Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Amikor a második világháború után sor került a békekötésekre, valaki megkérdezte Sztálintól, hogy mit fog ehhez szólni XII. Piusz pápa? A generalisszimusz kérdéssel válaszolt: "Hány hadosztálya van a pápának?"
A poén nem az ő ötlete volt. Majdnem százötven évvel azelőtt már elsütötte egy szintén alacsony, szintén köpcös, szintén sok népen uralkodó korzikai. Még a pápa választott neve is ugyanez volt: Piusz, a Piuszok sorában a hetedik.
Jól hangzik, csak épp nem igaz. A római pápának ugyanis még mindig rengeteg hadosztálya van. Sokkal több, mint bárkinek a világon. Nem véletlenül született a mondás: "Qui mange du Pape en meurt." Aki a pápából eszik, belehal.

XII. Piusz pápa az 1938 májusában, Budapesten megrendezett Eucharisztikus Világkongresszus idején még csak Pacelli bíboros volt. Ott állt a Kormányzó, a magas méltóságok, cserkészvezetők között. Egy év múlva pápa lett. Pontifex triumphans, ahogy John Lukacs írja. A diadalmas főpap. Annak ellenére diadalmas, hogy akkor- 1938-ban - még mindenki azt hitte, hogy itt valami tévedés van. A pápa? Ugyan, dehogy. 1938, világkongresszus ide, világkongresszus oda, elvitathatatlanul egy harmadik diktátor, Adolf Hitler évének tűnt. Anschluss, müncheni paktum, hogy csak kettőt említsünk. Egy diadalmenet állt mögötte, és egy még fényesebb ígérkezett előtte. Még nekünk is jutott belőle egy morzsa: az első bécsi döntés, és ennek következtében tizenkétezer négyzetkilométer. Kis időre, mondjuk most.

Az a probléma ezzel a világgal - tulajdonképpen ez az egyetlen probléma, bármilyen fellengzősen is hangzik ez a kijelentés -, hogy mindenki LÁTHATÓ hadosztályokat keres. Látható bármit. Nem is feltétlenül látható, de ÉRZÉKELHETŐ bármit. Hiszem, ha látom. De ha még meg is foghatom, az az igazi. Mit mondott erről László András? A mai ember azt fogadja el valóságosnak, AMIVEL SZEMBEN TEHETETLEN. Minél tehetetlenebb, annál valóságosabbnak. Egy darab vas valóságosabb, mint a cigarettafüst. És mivel szemben a legtehetetlenebb? Hát persze, hogy a halállal szemben.
Ez a nyílegyenesen halálirányú gondolkodás.

Nem, kedves Olvasó. Amikor majd eldönti, kedvére való-e ez az írás, ne a pápára asszociáljon. A pápa csak példa. Ürügy. Nem arról beszélünk most, hogy milyen is a katolikus egyház, vagy az egyház úgy általában. Nem arról beszélünk, hogy mit képvisel, hanyatlik vagy nem hanyatlik (hanyatlik, mégpedig minden reformkísérlet dacára kivédhetetlenül - túl hosszú volt a múlt, túl sok vér folyt, és túl sok tekintély veszett oda), egy lapon említhetők-e a mai pápák a kezdet pápáival. Talán igen, válaszolná erre az optimista hívő. Gondoljunk csak Karol Wojtylára. II. János Pálra. Vagy akár Ferencre, ha el nem rontja. A mérhetetlen hatalom dacára "emberi" alázatra. Respice post te, hominem memento te, súgták Tertullianus szerint a diadalmenetben az imperator fülébe. Nézz magad mögé, és ne feledd, hogy ember vagy. Nem biztos, hogy igaz. Lehet, hogy Tertullianus találta ki. De az is lehet, hogy csak Tertullianus korától fogva hangzott el. Előtte senki nem említette. Ugyanis a megfelelő - régi - szemlélet ez lett volna: nézz magad mögé! Ne feledd, hogy ember VOLTÁL.

