(a tökéletes nő)
"Aki dudás akar lenni,
pokolra kell annak menni,
ott kell annak megtanulni
hogyan kell a dudát fújni.
Három a tánc mindhalálig,
kivilágos kivirradtig,
kicsiny nékem ez a ház,
berúgom az oldalát." magyar népdal
"Milyen a tökéletes nő?" - kérdezte tőlem ma valaki. "Akit nem kell a magad igényére formálni? Aki úgy klassz, ahogy van?"
Tökéletes nő nincs. Hála Istennek, mondom nem tökéletes férfiként. Ha lenne, az maga lenne a tökéletes káosz. Nem a rendezett káosz, hanem a rendezetlen. Menny és pokol együtt, de ahol a pokol a domináns. Akihez a tökéletes férfi kellene. A pokol - százszor leírtam már - egy hiányállapot. Az abszolút egyedüllét és bizonytalanság. A kapaszkodó nélküliség. És a tökéletes férfi? Magában? A tökéletes férfinak, aki természetesen ugyanúgy nincs, mint tökéletes nő, nincs szüksége kapaszkodóra. Benne nincs pokol. - De ha pokol nincs... - gondolja tovább az Olvasó, és ismét jól gondolja. AKKOR MENNY SINCS. A tökéletes férfivel nem az a baj, hogy valamire nem képes. A tökéletes férfival az a baj, hogy amitől az ember teljessé válik, NEM BENNE VAN.
De mi van, ha összetalálkoznak? Eltűnik a pokol? Nem tűnik el, csak háttérbe szorul. A menny a mézesmadzag. A répa a csacsi orra előtt. Délibábot vagy illúziót azért nem írok, mert már unalmas. És ha a kettő egy lesz? Akkor eltűnik? Nem, nyájas Olvasó. Miért is tűnne el? El tud BÁRMI tűnni? Hát hogyan tudna? Eltűnik bármi, ami volt? Nem volt? Hogyne lett volna. Nincs? Dehogy nincs. Ha egyszer volt, akkor most is van. Nem mint aktualitás, hanem mint potencialitás. Ha egyszer lehetett, bármikor lehet újra.
(Képletesen) hova lép be a férfi, amikor a nővel egyesül? A mégoly tökéletlen férfi is? Nem a mennybe, kedves Olvasó. A tökéletlen pokolba. De a pokol - rendeltetése szerint - CSAK ÁTJÁRÓ. Nem tudom, hogy leírták-e ezt így valaha. Másképp sokszor. Csak átjáró. De ott is lehet ragadni. A népdalok mindig képek. Mélyebb vagy kevésbé mély tartalmak megjelenítői, de képek. Olyanok, mint a szent könyvek. Mint a Biblia is. Az egész világ Biblia. Könyv (biblosz: papirusz, biblion: tekercs, "könyv", biblia: tekercsek, "könyvek", görög, eredete a föníciai Büblosz kikötőváros neve, ahol az exportra szánt papiruszt behajózták). Korán, szó szerint: OLVASMÁNY.
Három a tánc mindhalálig, KIVILÁGOS KIVIRRADTIG. Nem készítettem statisztikát, de nagy tétbe fogadnék, hogy minden népdalok többsége a szexualitásról szól. A magyaroké biztosan. Azokat ismerem. Hol így, hol úgy, de a szexualitásról. Nem is az a fontos, hogy arról-e, sokkal inkább az, hogy HOGYAN. Lehet direktben. "Térden állva szopik a bárány, / hanyatt dűlve gyakik a lány." És lehet teljesen másképp.
"Hallod-e te szelídecske, leány vagy-e vagy menyecske?
nem vagyok én szelídecske, sem leány, sem menyecske.
mert én kerti virág vagyok, a harmatért majd' meghalok,
mert én kerti virág vagyok, a harmatért majd' meghalok.
Ha Te virág vagy a kertben, én meg harmat vagyok benne,
este a virágra szállok, reggelig rajta úszkálok."
Eddig nincs benne semmi különös. Kallós Zoltán is énekelte. Most kihagytam két sort, nem véletlenül. Majd a végén. Lássuk, hogyan folytatódik.
"Kinek nincs kedve itt lakni, menjen mennyországba lakni,
építsen az égre házat, ott nem éri semmi bánat,
építsen az ég szélére, ott nem éri semmiféle,
építsen az égre házat, hogy ne érje semmi bánat."
Menjen mennyországba lakni. Ahol NEM ÉRI SEMMI BÁNAT. De mi állt a kihagyott két sorban, az első és harmadik versszak KÖZÖTT?
"Hozd fel Isten azt a napot, hogy süsse fel a harmatot,
a füvekről a harmatot, a szívemről a bánatot."
Mi a vége a szenvedésnek? Mi a vége, nyájas Olvasó? Mi a vége a bánatnak? Ha -
Ezért írtam a végére a középső versszak két utolsó sorát. Hogyan mondjuk másként, amikor feljön a Nap? MEGVIRRAD. Kivilágosodik. Eljön az ÉBREDÉS. Szanszkritül "bódhi", amiből a "buddha" szót képzik. És megszólal a kakas. Megszólal Jeruzsálemben éppúgy, mint Háromszéken, vagy Kuszinára mellett, Csunda aranyműves portáján, ahol Gautama Sziddhártha, egykori herceg elfogyasztotta a kucsmagombából készült ételt, ami nem kucsmagomba volt. Képek.
Tudja, kedves Olvasó, honnét ered a "szex" szavunk? Ó, hogyne, bólogathat most, a Tízparancsolatból. Vagyis a katekézisek Tízparancsolatából. A hatodik. "Ne törj házasságot", egyházi változatban "ne paráználkodj". A latin "sex", "hat" szóból. Pedig nem. A "szex" a "secare" igéből ered. Magyarra fordítva "elvágni", "elmetszeni". A férfi és nő, mint férfi és nő, az elmetszettség állapotában van. Platón. Vagy egyszerűen az emberi hagyomány. Ahogy akkor gondolták, amikor még ilyeneken gondolkodtak, és nem azon, fog-e az éppen aktuális valóságshow-ban Makk Alsó Berci dugni Makk Alsó Juliskával.
A nőben ott a pokol és ott a menny. Tökéletlenül, de ne is kívánja senki a tökéletest. A tökéletes pokollal nem lehetne megbirkózni. Van a fizikában is megfelelője: a fekete lyuk. Emlékszik, kedves Olvasó: analógia. A fekete lyuk elgörbíti a teret. Mindent magában marasztal. MÉG A FÉNYT IS.
A tökéletes nő mindenki számára, aki nem tökéletes, MAGA VOLNA A HALÁL ABSZOLÚTUMA. Azt nem kell a magam igényére formálni. Nem is lehet. Azt semmire nem lehet formálni. De csak a tökéletes férfinak úgy klassz, ahogy van.
Nem vagyunk tökéletesek. Isten, kedves Olvasó, irgalmas és könyörületes.
2014. 10. 16.