Mivel megígértem, pár kocsmaszintű mondat az Iszlám Államról. Az azt megelőző "arab tavasz"-ról már írtam. Lásd az említett portált. Majdnem megjelent a Demokratában is, Sayfo Omar, Bencsik Közel-Kelet szakértője személyesen gratulált. Hála Istennek, vetettek egy pillantást a Napló többi részére is, és sürgősen elálltak a megjelentetéstől.
Azoknak a diktatúrák, melyeket a közelmúltban megdöntöttek, a legnagyobb bűnük nem az volt, amit csináltak, hanem az, hogy diktatúrák voltak. Ha bárkinek fontos a világ azon részeinek stabilitása, akkor megáll Kuvait határánál, jelképesen is és a valóságban is, ahogy idősebb Bush tette. De Oszama és az al-Kaida! Oszama élt, lehet, hogy ma is él, lehet, hogy előbb meghalt, talán al-Kaida is van. Családja a Bush-család régi üzleti partnere volt, őt magát elvitték egy hadihajóra, állítólag azonosították, majd a tengerbe temették. Az al-Kaidáról, 2011. 09. 11-ről meg gondolok, amit gondolok. Túl kevés az áldozat, túl nyilvánvaló a bűnösség, túl sok a kérdőjel (például a Pentagonba csapódó repülőgépnél). Kicsit Gleiwitz (ma Gliwice)-ízűnek tűnik. Tudja, kedves Olvasó, a német rádióállomás, amit 1939. augusztus utolsó éjszakáján lengyel katonaruhába öltöztetett fegyencekkel foglaltattak el, ürügyet adva a második világháborúra. A fegyenceket megölték, de (majdnem azt írtam: ahogy) az Oszamát megölő kommandósok közül sincs mára senki sem életben. Pedig a Seal-kommandósok nem a gyengeségükről és rossz egészségükről híresek. Nem gyártunk összeesküvés-elméleteket. Csak megpróbálunk kombinálni. Tudják, mint Agatha Christie főhősnője.
Nem kell "belső dolgokat" ismerni. Az csak megzavarna. Épp elég az az adagolt információhalmaz, amit kapunk. De a lényeg! Mi a lényeg? Ez az, amit nehéz kikövetkeztetni. Nem kell tovább kombinálni, mint ameddig a takarónk ér. Occam borotvája, tudják. Ne posztulálj feleslegesen sokféleséget. Játszunk. Hogy aztán így van-e, vagy úgy, az majd... nem válik el. Vagy elválik, de ugyanúgy nem fogjuk tudni eldönteni.
Én minden további nélkül fel tudom tételezni, hogy al-Kaida vagy nincs, vagy van, de a csúcsán nem az áll (ül), akit az alatta levők gondolnak. A háttérember nem az. Még az is lehet, hogy MINDEN TAGJA meg van róla győződve, hogy ő al-kaidás. És ez lehetséges, hogy az Iszlám Államra is igaz. Bár arról kicsit mást gondolok.
De maradjunk az arab tavasznál. Akkor az történt, hogy - tekintet nélkül Nyugat-barátságra vagy ellenségességre -, nagyjából a 2006-os magyar őszhöz hasonlóan, szinte egyik percről a másikra, "spontán" kitört az arab világban egy tüntetéssorozat, majd forradalom, amely futótűzként elterjedt, és megdöntötte (vagy meg akarta dönteni, mint Szíriában, ahol máig tartó polgárháborút generált) azokat a rezsimeket, amelyeket egy-egy erős ember irányított. Nem mindenhol persze, mert Szaud-Arábiában és környékén nem tört ki semmi, Marokkóban hamvába fúlt. Akkor már szegény Szaddám öt éve halott volt, és javában tartott az iraki és afgán háború. Ha azok a diktátorok, beleértve Szaddámot is, a helyükön maradnak, ma nincs Iszlám Állam. Nincs szír polgárháború, nincs iraki háború. Afganisztánban sincs semmi, ha az amerikaiak megmaradnak a tálibokat majdnem legyőző Északi Szövetség légi támogatásánál. Maximum visszatérnek a tálibok. És nincsenek menekültek. Vagyis vannak, de sokkal lassabban érkeznek. A vég ugyanaz volna, de nem ennyire gyorsan. A Közel-Keleten a diktatúráknak régi hagyománya van, de nem mindegy, hogy al-Bagdadi gyakorolja, Bassár el-Aszad, vagy Szaddám Huszein.