Egy hete Tétényi Évával, az esztergomi polgármesterrel beszélgettünk. Őt most egyre jobban kezdik szeretni, nyilván nem ok nélkül. De nem róla akarok most írni, hanem azokról, amiket mondott. Vagyis, hogy pontos legyek, amiket én kihallottam azokból, amiket mondott. Ő olyan, amilyen. Miniszterelnöknek, különösen államfőnek nem tenném, de ettől függetlenül jó polgármester lehet. Nem tudom megítélni, és nem is akarom, ez az esztergomiak dolga. Még csak az sem érdekel, mitől egyre népszerűbb. Valószínűleg nem kis része van ebben a minden szalmaszálba való kapaszkodásnak. És ahogy sorra törnek el a szalmaszálak, kezdődik a keresés újra meg újra. Hogy majd, ha nekünk nem sikerül megértetni, hogy az EGÉSZ STRUKTÚRA rossz, tehát BÁRKI kerül benne hatalomra, bármilyen jóakarattal, hosszú távon nem tud segíteni semmin, csak rontani tud, elmondhassák ugyanazt, amit 1940. május 10-én, épp a német nyugati támadás napján mondtak Chamberlain kormányának az angol alsóházban: "Túl sokáig ültetek itt, hogy bármi jót tehessetek."

Tétényi Éva kiváló képviselő lehet. Még kiválóbb CSATORNA lehetne - ahogy mondtam is neki -, ha elvállalná (de nem fogja elvállalni). Egy "gyakorlati" szempontoknál sokkal magasabb rendű (és azokat megelőző) szempont csatornája. (Természetesen a "magas" ugyanúgy képletes, mint az "alacsony". A Mennyország csak a gyermeki lelkek képzeletében és Zoránnál van "fent".) És itt is vagyunk már az "építkezés"-nél. Alulról kell építkezni, mondta nekem Tétényi Éva, az ÉPÍTÉSZMÉRNÖK. Téglát téglára rakni, fordítom le most. Csakhogy az épület NEM téglából születik, hanem TERVBŐL. Ha valakinek, hát neki ezt pontosan tudnia kell. Olvastam egyszer vele egy riportot. Mi itt, Esztergomban gyakorlati kérdésekkel foglalkozunk, nem ideológiákkal, volt az általam kivett lényege. Amikor politikáról beszélünk, természetesen nem ugyanazt mondja a jobbikos, mint az emeszpés, de mi itt a szemétszállításról beszélünk. És akkor igenis képesek konstruktívan együttműködni egymással. Tart ez addig, teszem hozzá én, ameddig nem jelenik meg egy tender, uniós támogatás, egy kis unokatestvér, valami nagyobb falat. Tart ez addig, ameddig pártsemleges, illetve párt-szponzor-semleges terepen járunk. És sajnos, a szemétszállítás mikéntje felett ezek MINDIG megjelennek, pláne az országos politikában, ahová a polgármesterasszonyt szánják némelyek, és talán szánja ő is saját magát.
Ha pedig ő volna Magyarország jó tündére... semmiféle gúny nincs a következőkben. Legyen TÉNYLEG jó tündér. A legjobb szándékokkal. És legyen CSODA is. Kapcsolja össze az ő személye a nemzetet (hogy nem szeretem leírni újabban ezt a szót). "Akkor mi van?" - kérdezi az Olvasó. Majd meg is válaszolja: "akkor jön a Kánaán". Csakhogy ha jön is valami efféle, legalábbis a mai állapotokhoz viszonyítva, legfeljebb rövid időre jön. Nem az a jó rendszer, ami EGYETLEN karizmatikus emberen nyugszik, hanem az, amit közepes képességekkel is el lehet vezetni. Ami mindemellett időről időre KITERMELI MAGÁBÓL a kiemelkedő vezetőket. Nem egyet, hanem sokat. Igazából még csak ki sem kell termelnie: HAGYNIA KELL ŐKET KIEMELKEDNI.

