És még egyszer, remélem, hosszú ideig utoljára. A közhatalom forrása a nép, mondja a jelenlegi alaptörvény (ő sem engedi magát Alkotmánynak nevezni, nem is az, de még a nagybetűre se méltó), mondják a magukat aspiránsnak tartó ellenzéki pártok. Minden hatalom forrása a nép, mondja a Kalózpárt, és mondja Geri Tibor barátom, innét a szomszéd kalitkából. Meg biztos mondják még páran. Szokás szerint kezdjük a végéről. Minden hatalom forrása a nép. Mindössze három dolgot kellene tisztázni, mielőtt egy ekkora léptékű állítást megkockáztat valaki: mi a "minden", mi a "hatalom" és mi a "nép"?
A "minden" itt: mindenre vonatkozó. Ha nem mindenre vonatkozna, az azt jelentené, hogy létezik olyan dolog, élőlény, ami/aki nincs alávetve semmiféle hatalomnak. Nem függ semmitől, MÉG ÖNMAGÁTÓL SEM. Az eleiai Zénón mind a tíz ujját megnyalná egy ilyen paradoxon olvastán. Tehát a "minden" mindenre vonatkozik. Ha viszont van forrása, arra értelemszerűen nem vonatkozhat, tehát nem minden. Zénón ismételten megnyalná mind a tíz ujját.
Mi a hatalom? Népiesen az, hogy gyakorlója azt csinál azzal, ami fölött hatalma van, amit csak akar. Lehetséges ez, polgártársak? Van olyan, kicsit is gondolkodó ember, aki azt állítja, hogy ez, pláne MINDENRE kiterjedően, lehetséges? Van olyan ember, aki azt állítja, hogy korlátlan hatalma van BÁRMI felett? Van olyan ember, aki azt állítja, hogy BÁRKINEK vagy BÁRKIKNEK korlátlan hatalma/hatalmuk lehet bármi felett? Van olyan ember, aki azt állítja, hogy akár korlátozott hatalma van bármi vagy bárki felett? Van olyan ember, aki azt állítja, hogy akár egy olyan apróság, hogy fel tudja emelni a kezét, vagy ki tud ejteni a száján egyetlen szót, KIZÁRÓLAG RAJTA MÚLIK? Egyedül az ő AKARATÁN múlik? Tényleg azt hiszitek, kedves Olvasók, hogy rajtatok múlik, milyen életet fogtok élni, és nem azon, hogy MI ENGEDTETIK MEG NEKTEK? Hogy ki által, Isten vagy a természet által-e, abból válogassatok kedvetekre, a lényeget nem érinti. Hisz még az se rajtunk múlik, hogy a világra jövünk-e. Az se, hogy mikor és hogyan távozunk belőle. Azt mondod, csak fel kell mászni a Turulhoz és elengedni? Ki kell ballagni egy vonat elé, és a sínekre feküdni? Rajtad múlik az indíték? Rajtad múlik a késztetés? Rajtad múlik a hajlam? Rajtad múlik, hogy hogy esel, kimentenek-e, meg tud--e állni a mozdonyvezető, milyen sérüléseket szerzel, meg tudnak-e utána gyógyítani? Mi múlik rajtad, te szerencsétlen? Mikor fogod fel, hogy ezt az életet nem te irányítod, hanem csak ELSZENVEDED?