Megint a szemüveg. A nézőpont. Ha egy térség vagy a világ stabilitása a cél, akkor mindezek óriási baklövések voltak. Ha azonban különböző játszmákról van szó, amiben az összes nagyhatalom vastagon benne van, másként látszanak. Tetézve azzal, hogy mind a kis- mind a nagyhatalmak, melyek különböző államok képében jelennek meg, jószerivel csak álcák. Így mutatkozik meg VALAMI. Nem, nem a világzsidóság, még mielőtt valaki rám akarná fogni. Számomra - és valószínűleg a világ számára is - teljesen mindegy, hogy milyen nációkból tevődik össze. Még számukra is mindegy. A Bilderberg-csoport két törzstagja a Rockefeller- és a Rotcshild család. Előbbi hugenotta német-amerikai bevándorló, utóbbi zsidó. Baromira nem érdekli őket, ki micsoda. A "valami" nálam valamilyen pénzügyi-gazdasági érdekcsoport. Ráadásul nem is egy, nagy valószínűséggel folyamatos fluktuációval, sőt, cserékkel.
Akkor arról van (lehet) szó, hogy azokban az országokban, amelyekben nincs hatalmi centralizálás, van olyan játéktér, ahol (elvben) minden piaci szereplőnek egyenlők az esélyei. Én jól állok most a politikai vezetésnél, de bármikor állhatok rosszul, és ha most egy diktatúra kiépítésének a támogatásával megnehezítem az ellenfeleim dolgát, akkor később megnehezül az enyém is. Ez olyan közös érdek, amely felülírja, hogy a piac szereplői egyben egymás riválisai is. Ilyen az általános választhatóság és választójog, a "demokrácia" is: lehet, hogy most én kerülök hatalomra, de bármikor megbukhatok, és ha egy diktatórikus rendszert építek ki, majd elveszítem a választásokat, ugyanolyan nehéz lesz visszakapaszkodnom, mint most az ellenfeleimnek engem legyőzni. Közös érdek. A szabad piac. Ez az oka az összes monarchia bukásának, az összes diktatúra bukásának, és ez lesz az oka az emberiség bukásának is. A kommunizmus csak mellékszereplő volt, de a mórt, miután megtette kötelességét, hetvenöt évbe tellett rábírni, hogy menjen végre el szépen, vagy alakuljon vissza szüleihez hasonlatossá.
Az Iszlám Állam egy amerikai és egy izraeli szemében Irán ellensúlyozása. Az iráni olajat vásárló kínaiak szemében lehetőség az iraki olajkutak megszerzésére, az oroszok szemében az amerikai gazdasági hegemónia megtörésére, legalábbis csökkentésére (apropó, hallott valaki orosz vagy kínai túszról, noha az oroszok és kínaiak éppúgy jelen vannak a térségben?). E pillanatban senkinek nem érdeke az Iszlám Állam megszüntetése, kivéve a világ polgárait. Bombázgatunk, látjátok, és mondunk mindenfélét. Néha OTT meghal egy-egy vezető, akinek a helyére minden pillanatban legalább tucatnyian állhatnak, mert úgy van megszervezve. Mi meg felhasználjuk a lejárt szavatosságú haditechnikát és kipróbáljuk az újat.
A menekültek részint az ISIS és társszervezetei elől menekülnek, részint biztatják őket, részint amúgy is jönnének, csak lassabban. Hogy terroristák lehetnek-e köztük? Az Iszlám Állam hülye volna, ha nem használná ki őket. De kinek jó, ha Európa felhígul? Mindenkinek, kivéve az oroszokon kívüli Európát. Oroszország egyelőre nem célország. Egyelőre, mert lakosságának a fele muszlim. De úgy gondolom, most még mérlegel és kockáztat. És hangsúlyozom, a menekültek enélkül is jönnének. A lehetséges játszmákról beszélgetünk, nem az emberi sorsokról és a népvándorlásokról.
Most... Hogy is kiabálják a Rómain, ha elkészült a sült hekk? Tálalok!
Most is tálalnak. Hogy mit, az majd kiderül. Mi csak találgattunk.
2015. 08. 09.