Innét, onnét és amonnét lecsípünk egy picit. Még egy kis tranzakciós illeték - de szép neve van -, még egy kis átutalási adó, egy kis kamatadó, még egy kis telefonadó. Fillérekről van szó, beszélni se kellene róla. Hat ezrelék...százezer forint után hatszáz forint háromszáz helyett...három ezrelék tranzakciós adó, pardon, illeték...úriember nem akad fent apróságokon. Persze, hogy jobb a sűrű fillér a ritka forintnál, de az átlagember a filléreket meg sem nézi. Már csak azért sem, mert egy jó ideje kerekítünk, hol le, hol fel. Ez ugyan elegánsan lemarad a számításokból - kivétel nélkül az összes publikáltból -, de, mint mondtam, úhiembehek vagyunk, kéhlek alássan.
Úriember, kivált a Rogán mester szárnyai alatt élő, belvárosi úriember mostanában inkább körhintázik. Ott áll a monstrum az Erzsébet-téren, légkondicionált kabinokkal, tessék, tessék, urak és szép leányok! Katonáknak fél árért. Vagy nem fél árért, modern időket élünk. De mit is keresne katona a körhintán? Katonának gáton a helye. Vagy Afganisztánban. Hogy onnét már kivonultunk? Jó, akkor mondjuk Szíriában egy ketrecben. Vagy a Margitkert étterem előtt. Nem benne, mert ott a feljebbvalói mulatoznak, ahogy ma hazafelé volt alkalmam megfigyelni, hanem előtte, három társával egy-egy műanyagflakon cukros levet nyakalva. Őskori maradvány autóval, körmesteri, pardon, őrmesteri rangjelzéssel. Nem minden autó származott az őskorból, a mulatozóké speciel majdnem új VW Passat volt. Ott állt tehát hősünk a Margitkert előtt, zsebében nyolcvanezer forintos havi fizetéssel. Karján MP szalaggal, alatta kicsi betűkkel az állt, hogy "katonai rendészet". Végülis angol nyelvterületen vagyunk, vagy mi a szösz. Vagyis leszünk. Illetve ott leszünk, ami angol nyelvterület akar lenni. Akarják, hogy legyen. Egyremegy, ha a végkimenetelt nézzük. És mi is angol nyelvterület leszünk. Vagyunk. Jó, nem nyelv, hanem érdek. Jó, nem feltétlenül angol, hanem angolul beszélő. Francba ezzel a sok szőrszálhasogatással.
Szóval ott ül Törőcsik Mari és Soós Imre a körhintán, mit beszélek, ott ül Rogán Antal...nemnem, ott ül, aki jegyet vett rá, a körhintán, és bámészkodik. Addig se csorog a nyakába a veríték. El lehet látni...el lehet látni például a Semmelweis utcai körorvosi rendelőig. Még engem is lehetett volna látni, ha valakit érdekelnék, de vélhetően a körhintázók között ilyen nem akadt. Anyukámnak kellett pelenkát felíratnom, hiába, kilencvenkét év az kilencvenkét év, estére jobb a biztonság. Eddig bementem, felírták, oszt jónapot, azaz jó estét. De ma nem. Vagyis ma is felírták, jóestét is volt, de csak azért, mert úgy tíz éves koromtól ismerem az orvost, ő is minket. "Hol az ajánlás?" - kérdezte gondterhelt homlokkal. "He?" - kérdeztem vissza a meglepetéstől udvariatlanul. "Hogy micsoda?" "Hát az ajánlás. Mostantól szigorúan veszik." "Az meg mi a bánat?" "Hát kérem. Bepisil a néni vagy bácsi. Egyszerű az eset. Csak ki kell hívni egy szak-urológust, vagy nőgyógyászt, az megírja az ajánlást, és már rendben is vagyunk. Hogy kijön-e ilyen semmiségért? Dehogy jön. Van annak elég dolga. Meg nem is kötelessége kijönni. Tessék inkább a nénit vagy bácsit bevinni. Mentő. Hogy az se jön ki, ha nincs rá ok? Nem hát. De szabál, az szabál. Ajánlás nélkül nincs pelenka. Még csak az kéne, hogy a sok szimuláló, életerős százéves minden szíre-szóra megcsapolhassa az amúgy is szűkös keretet."
Megy a szerencsés flótás ezek után a metró felé, részegen az örömtől, zsebében a recepttel, aminek birtokában hétezer-ötszáz forintért hozzájuthat a három csomag, mindösszesen kilencezer forintos pelenkához. Tena-sleep plusz. Vagyis plus. Angol nyelvterület, ugye. Ajkán kaján vigyor: ezerötszáz forinttal beljebb vagyunk. Rákosi alatt hajnalban már az ÁVH érkezne. Csengőfrász. Irány a Hortobágy. Vagy Recsk. Pár évvel korábban a Duna-part, körhinta nélkül. Isten tenyerén ülünk, ahogy Esterházy mondaná.
És most lelkiismeret-furdalásom van. Se ÁVH, se Hortobágy, se Recsk. Anyukám ott terpeszkedik a majdnem ingyen-pelenkában - csomagonként ötszáz forint megtakarítás, az annyi, mint darabonként 16,666 - hess, biblikusok, most nem teologizálunk. Egy egész A/5 oldal nemzeti konzultációs ív! Hogy tehettem ilyet?
Megérdemlem, hogy pár évtized múlva, ha én leszek kilencvenkét éves, mindennap magam alá rondítsak. Bár...hol lesz akkor már Rogán? Vagy hol lesz Ő, melyik luxus-öregotthonban? Nyolcvanöt évesen, mint Mindannyiunk Nagy Öregje. Aranypelenkában.
2013. 06. 17.