A boci

A boci

Stex étterem, ma délután egy óra, parlamenten kívüli pártok találkozója. Ismert nevek és ismeretlenek. A szünetben - eddig bírtam - még elmentem előtt odajött a levezető elnök, és külön örömét fejezte ki ottlétem miatt. Még valakit ért ez a megtiszteltetés: Ángyán József képviselőjét.
Rettenetes volt. A KTI ezekhez képest maga a csúcs. A helyzet az, hogy rosszabb és még rosszabb. Ez a "politikai" kínálat. Már rajtunk kívül, de ez még rajtunk sem látszik.
Készítünk egy beszélgetés-sorozatot. Két rész már elkészült - ma vettük fel, ha megkapom, felrakom ide is, de kizárt, hogy én megnézzem. Magamat nem szeretem nézni, különösen azt a bénázást, amit az elején műveltünk. De aztán belejöttünk. Szegény néző.
Nos, e beszélgetések után mentünk át a Stexbe. Ravasz - ravaszkodó - tekintetek, mindenki a maga pecsenyéjét szeretné sütögetni. Nem kevesen toborzókörúton, jelölteket gyűjtenek, többek között Ángyánék is. Ostobaság ostobaság hátán, nagyon kevés kivételtől eltekintve. Jézus Krisztus neve hallatán már csak kínunkban tudtunk a szemben ülőkkel összevigyorogni. Aztán nekiálltunk kártyavárat építeni söralátétekből.

Ez a ti pártreménységetek, polgártársak. Akik ki akarnak vezetni a kátyúból. Egy régi kis gyermek-barátnőm jutott az eszembe közben, és az a gyermekversike, amit a saját szájíze szerint elferdített.
"Boci, boci megfázott
Varrtam neki nadrágot.
De a boci nem akarta,
Ellenben ágyba fektették."

Bár már fektetnék. De egyelőre nem akarja, mert nem tudja, hogy beteg.
Pedig beteg. Nagyon beteg.

2014. 02. 07.