(szerencsésebb, mint Augustus, dicsőségesebb, mint Traianus)
Itt van előttem nyitva Spiró György Fogság-a. Sok írónak van egy - magasan a többi fölött álló - fő műve, neki talán ez az. Egy időben sokat idéztem belőle, gyanakszom, hogy most se fogom megállni. Miért nem mondom el a saját szavaimmal, kérdezte egyszer valaki. Azért, mert ha egyszer más - számomra - tökéletesen megfogalmazta, akkor minek bajlódjak az átírásával? Jobban én se tudnám. Nem ékeskedem idegen tollakkal, ami az idézőjelben realizálódik, de attól kezdve, hogy a magamévá tettem, bizony - az enyém. Ha velem is így tesz valaki, ugyan nem bánom.
"Úgy látszik, jobban szeretek földönfutó lenni, mint bármi egyéb. Lehet, hogy mindnyájunkat földönfutónak teremtett az Örökkévaló, ez a mi természetes állapotunk, csak elfelejtette a lelkünkbe vésni, hogy azok is akarjunk maradni."
Annak teremtett. És akkor itt van előttem a Biblia is nyitva, a Prédikátor könyvénél: "Mivel van többje a bölcsnek, mint a balgának? És mit tartsunk a szegényről, aki a nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot? Jobb a szem pillantása, mint a gyomor jóléte? Ez is hiábavalóság és szélkergetés!"
Rengeteg ember rengeteg okosságot mondott. Elismerték őket, meg is értették tán. Ösztönösen vagy átgondoltan, mindegy. Még én is mondhattam okos dolgokat. Mi haszna? Más volt Nagy Lajos, Mátyás király, mint Orbán Viktor? Nápolyt és Bécset ostromoltuk, aztán elveszett minden Mohácsnál, ahonnét többé-kevésbé egyenes út vezetett Trianonig. Mitől dicsőségesebb egyik, mint a másik? De nem is ez a fő kérdés. A fő kérdés az, hogy működött valaha az emberiség másként, mint most? Néha rátévedek az M1-re. Migráns, migráns és migráns. Farkas, farkas, farkas, amikor csak juhokat látni, de egyszer valóban itt lesz a farkas. Mert miért ne lenne? És attól kezdve az összes farkaskiáltó megdicsőül. Semmi mást nem kell tennie, mint kivárnia. Ha én most azt jövendölöm, hogy a mai Európa romba dől, a mai nemzetek helyét más nemzetek veszik át, a Napból vörös óriás, majd fehér törpe lesz, miközben elnyeli a Földet, nem lesz igazam? Csak AZON a tűzön már aligha sütöm meg a saját pecsenyémet.
Olyan-e, mint Szathmári Sándor Kazohiniájában a behinek országa? Sok okos ember mond sok okosságot, amelyet el is ismernek okosságnak, FORMAILAG át is vesznek tőlük sok mindent, de ami a TARTALMAT illeti, szép lassan visszatérnek a régi gyakorlathoz. A liftet továbbra is liftnek hívjak, továbbra is az emeletre mennek fel vele, mindössze annyi a különbség, hogy ŐK VISZIK A HÁTUKON. A bikrut (legbetikebb betiket, papok papját, azaz Krisztust) követi mindenki, mert felismerte szavai igazságát, bár annak idején megégették, mindenki a szeretetet és békét hirdeti, de visszatér a háborúhoz (igazából el se hagyta), amit ezentúl persze békemunkának nevez. A bikru (Krisztus) tekintélye vált egy előző tekintélyt, és kész. Ezután rá fognak hivatkozni, bármit is tesznek.
Orbán Viktornak és a hozzá hasonló demagógoknak van igaza? Senkinek nem kell a tartalom, csak a felszín? Mindenki azt lát, amit látni akar? VAN MÁS, MINT FELSZÍN?
Mit tett Augustus császár, született Caius Octavius? Miután végrendeletében Iulius Caesar adoptálta, ellopta Caesar házipénztárát, mely a parthus háború költségeit tartalmazta, később ügyes politikai húzással szövetséget kötött két legnagyobb ellenfelével, Antoniusszal és Lepidusszal (II. triumvirátus), Lepidust később félreállította majd száműzte, Antoniust (aki ezután öngyilkosságot követett el) legyőzte. Ha minden mástól eltekintünk, katonai diktatúrát vezetett be, amely lehetővé tette számára, hogy a szenátusi torzsalkodások felett rendbe tegye a birodalom dolgait. Ez utóbbit Nagy Lajos - akit lovagkirálynak is neveznek - és Mátyás is megismételte. Orbánnak maradt a puszta hatalom, amit épp ellenkezőleg látszik felhasználni. De nem ez a kérdés. Az a kérdés, hogy a MÓDSZEREK különböznek-e? Hogy ugyanazzal a népámító szöveggel kell-e előállni egy országot-birodalmat stabilizáló uralkodónak, mint egy mai demagógnak, vagy sem? HOGY NEM TELJESEN MINDEGY-E A VÉGEREDMÉNY? Hiszen bármi lesz is, előbb-utóbb vége. Inkább előbb, mint utóbb. És utána vihetjük fel a liftet a hátunkon.
