű játékkal, amiben van szerencsénk részt venni. Vagy szerencsétlenségünk. Gyuritól eltérően azonban nem mint mindenek alfájával és ómegájával foglalkozunk vele, hanem mint csak az alfájával. Aminek az értelmét az ómega adja. Hogy MIRE HASZNÁLJUK. Ha nem akarunk mindenhonnan elkésni, órára van szükségünk. De mi arany karkötőt szeretnénk. Megvesszük, naponta fényesítjük, aggódunk miatta, idegbetegséget kapunk, hogy valami baja esik, de továbbra is mindenhonnan el fogunk késni, aminek végül katasztrofális következményei lesznek. Időt ugyanis órával mérünk. Fát is fejszével vagy fűrésszel vágunk, nem kalapáccsal. Ennyi az egész. A kérdés, hogy "miért" itt (is) értelmetlen. Csak. Ettől persze szerethetjük a karkötőt is, a kalapácsot is. Bacontól Campanelláig, Proudhonig, sőt Marxig sokan szerették. Írhatunk mesét mi is, csak ne keverjük a valósággal. És főleg ne akarjuk másokra ráerőltetni.
Az a bizonyos az út a triplex via, a hármas út. 1. via affirmationis, állítás útja, 2. via negationis, tagadás útja (Eriugena, Eckhart mester, Kálvin itt elakad), 3. via eminentiae, FOKOZÁS ÚTJA. Röviden: 1. a két alany összehasonlítható, mert egy kategóriában vannak, 2. a két alany mégsem hasonlítható össze, mert mások, 3. a két alany MINŐSÉGILEG annyira különbözik egymástól, az egyik annyira meghaladja a másikat, hogy bár mindkettő jellemezhető ugyanazokkal a szavakkal, de ez a két jellemzés MERŐBEN MÁS TARTALMAT TAKAR. Röviden: ami az egyikről állítható, állítható a másikról is, csak ÚGY nem állítható. Gyurihoz visszatérve az orbáni állam annyira különbözik a Nagy Lajos-i államtól, noha hűség-védelem szempontjából egy kategóriában vannak, hogy TELJESEN MÁSOK. Az Iszlám Állam ("kalifátus") is annyira különbözik mondjuk az abbászida kalifátustól, vagy az Oszmán Birodalomtól, amely kalifátus is volt egyben, hogy teljesen más. Minőségileg teljesen mások.
Amit Gyuri a "hűségért védelem" alatt ért, az nem elv, hanem GYAKORLAT, rengeteg kimenettel. Már egy primitív horda se működik másképp. Ami azt illeti, enélkül egyáltalán nem működik. Hogy (önmagában) ez rossz volna? Vagy éppenséggel jó? Fájdalom, ez nem érzelmek, gondolkodás vagy döntés kérdése. Ez tudomásulvétel vagy nem-tudomásulvétel kérdése. De mi nem vagyunk primitív horda, veti ellent az Olvasó. Mögöttünk több ezer év "fejlődése" áll. Nem. Mögöttünk egy út áll, valamennyi meg előttünk, és számtalan értelmezési kísérlet. Ami addig rendben van, ameddig megmarad az értelmezési kísérletnél. Onnantól nincs rendben, hogy felteszi azt az értelmetlen kérdést, hogy "miért éppen így?" Azért, mert a következő kérdés az, hogy "Mi volna, ha másképp volna?" Onnantól pedig egy egészen kis lépés addig, hogy "úgy, ahogy én szeretném". És közben, ne felejtsék el, mindig csak AZ ÚTRÓL beszéltünk.
Ebben a "civilizációk csatájában" nem a "szolgaság" és "szabadság" áll szemben egymással, de még csak nem is a "hűségért-védelem" és a "nacionalizmus" a "hűségért védelem"-mel és "nacionalizmus"-sal. (Ha a másodszori leírásnál elhagytam volna az idézőjelet, akkor közelebb járnánk a valóság egyik aspektusához.) Minden kornak saját szellemisége van. E mai kornak is. És e szellemiség MINDENBEN megmutatkozik, csak nem egyformán. Hetvenöt éve Németországban és az általa megszállt területeken is voltak koncentrációs táborok, a Japán által megszállt területeken is, Amerikában is, a Szovjetunóban is. A németek ártatlan és nem hadviselő civileket és hadifoglyokat gázosítottak el, dolgoztattak-éheztettek halálra és lőttek agyon, a japánok és szovjetek ártatlan civileket és hadifoglyokat dolgoztattak-éheztettek halálra és lőttek agyon, az angolszászok ártatlan civileket és hadifoglyokat bombáztak le. Ha ragaszkodunk a szembenálláshoz, akkor annyit lehet - nagy jóindulattal - elmondani, hogy Gyuri felvetésében EGY UTÓPIA ÁLL SZEMBEN AZ ÁLLATI SZINTHEZ KONVERGÁLÓ EMBERI TÁRSADALOMMAL. Miért nagy jóindulattal? Azért, mert - lásd előbbieket - ennek az utópiának nem a "szabadság" a lényege, ahogy a "rabszolgatartó" társadalmaknak sem a rabszolgaság volt, hanem a PIAC SZABADSÁGA, amelyből minden egyéb levezethető. Nem az EMBER szabadsága, hanem a piac szabadsága. És a kettő NEM ekvivalens. Sőt.
(Ha már a rabszolgatartás szóba került: az igazi rabszolgatartó társadalom a távolról sem rabszolgatartóként definiált déli amerikai társadalom volt a szecessziós háború előtt. Tágabb értelemben minden társadalom rabszolgatartó, amely elfogadja, hogy polgárai ne rendelkezzenek se saját magukkal, se saját javaikkal. Gondolják át például a "magáncsőd" mibenlétét és következményeit. Az önkéntesség ne tévessze meg Önöket: az ókorban bármely szabad ember önként eladhatta saját magát rabszolgának.)
Mi a piac (egyik) meghatározó jellemzője? Célja? A FOGYASZTÁS. Nem a szükségletek kielégítése, mert a "szükséglet" fogalma napról napra változik, egzakt módon legfeljebb annyi mondható róla, hogy "amit annak tartanak". A minél nagyobb fogyasztás. Az eladó csak ebben a szerepében eladó. Másfelől FOGYASZTÓ. Ezért akar eladni. Ezért akar eladni minél többet. Nem hallottam az utóbbi időben olyan politikai pártról, ami ne az "életszínvonalat" tette volna valamiképp ígéretei centrumába. És akkor meséljék el nekem, mi áll BÁRMELY állat életének a centrumában?
Állati ösztönök kontra MÁSFAJTA állati ösztönök. Fogyasztás kontra erőszak.
Farkas farkasnak farkasa. Igen, Esterházy. Farkasok végső csatája farkasokkal. Ebből kell(ene) kiemelkedni. Nem megakadályozni, mert a maga dimenziójában ennek le kell folyni. Ki kell belőle emelkedni. Hogy ha majd ez az egész véget ér, FELÜLRŐL, emberi nívóról újra el lehessen kezdeni építkezni. Az ehhez vezető első lépés a halandzsából való kiemelkedés.
Ez az egyetlen alternatíva. És az egyetlen valóban szabad választás.
2015. 11. 21.