Eredetileg csak a politikáról akartam írni, de minden mindennel összefügg. Ami "nagyban" megvan, megvan "kicsiben" is, és ezt a kettőt össze szokták téveszteni. Mint a "bentet" és a "kintet". Azt gondolják, az események "kint" kezdődnek és "bent" végződnek. József Attila híres tévedése, gyönyörűen megfogalmazva:
"Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ."
Hja, a materializmus. Mint minden, ami oly magától értetődőnek LÁTSZIK. Fejéről a talpára, pedig épp akkor kerül a talpáról a fejére. Mindennek a magyarázata OTT KÍVÜL keresendő. Milyen könnyű is volna. Akármit csinálok, csak áldozat lehetek.
"...én már nem tudom, mit tegyek,
azt sem, hogy hol vagyok,
közel vannak az istenek,
én meg távol vagyok."
Kivételesen saját. Hogy is végződik ez a vers?
"Merről jött, aztán merre ment:
tudom, hogy nem tudom,
volt, vagy nem volt, gonosz volt, szent,
rokon, vagy nem rokon,
s jégvirággá lett az idő,
virággá a tetem,
rohanássá a pihenő,
lábammá a kezem.
Most hátranézve pillanat,
de akkor hosszú volt,
fehér ruhámon ittmaradt
lemoshatatlan folt,
aki álmomban elhagyott,
az ébren visszatért,
de álmot adni nem tudott,
akármit is mesélt."
Valami nem úgy történik, ahogy történnie kellene. Ha valaki erre a mondatra felkapja a fejét, nagyon helyesen kapja fel. Valami nem úgy történik, ahogy az én világomban történnie kellene. Vagyis valami nem úgy történik, ahogy szeretném. Valaki nem úgy viselkedik, ahogy...ahogy szeretném. Az ő világa az ő világa. Nem rám tartozik. Hogy mi történik az alamizsnával, az sem rám tartozik. Néhány napja szabadkozni kezdett nekem egy koldus. "Nem hülyeségre kell." Egy másik épp ellenkezőleg: "Alkoholista vagyok." Innentől a te dolgod, mondtam mindkettőnek.
Van annak értelme, hogy a "hűtlen" feleségnek a férj lekeverjen egy pofont? Vagy a "hűtlen" férjnek a feleség? Van annak értelme, hogy földhöz vágjuk a tényért, szidalmazzuk, aki nem olyan, amilyet várunk? Még mielőtt az Olvasó beleesne a közhelycsapdába: van. Hogyne volna. Levezetjük a feszültséget. Ha a feszültség levezetése a cél, akkor mindennek van értelme, ami ebben az irányban hat. Csak éppen...csak éppen ezen kívül semmit meg nem old. A "Metamorfózisok", amit ketten is semmitmondó mellébeszélésnek tituláltak, pont ezekről szól. Levezetjük a feszültséget, azaz nem is levezetjük, hanem ELVEZETJÜK. Máshova. Máshova, mint ahova lehetne. Nem "kellene", mert csak akkor kellene, ha meg akarunk valamit oldani. Nem megoldásra fordítjuk, hanem eltüntetjük. Nem kihasználjuk, hanem kieresztjük. Így is mondják: kiereszti a gőzt. És akkor a gőz, amivel hegyeket lehetne megmozgatni, KINT LESZ. Nem úgy lesz kint, mint egy energiaforrás táplálta hasznos segítőtárs, hanem mint egy kellemetlenség. A probléma azért megmarad. "Lassan hervadni el, mint a virág, / Amelyen titkos féreg foga rág..." Ez már Petőfi. Legyen ma versnap. Hogy lássa az Olvasó, nem vagyok én ezekkel a felesleges szájjártatásokkal egyedül.
Dühös vagyok. Sokan vagyunk dühösek, sok mindenkire. Nem tizenkét dühös ember él a világban, hanem hét és fél milliárd, mínusz ennek törtrésze. Ezt a dühöt pedig, legyen szó egy rosszakarónkról, vagy egy nekünk nem tetsző politikusról, meg sem próbáljuk felhasználni. Ki akarjuk ereszteni. Az ok persze bennünk (nem "ott kívül") marad, hiszen az ok a mi belső világunkban rejlik, és emészteni fog. Mindaddig emészteni fog, ameddig azzal az energiával, amit generál, meg nem oldjuk, vagy MEG NEM OLDUNK MÁST. De mindenekelőtt (ha jutni akarunk valamire) tisztázni kell, hogy MI A PROBLÉMA GYÖKERE. Mindig (ezt le merem így írni: mindig) rá fogunk jönni, hogy az, hogy valamit/valakit nem a helyén kezelünk. Mást akarunk tőle, mint ami. Vagy mint aki.