Úgy, hogy "vágjunk bele, aztán meglátjuk, mi történik" ("on s'engage et puis on voit", szintén Napóleon), nem fog menni. A mondás kitalálójának se ment. Úgy, hogy nincs mögöttünk szellem (és ennek leképeződéseképp TERV), nem fog menni. Valóban nem ideológiára van szükség. Az ideológia csak egy ELGONDOLÁS. Nem terv, hanem egy elképzelés a világról. Nem magasrendű, hanem ember-rendű. Épp ezért nem idea, hanem ideológia.
"Meg kell értetni a néppel, a pártokkal, társadalmi szervezetekkel." "Figyelni és adni kell az emberek véleményére."
Megértetni? Látott már a kedves Olvasó olyan alkoholistát, dohányost, drogost, aki nem hallott róla, hogy amit művel, az számára kifejezetten káros? A cigaretták dobozaira egy idő óta rá is van írva. Ameddig tudja, még megmagyarázza magának, hogy nem is annyira, de eljön az idő, amikor már annyira nyilvánvalóvá válik, hogy meg se magyarázza. Akkor jön az, hogy "de én szeretem", majd, hogy "képtelen vagyok leszokni róla". Van egy drogos ismerősöm, lassan négy éve hallom tőle, hogy "már egy hónapja tiszta vagyok". Ha már a pápával kezdtük: régen az istentisztelet nyelve latin volt. A szertartásra helyezték - nem a fő, hanem az egyetlen - hangsúlyt. Nem akartak megértetni semmit senkivel, pláne olyan dolgokat, amelyeket a pap se értett. A lényeg az volt, hogy egy KERETET adjanak az átlagember életének. Világos szabályokat, olyan hivatkozási alappal, amely megkérdőjelezhetetlen, mert DEFINITÍVE A LEGMAGASABB. Milliószor leírtam, hogy a megértés az értelmiség dolga. Nem a népé. És ha a népbe hamis illúziókat oltunk, olyan kifejezésekre stimuláljuk őket, amelyektől egy merőben más világba képzelik magukat, mint amiben élnek, és ezáltal elvesszük tőlük azt a lehetőséget, hogy olyan életet élhessenek, amelyre születtek, a lehető legnagyobb bűnt követjük el. A LELKÜKET vesszük el tőlük. A lelkükkel való azonosságot, hogy jobban értse a nyájas Olvasó.
A stimulálást nem lehet megúszni. Nem a "nép" dolga a gondolkodás, hanem az értelmiségé. De ha már nem lehet megúszni, nem mindegy, MIRE stimuláljuk, akit stimulálunk. Mit nevezünk jónak, illetve rossznak. Fényt hozunk, avagy sötétséget. Ha már adja magát az édenkerti hasonlat: Luciferek leszünk, a szó szoros értelmében, Fényhozók, vagy Sátánok, Vádlók. Nem az ember vádlói, hanem ISTEN vádlói. Hogy a fény fény-e, vagy sötétség, ők ugyan nem fogják tudni, de ez minket nem érint. Elég, ha MI tudjuk. Sőt, már az is elég, ha így GONDOLJUK.
Békesség a Földön a jóakaratú embereknek, mondja az Írás.

