Régebben kategorikusan azt mondtam, egyedül az emberi butaság tud feldühíteni. Mára revideálnom kellett. Az emberi butaság adott. Olyan, mint a fogyatékosság. Nem is olyan: maga is fogyatékosság. Egy elképesztően nagy körben elterjedt fogyatékosság. Majdnem leírtam - nem fogok hazudni: le is írtam, csak kitöröltem -, hogy "el kell fogadni". Ha ez ilyen egyszerű volna. Akkor kell elfogadni, ha szellemi visszamaradottságból származik. De ha nem abból, akkor nem kell elfogadni. Akkor... akkor JELLEMHIBA. Tehát van olyan butaság, ami nem dühít, és van olyan butaság, ami viszont igen.
Vannak jelek. Jelek, amelyek jó tájékozódásul szolgálnak. Ilyen az előítélet. Hogy az egyszerű ember eleve előítéletes? Hát ez úgy nem igaz, ahogy van. Horthy propagandája - amit a kései utódok egy az egyben átvettek és aktualizáltak - majdnem negyed évszázadig sulykolta bele az országba a szovjetellenességet. Szálasi, majd maga a szovjet hadsereg erre rátett még egy lapáttal. Mégis, amikor az ostromlott Budapest egyik, még német kézen levő kerületéből valaki felhívta egy már "felszabadított" kerületben lakó rokonát (a közszolgáltatások, beleértve a telefont is, meglepően sokáig működtek), és megkérdezte, milyen emberek az oroszok, ezt a választ kapta: "Olyanok, mint a többi. Van köztük jó is, rossz is."
Azok, akiknek nap mint nap meg kell küzdeniük a puszta fennmaradásért - ha tényleg megküzdenek, és nem a kocsmában próbálnak kiszabadulni abból, amiből így nem lehet kiszabadulni -, többségükben sokkal emberségesebbek, mint "szerencsésebb" honfitársaik. Sokkal. Kevesebb bennük az előítélet. Illetve... illetve a GYAKORLATI előítélet kevesebb. Ha mondják is, csak mondják.
Édesanyám főorvos kandidátus volt (ma ezt hogy is hívják?). Tele előítélettel. Senkit nem szeretett például, aki nem volt europid. És ebben semmi meg nem ingatta. Egyszer épp Párizsba utaztunk Marseille-ből vonaton, de elfelejtettünk helyjegyet venni, így aztán állnunk kellett volna. Én álltam is, ellenben ő... Ő volt akkor olyan nyolcvan éves. A vonat persze tömve volt. Egyetlen ember adta át első ránézésre a helyét neki. AZ EGYETLEN FEKETE. "Biztos le akar szállni a következőnél" - intézte el anyukám.
Nem akart.
Hát ez az a fajtája az emberi ostobaságnak, amitől mindig felforrt a vérem.
Jutka és a buzik. A fia és a buzik. Vagy transzszexuálisok. Transzvesztiták. Ha most rákérdeznék, aligha tudnák, hogy mi a különbség. Ágota lánya és a liberálisok. Az ateisták. A materialisták. A "kommunisták". En bloc a "baloldaliak". Az egész családja és én. Utóbbi természetes (tulajdonképpen nem természetes, de én leszarom), azonban a többi már nem.
Ha bárki, ismétlem, BÁRKI a "buzik" (melegek) ostorozásába kezd, mindig fel szoktam neki tenni a kérdést: mi a véleménye például a spártai hoplitákról (nehézfegyverzetű gyalogosokról)? Barnabás, a fiú "harcművész". Lovasíjász, meg efféle. Ha szóba állna velem, szívesen megkérdezném, mennyi esélyt adna magának az ókor egyik legjobb és legjobban kiképzett, kora gyerekkorától (kurva keményen) harcra és önfeláldozásra nevelt, kurva FÉRFIAS katonájával szemben? Megválaszolom helyette: úgy a nullához konvergálót. Pedig azok aztán.. azok aztán BUZIK voltak, a javából. Már Spárta alapító (mondabeli) királyához, Lakedaimónhoz azt a mondást kapcsolták, hogy "nem lehet rendes polgár, akinek az ágyában a felesége, és nem a barátja van". Ugyan mennyi esélye lenne, ha az ellenfele akár fele részt hasonlítana, mondjuk a Thermopülainál háromszáz további spártai buzival elesett Leónidaszra?
Miért is van nekem sokkal több "baloldali" barátom, mint "jobboldali", amikor én sem ez, sem az nem vagyok? És nekem aztán semmiféle előítéletem nincs senkivel szemben, legalábbis küzdök azért, hogy minél kevesebb legyen. Megmondom, polgártársak. Azért, mert mást, mint a nyitott gondolkodást, nem tartok értelmesnek. A lezáratlan gondolkodást. Nem "rossznak" tartom, hanem értelmetlennek. Alapesetben célszerűtlennek. Nem alapesetben pedig ostobaságnak. Ha az ember nem tesz fel kérdéseket jószerivel MINDENRŐL, amiről még SAJÁT MAGA nem gondolkodott, akkor inkább ne jelentsen ki semmit. Hallgasson. Konzerválni... mindenáron megtartani egy életformát a gyakorlatban egyet jelent az előítélettel. Robert Musilnak megvolt a különvéleménye (Törless iskolaévei): "Ha az ember már nem akar másképpen élni, mint ahogyan éppen él, nem ember többé." (fejből)
Másképpen? Már ez a felvetés is elérhetetlen sok ember számára. Azok többsége számára, akik "győzelemre" segítették a külső megjelenésében giccsel vegyített bóvlit két hónapja. De ha valaki el is fogadja... Másképpen, de hogyan?
Hát ehhez kellene a gondolkodás.
2014. 06. 07.