Írásos tévelygések. Tévelygek, és leírom, ahogyan. Ne vegyük ezeket másnak. Olyanok, mint a világ. Persze, Garp szerint. Némi betűcserével-hozzáadással Gaálp szerint. Most azt gondolom, az Univerzum nem arról szól, hogy Isten (bárkit is nevezzünk így) milyen, hanem arról szól, hogy milyen NEM. Ahogy az én írásaim sem arról szólnak, hogy mit ismertem fel, hanem arról, hogy mit NEM ismertem fel. Ha felismertem volna, akkor nem lenne rájuk szükség. Akkor egyetlen árva betűt se kellene leírnom. Legfeljebb a porba, ahogy Krisztus tette. Oda lehet, mert azt elfújja a szél. Húsvét előtt Nagyszombaton pont megfelelő téma. De nem lesz benne se megváltás, se feltámadás. Épp ezek nem lesznek. Kereszt is csak kicsikét. Csak betűk lesznek, egymás után.
Lila, mondja a hagyomány. Játék. Isten - Én - játékból teremtette-teremtettem a világot. De miért, kérdezi az Olvasó. Miért akart Isten-Én játszani? Miért akarta meghatározni, hogy Ő MILYEN NEM? Azért, mert ezzel egyúttal azt is meghatározta, hogy Ő MILYEN. Bizony, egyszerre jöttünk rá: az Univerzummal ÖNMAGÁT IS MEGTEREMTETTE. Ez az értelme annak, hogy Isten-Én nem csak a minden megtételének a képességével rendelkezik, hanem MINDENT MEG IS TESZ.
A célok, idéztem egy zen-koant. "Mester, jól tudom, hogy fontos valamennyit tévelyegni, ha az ember meg akarja találni a célját?", kérdezi a tanítvány.
"Amióta nincs célom, azóta nem tévelygek", válaszolja a mester. AMIÓTA TÚL VAGYOK A CÉLOKON, fogalmazhatott volna másképp. Amióta a célok kergetése közben megértettem. Amióta a célok kergetése közben eljutottam...nem a célokig, hanem a megértésig. Addig, amiért az egész Játék van. Mi is ez? Kis kitérő. Persze, csak INNÉT nézve. ONNÉT nézve semmi.
Ego sum via, veritas et vita. Én vagyok az út, az igazság és az élet. Kétféleképp értelmezhető: 1. Ő az út az igazság és az élet, 2. ÉN vagyok az út, az igazság és az élet. Isten-Én. A kereszten NEM csak a bűn halt meg. Hiába tanítják ezt, nem csak a bűn halt meg. A kereszten a BŰN ELLENTÉTE is meghalt. Nem a jóság, hanem a nem-bűn. A kereszten MINDEN meghalt. Minden értelmét vesztette. Nem, nem. Nem "úgy" vesztette értelmét. Tessék elolvasni még egyszer az előző bekezdést.. MINDEN ELÉRTE A CÉLJÁT. Sőt, minden MEGHALADTA a célját. Jelképesen, persze. Ez nem történelem, vagy biológia, hanem EGY TANÍTÁS. Ezekről szól a hinduizmus átma-vádája. Minden ÉN vagyok. És aztán a buddhizmus anátma-vádája. ÉN még ÉN SEM vagyok.
"Gott ist Gott und ganz anders als alles Menschliche, auch als alle menschliche Religion und Kultur", "Az Isten Isten, és TELJESEN MÁS mint minden emberi, és minden emberi vallás és kultúra", írja Karl Barth, a huszadik század talán legnagyobb protestáns teológusa. Meghaladóan más, bólogat a katolikus. Semper maior. Mindig nagyobb. De ez nem csak az embert definiálja. Sőt, NEM AZ EMBERT DEFINIÁLJA. Isten ezzel ÖNMAGÁT definiálja. Az embert pedig akkor...az embert pedig akkor ÖNMAGÁVAL definiálja. Mi is áll a Teremtés könyve 1, 26 alatt, rögtön a Biblia LEGELEJÉN?