A Római Birodalom legnagyobb kiterjedését Traianus császár alatt érte el. Az iráni parthus (pártus) vonal itt is visszaköszön: Parthia tartós elfoglalását a felkelő ZSIDÓK hiúsították meg. Igen, kérem, az ókori Irán hálás lehetett a zsidóknak, igaz, akkor még zoroasztriánusok voltak, nem muszlimok. Mohamed is hálás lehetett (volna) nekik, de most nem erről beszélünk. Háborúk, konszolidáció, és egy óriásira nőtt buborék-birodalom ideig-óráig való erőszakos túlélése: a félmilliós római hadseregben már csak elvétve szolgáltak itáliaiak. Az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig, nem beszélve a Mare Nostrum, Földközi-tenger összes partjáról: ennek az EMLÉKE maradt a mára. És itt sem ez a kérdés, hanem az, hogy egy ALATTVALÓNAK miben kellett mást mondania-gondolnia a dicsőséges Traianusról, mint annak idején az őt közvetlenül Nerva előtt megelőző, "rossz" császárként számon tartott Domitianusról, a nála jobban ismert Neróról vagy (az időben visszafelé) Caliguláról, a Csizmácskáról? NEM MINDEGY E SZEMPONTBÓL, HOGY VALAKI DICSŐ, VAGY CSAK ANNAK MONDJÁK?
Olvasom a különböző közösségi fórumokon ezt a rengeteg ostobaságot, a más kultúráktól a saját történelemig. Olvasom-hallom, hogyan forgatják ki a Bibliát és saját vallásukat a katolikusok, a tévtanítók Németh Sándortól a "jehovistákig" (Jehova Tanúi), töltve meg teljesen más tartalommal, mint ami az eredeti. Néha véletlenül ránézek az ATV-re, és a Vidám vasárnapra. Tegnap a bűnös kívánságokról volt szó (különös tekintettel a házasságtörésre, most szerencsére nem hallottam a "paráznaság" kifejezést, de erre futott ki a dolog), és Dávid király bűnére. Dávid meglátta palotája tetejéről egy hadnagyának feleségét, a tisztálkodó Bethsabét, magához rendelte, lefeküdt vele, és utána megpróbálta úgy rendezni, hogy a megfogant gyermek származása ne legyen eldönthető. Hazarendelte az épp csatában levő férjet, akit viszont a feleség - feltehetően - kiokosított, és aki nem volt hajlandó hazamenni. "Miközben a bajtársaim a földön hálnak, én hogy hálhatnék a feleségemmel?" Ezek után a királynak nem volt más választása, mint a férj megöletése. Isten megbüntette: a házasságtörésből származott gyermeke meghalt. A következő gyermek viszont Salamon lett, Izrael második legnagyobb királya, az első Templom felépítője, Dávid pedig a megígért Messiás ősatyja (az eljövendőé vagy az eljöttéé). Ennyi. Németh Sándor barátunk hozzáfűzte még további négy Dávid-gyermek kálváriáját, mint e bűnös viszony következményét: Támár nevű leányát saját bátyja, Ammon becstelenítette meg, akit egy másik Dávid-sarj, Absalom megölt, őt viszont, miután atyja ellen támadt, Dávid fővezére, Joáb döfte át három lándzsával. A negyedik Dávid-sarjat Adonijának hívták, akit mint vetélytársat a Bethsabétől született Salamon öletett meg. Semmi közük Dávid bűnéhez. Semmi, de semmi, különösen, hogy Adonija halálakor már maga a király sem volt az élők sorában. (Dávidnak egyébként voltak ágyasai és "mellékfeleségei" is szép számmal, utoljára a sunemi Abiság, Adonija vesztének okozója, de egyiket se rótta fel neki az Úr, egyedül Bethsabét, egyedül a házasságtörésért és a gyilkosságért.) És ott ült a gyülekezet, mindenki előtt nyitva a Biblia, és tapsolt. Tökmindegy, mit mond a nagykenetű lelkipásztor. Az is tökmindegy, miért mondja. Nem Önöknek, gondolkodó embereknek, azon keveseknek, akik megértik, most és úgy általában, hogy miről beszélek, nem az EMBERNEK, nem az országnak, hanem a mindenkori nyájnak.
Kétféle felelősség van: önmaguk felé és mások felé. EGYFÉLE FELELŐSSÉG VAN: ÖNMAGUK FELÉ. Mert a kettő egy és ugyanaz. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, ha már ennyire benne vagyunk a Bibliában. Ha a végeredmény hosszú távon egy és ugyanaz, akkor nem a végeredménnyel kell foglalkozni, hanem a foglalkozással, magával. Nem az út végével, hanem az úttal. Nem a nyájnak tartoznak felelősséggel, hanem önmaguknak. És maguknak aztán annyit hazudnak, amennyit csak akarnak, mert nem fog sikerülni. Az csak a felszín.
Németh Sándor idézte Jób könyvét is (31,1). A kívánságokkal kapcsolatban, amint az említett részben írva is vagyon. De most kicsit kifordítanám. Isten szeme mindent lát, mondják. Ha akarják, helyettesítsék nyugodtan a lelkiismerettel, tudatalattival, bármivel, ami ÖNÖKBEN van. Az ÖNÖK BELSŐ SZEMÉVEL. "A saját szememmel szövetségre léptem [hogy soha kívánsággal lányra nem nézek]", mondja Jób.
Ez az. LÉPJENEK SZÖVETSÉGRE A SAJÁT BELSŐ SZEMÜKKEL. És a világ? Amiben csak a hamis próféták érvényesülnek? Nem, kérem. Végső soron sem Augustus, sem Traianus, sem Nagy Lajos, sem Mátyás nem volt hamis próféta, minden egyezés és kudarc ellenére sem. A kéz Ézsaué volt, de a hang Jákobé. És most már csak az a kérdés, hogy lehet-e Jákobé a kéz is.
2016. 06. 13.