Az emberek véleménye napról napra változik. Nem fogom elsütni még egyszer az "egymillió légy nem tévedhet" viccet. Sem az O. J. Simpson-per esküdtszékét. De még az 1939. augusztus 31-én a német lakosságnak arra a kérdésre, hogy "Hitler békeszerető ember, a német nép nagy jótevője?" adandó valószínű válaszát sem. Ha elég sokáig hallanak egy konzekvens véleményt, nagy valószínűséggel át fogják venni. Tulajdonképpen mindegy, mi az.
Illetve mégsem mindegy. Itt van ugyanis a saját szánk és az abból való seggcsinálás. A SAJÁT lelkünk, ha úgy tetszik.
Mohamed próféta az iszlámot a régi arab hitvilágra építette. Nem LÉNYEGÉBEN, hanem formálisan. Mindent megtartott, a Kába-kőtől a Ramadánig, amit megtarthatott. Sőt, egy ízben azt is majdnem megtartotta, amit nem tarthatott meg. Allah eredetileg főisten (előbb fő ISTENNŐ, ezért LUNÁRIS vallás az iszlám, FÉLHOLDDAL képviseltetve) volt, három - szintén istennő - lánnyal, ezek: al-Uzzá, al-Lát és al-Manát. Mindháromnak külön kegyhelyei voltak és külön kultusza. Tiszteletük azonban a Próféta szigorú monoteizmusával nem fért össze. Nem is tisztelte őket, egyik - mondjuk - szerdáról csütörtökre virradó reggelen azonban arra ébredt, hogy nem maradtak hívei. Megpróbálkozott egy engedménnyel. Így születtek a Korán 53:19-20. versei: "Mit gondoltok al-Látról és al-Uzzáról, és a másikról: Manátról, a harmadikról? Ezek magasságos hattyúk (nemes madarak, garánik: így hívták a minden más madárnál magasabban szálló núbiai darvakat), közbenjárásukban reménykedni lehet”. Ezek voltak az úgynevezett sátáni versek, a Khomeini által halálos fetvával sújtott Salman Rushdie híres regényének címadói. Mohamed azonban hamar magához tért. Visszavonta a verseket, és helyettük ma ez áll a Koránban: "Mit gondoltok al-Látról és al-Uzzáról, és a másikról: Manátról, a harmadikról? Vajon nektek fiatok lenne, neki pedig leánya? Bizony, ez igazságtalan elosztás lenne! EZEK NEVEK CSUPÁN, AMELYEKKEL TI ÉS ATYÁITOK NEVEZTÉK EL ŐKET, amire nézvést nem küldött le Allah semmiféle bizonyítékot. VÉLEKEDÉSEKET KÖVETNEK CSUPÁN ÉS LELKÜK KÉNYÉT..." A következetességen kívül a nagy betűs - én emeltem ki - részeket nem ártalmas figyelmesen elolvasni, és összevetni az előző bekezdésben írottakkal.

Látható és láthatatlan. Melyik a nagyobb erő? Eszemben sincs ezotériai vagy metafizikai agitációt folytatni se most, se máskor. Mindkettő VAN valamiképp, ezt nem lehet tagadni. A látható, mint látható, a láthatatlan, mint láthatatlan. Ha beszélni lehet róla, akkor VAN. Hogy az egyik "valóság", a másik "hiedelem"? És, ha az? Bár a hiedelem is valóság, HITT valóság. És nagyon vékony az a mezsgye, ami a "valóságos" valóságot a hitt valóságtól elválasztja. Nagyon vékony.
Miért hajlandók inkább az emberek akár az életüket is feláldozni? Még most is. Egy új autóért? Előléptetésért? Nagyobb házért? Vagy a szerelmükért? Szeretteikért (a szeretetért)? A hazájukért? Az eszméikért? A hitükért?

Melyik a nagyobb erő, polgártársak?

1903. július 30-án Brüsszel mellett egy is pajtában összeült körülbelül ötven orosz forradalmár. A ajtó felett egy cetli lógott, ezzel a felirattal: Az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt Kongresszusa. Az egyik napirendi ponttal kapcsolatos szavazáson, ahogy E. Radzinszkij írja, Lenin, aki szintén részt vett a kongresszusnak titulált gyűlésen, véletlenül megkapta a többségi szavazatokat. Követőinek e kis csoporton belüli még kisebb csoportját ettől kezdve bolsevikoknak, többségieknek nevezte, szemben a valójában többségi mensevikekkel, akiket kisebbséginek.
Alig több mint tizennégy év múlva övé lett egész Oroszország, a Föld egyharmada.

Az a fontos mindig, amit az adott pillanatban LÁTUNK? Még egyszer megkérdezem: melyik a nagyobb erő, polgártársak?

Vannak a pápának hadosztályai?

2013.11.12.
 

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1