De ami van, mégis, MIKÉPPEN van? Messze elkerüljük most az olyanokat, mint az "illúzió", "káprázat" és társai. Az, hogyne volna az, egyszerűen azért, mert ILYEN A TERMÉSZETE (úgy funkcionál, mint a káprázat), de most nem erre vagyunk kíváncsiak. Mi van az EMLÉKEKKEL? Az emlékekhez TUDATRA van szükség. Jó, és az állatok? Rudolf Steiner azt mondja, hogy az állatok (növények, ásványok) tudata a lét fizikai síkján túl van. Egy vizslának is vannak "emlékei", például pontosan "tudja", hogy akár hónapokkal azelőtt melyik fára mászott fel egy macska, de ez csak nevében emlékezet. Olyasmi, mint az "emlékező" matrac. Lenyomat.
Tudatos. Vagyis MEGNEVEZETT. Behatárolt, elhatárolt, megjelölt. Az állat nem nevez meg. Viszont akkor...viszont akkor két dolgot le kell szögezni. Az első dogma, a második dogma-gyanús. MINDEN ÚGY VOLT, AHOGY VAN, ÉS ÚGY LESZ, AHOGY VAN. Vagyis minden úgy van, ahogy TUDJUK. Hogy aztán ez mi...de előtte egy kis kitérő.
"A tudat nem egyéb, mint az emberre ható külső környezet eszmei képe, az objektív valóság tudatszubjektív formában történő visszatükrözése A tudat maga is az egyedüli anyagi világ, a lét része, jelensége, így képei egyben valóságos létezők. A tudat csak az objektíve létező dolgokat fogja fel" - olvasható a Kislexikonban. Huhh, mondja az Olvasó helyettem is. Ez majdnem hasonlatos a Lenin kitalálta anyagmeghatározáshoz: "Az anyag a tudattól függetlenül létező, objektív valóság." Ami ugye, visszatükröződik a tudatban. Olyan apróságokkal, mint hogy ez a definíció valójában nem definíció (tudattól független = objektív, létező = valóság), most ne foglalkozzunk. Hagyjuk is Vlagyimir Iljicset, és nézzük a lexikont. Azt is írta valaki, persze, de nem tudom, ki, hála Istennek. A "tudat képei" például a fogalmak. Minden, ami nem anyagi. A tudatnak kizárólag nem anyagi (amit a lexikonszerző a valósággal azonosít) termékei lehetnek. De ha ezek mégiscsak valóságos létezők...hagyjuk.
MINDEN VAN, AMIT MEG LEHET NEVEZNI. Amire szó van, az van. Ezt még a lexikonszerző sem tagadja. A kérdés nem is ez, hanem a tyúk és a tojás kérdése. Hogy ami van, AZÁLTAL van-é, hogy megnevezzük, vagy van, és felismerjük, amit megnevezésben tudatosítunk? És akkor most kanyarodunk vissza az előző bekezdéshez.
"Tudjuk". Dehogy tudjuk: HISSZÜK. TARTJUK valaminek, ha így kevésbé klerikálisan hangzik. De mégiscsak hitről van szó. Azt senki se vitatja, hogy meg lehet olyat is nevezni, ami kvázi nincs. Vagyis ÚGY nincs, mint amire azt mondjuk, hogy van. Ha minden van, amit meg lehet nevezni, akkor azok is vannak. A tudat képei, ugye. Ekkor viszont a tudat TEREMT. És ha (számunkra) minden olyan, amilyennek HISSZÜK (tartjuk), akkor a tudat MINDENT teremt. Vagyis MINDENT A TUDAT TEREMT. Ez a második dogma. Az egész világunkat a tudat teremti. Ha már Húsvét, beszéljünk Krisztusról. Mégpedig a történeti Krisztusról, kontra az a Krisztus, akinek a hívei tartják. Krisztus élt. Az, hogy Krisztus nem élt, nem derülhet ki. Tiszta egzisztenciális állítás: csak bizonyítani lehet, cáfolni nem. Semmi nem derülhet ki az életéből, ami az evangéliumokat cáfolja, ugyanazért. S innentől...marad a hit.
Ha csak szellemiből lehet szellemi, akkor MINDEN szellemi. Hogy anyagiból csak anyagi lehet, még a materializmus szerint sem igaz, hiszen az agy generálta tudat "termékei" nem anyagiak. Ha viszont anyagiból lehet szellemi, akkor szellemiből is lehet anyagi. Ami olyan, mint amilyennek HISSZÜK. Mást nem lehet róla mondani. Hiszen az a tudat...a miénk.
Boldog Húsvétot, kedves Olvasók.
2015. 04. 04.