Most jutottunk el a politikáig és a magánéletig. Amikor a kedves választópolgár egy - általa elfogadott - kontraszelektív választási rendszer által a helyükön kívülre juttatott emberektől azt várja, hogy viselkedjenek úgy, mint ahogy azok viselkednének, akiknek a helyét bitorolják. Nem, azt a rendszert a Parlament szavazógépe fogadta el, nem én, replikázik a választópolgár. De, ő fogadta el, nincs kibúvó. Mindaddig, ameddig nem tiltakozik ellene, addig elfogadta. És ha azt gondolja, hogy ugyanaz a szisztéma új emberekkel másképpen fog működni, nagyon téved. Csak 1990 óta HAT kormányzati ciklus telt el (ez a hetedik). Mennyinek kell még eltelnie? Nekem EGYETLEN kétségbevonhatatlan tény is elég a belátáshoz. Másnak mennyi kell még?
Azok a gazemberek. Emezek is gazemberek, de kevésbé gazemberek. Mintha volna tolvaj, és "tolvajabb". Loptok, csaltok, hazudtok, ordítja az ellenzék. Ti loptatok, csaltatok, hazudtatok, ordítja a kormánypárt. Majd jól megbüntetünk titeket. Nem, mi büntetünk meg jól. Átvilágítunk. Ti világítotok át minket? Nekünk kellene titeket. TE ALKOHOLISTA VAGY, mondja döbbenten a feleség, amikor azt látja, hogy a férje a házasságkötés után is folytatja, amit egész addigi ismeretségük alatt csinált. Te büdös kurva, ordítja a férj, amikor a barátjától elszeretett feleségét in flagranti kapja. Hát ezt soha nem gondoltam volna, mondta megannyi ismerősöm 1998-2002, 2006 tapasztalataival és (magamat is beleértve) millió figyelmeztetéssel a tarsolyában 2010 után.
Van nekem egy nagyon régi ismerősöm. Egy mérnöklány, aki egyik balsikert a másik után szenvedi el a magánéletében. Elgondolkodtál azon, kérdeztem tőle nemegyszer, hogy miért? ROSSZ KÖRBŐL VÁLASZTASZ, ÉS A VÁLASZTOTTAT ROSSZ HELYRE TESZED. Olyat vársz tőle, amit nem tud adni. Egy szeretőtől szerelmet vársz. Abból a körből halászol, ahol legfeljebb szeretők vannak. Lehet mákod, néha van is némelyeknek, de nem ez az általános. Van okos bolti eladó is, nekem is van nyolc osztályt végzett olyan barátom/barátnőm, akit bármikor összeengednék egyetemi tanárokkal, de nem ez az általános. Ez a szabályt erősítő kivétel. Nincs ezekkel az emberekkel semmi baj, csak A HELYÜKRE KELL ŐKET TENNI. És annyit és azt kell tőlük várni, amennyit és amit OTT adni képesek. (Még mielőtt valaki megkérdezné: és akkor ezek a "szeretők" képtelenek a szerelemre? Dehogyis. Képesek, csak NEM VELE. Az a hely, ahol csak szeretők lehetnek, BENNE VAN.)
- Mi most járunk? - néz szerelmes tekintettel a parasztlány a haknizó színészre, miután a pajtában leszopta.
Ne a politikusokra legyen dühös, kedves Választópolgár. A bűnözővé (bűntárssá) lett politikusok túlnyomó többsége nem bűnözőként kezdte. Arra a kiválasztási rendszerre legyen dühös, ami ezt lehetővé tette. Ami erre predesztinálja őket. Feltárhat itt bárki bármi, bárkiről és bármiről, ameddig az alapok nem változnak meg, csak helycsere lesz. Nem fog változni semmi lényeges. Ott vezesse le a dühét, ahol a probléma gyökere van.
Ne a férjére/feleségére/szeretőjére legyen dühös, kedves Magánember. Őket is, csakúgy, mint a politikusait...SAJÁT MAGA VÁLASZTOTTA.
Ne KINT akarjon bármit is megoldani. Nem fog menni. Soha nem is ment. A dolgok maguktól állnak be oda, ahova beállhatnak, addig, ameddig beállhatnak. CSAK FEL KELL ISMERNI, HOL VAN AZ. Persze nem muszáj. Meg lehet próbálkozni az önfejűséggel. Sokszor meg is próbálkoztak. Politikában az egyik utolsó ilyet úgy hívták, hogy szocializmus. A következő lépés a kommunizmus...lett volna.
Aztán valami más lett.
2015. 03. 26.