Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Akkor már évek óta nem úgy mentek a dolgai, ahogy szerette volna. Voltak barátai, mindig akadtak szeretői, voltak gyerekei, de egyik sem élt vele. Nem is gondolt rá, hogy bárkivel is élnie kellene. Nem is ez zavarta, hanem a folyamatos eseménytelenség. A lassú visszavonulás. Nem volt mibe kapaszkodnia. Nem is nagyon akart semmibe: még nem vagyok készen, ismételgette magában. Most, tízév után már jobban meg tudja fogalmazni. - Mit tehet az ember? - szokta mondani a barátainak. - Fogja a szörfdeszkáját, és kiáll az óceán partjára. Aztán vagy jön a hullám, vagy nem jön.
Neki azonban még nem volt szörfdeszkája.

Egy februári napon bemondták a rádióban, hogy azon az éjszakán Magyarország területéről is lehet látni az északi fényt. Még soha nem látta, bár járt már a sarkkörön. Igaz, nyáron, amikor csak világos van.
Budapest közelében lakott egy domboldalon. Mint általában, most is későn indult haza. Mit kezdjen a - számára, nagyvárosban felnőtt számára - világ végén, egyedül, télen? Szombat-vasárnap-ünnepnap az más, meg a nyár is más. Lehet kirándulni egész nap. És ahhoz könnyebb olyan jelentkezőt is verbuválni, aki nem akar nála aludni. Különben meg ott vannak a kutyái.
Ahogy ment hazafelé, mentek vele a vastag hófelhők is. Éjszaka minden fordítva van: ami akkor világos, az nappal sötét. Ami nappal felhő, az éjjel tiszta égbolt.
Most, ha felnézett, világosszürke volt minden. Egészen addig, ameddig a házához vezető bekötőúthoz nem ért. Ott a felhők megtorpantak. Nem csak ő, a domboldala is fordított életet élt. Ha emitt esett, ott ragyogó napsütés volt. Ha itt sütött a nap, ott be volt borulva. Valami időjárási fronthatár lehet, gondolta.

Mihelyt elindult fölfelé, meglátta. A domb tetejétől, a háza kéményétől a látóhatárig vörös volt az ég. Mint egy nyári naplemente, csak most a Nap hiányzott. A Hold is hiányzott, a csillagok is hiányoztak, mindent vörösség borított. Nem is vörösség, inkább pirosság. A piros minden, vörösbe átmenő árnyalata. Megállt a háza előtt húsz méterre, és csak nézte.

Most már meg is halhatok, gondolta magában.

2014. 08. 14.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1