Mi a "nép"? Egy egységes, akarattal rendelkező individuum? Emberek különböző szempontok alapján összerendelt halmaza. Teljesen önkényes alapon összerendelt halmaza. Ahány elvet követünk, annyiféle halmazt kapunk. És egyik se lesz alábbvaló a másiknál. Az emberre vonatkozó általános rendezőelv csak azt mondja ki, hogy az ember társas lény. Azt már nem mondja ki, hogy a társaknak vérrokonoknak kell lenni, barátoknak kell lenni, elvtársaknak kell lenni, ugyanazt a hobbit kell űzniük, azonos nyelvet kell beszélniük, egy földrajzi területen kell élniük, egy futballcsapatnak kell szurkolniuk, vagy csak egyszerre kell hajótörést szenvedniük egy lakatlan szigeten. Melyik az igazi? Mindegyik, kedves Olvasó. Mindegyik igazi. A bökkenő csak az, hogy valamiféle hallgatólagos megállapodás útján a választékból kiemelték az egy földrajzi területen élők halmazát. Már ez a földrajzi terület is kérdéses. Kevés "nép" van, amelyik elégedett a határaival. A népeken belül, hogy tovább bonyolódjon a helyzet, további népek élnek, amelyeket elneveztek nemzetiségnek. E nemzetiségeket pedig többnyire utálják, és viszont. A balsorsban osztozniuk kell egymással, a jósorsban az erősebb kutya győz. Egyszer a nép részei, másszor nem a nép részei. És ha még csak ennyiből állna a dolog. Elkülönít a vallás, a hobbi, a társadalmi státus, a világnézet, még az egyszerű vélemény is. Mi lenne tehát minden hatalomnak ama forrása? Mi, drága alkotmányozó polgártársak? A többség? Mekkora többség? Már egyetlen plusz szavazat is elég? Ha nem elég, ki mondja meg, hogy mennyi elég? Ki mondja meg, hogy miért? Mi van, ha ezt a kisebbség nem fogadja el? Sőt: mi van, ha a kisebbség nem is kisebbség, csak annak számolják? Mi a "nép", drága, tanult barátaim?
A jog nem költészet, vagy impresszionista festmény. A jognak, mindenki legnagyobb sajnálatára, PONTOSNAK kell lenni. Addig, ameddig probléma nem adódik, lehet nagyvonalúskodni. A facebookon, baráti társaságban vagy akár egy szónoki emelvényen nyugodtan lehet az érzelmek húrjain játszadozni. De a jog nem érzelem. Az (emberi) jognak az (emberi) viszonyok minél pontosabb leképezése a feladata. Egy szócskán, olyanon, mint a "de", "és", "vagy" életek múlhatnak. Legkésőbb harmadik büntetéséig bármelyik pitiáner tolvaj kívülről fújja ezt. A gondatlan úrvezető is, aki azt hitte, hogy a KRESZ-vizsga csak arra való, hogy megszerezze a jogosítványát. Ha pedig a közlekedésrendészeti szabályok pontos megfogalmazása ennyire nélkülözhetetlen, mennyire lehet minden törvények alapjáé? Ezért nem mindegy, hogy miket hablatyolunk össze alkotmányozás ürügyén.
Most akkor nézzük az elfogadott verziót: minden közhatalom forrása a nép. Ez már némiképp korrektebb, különösen, hogy valahol hozzá lesz fűzve, hogy "közhatalom" és "nép" alatt mit és kiket kell érteni. Ha ez kellő precizitással történik, akkor el lehet róla mondani, hogy e koordinátarendszerben ez ez és ez. E koordinátarendszerben. Ez már közelebb áll a joghoz, legalábbis pontosságot illetően. Egy álláspont. Semmi egyéb, kedves Olvasó: egy álláspont. Természetesen lehet azt mondani, hogy a közhatalom a néptől (attól, amit népnek nevezünk) ered. Azt is lehetne mondani, hogy Béla bácsitól és Mari nénitől. Azt is, hogy a nagy tölgyfától, Pilisborosjenő és Csobánka között. Sőt azt is, hogy a kuala-lumpuri mocsárból február tizenhetedikén délután ötkor kimászott, másfél éves, kan fekete varacskosdisznótól. Ezek teljesen egyenértékű állítások lennének. Viszont akkor definiálni kell azt is, hogy mit értünk azon, hogy "ered". Hogyan eredeztetjük? Egyszerűen csak azt állítjuk, vagy ő adja valamiképp annak, aki gyakorolni fogja? Ő dönti el, kinek adja? Nem írom, hogy "kiknek", mert csak konkrét személy lehet cselekvőképes. Tehát ő dönti el? Ő írja a szavazólapokat? Ha a döntésre még rá lehet valahogyan fogni, hogy ebben a rendszerben valamiféle többségi akaratnak felel meg, a szavazólapok tartalmára már semmiképpen. És azok közül az emberek közül, akik ezeken a lapokon szerepelnek, valamelyik MINDENKÉPPEN hatalomra kerül. Most pedig tételezzük fel azt a képtelenséget, hogy a nép egységes akarattal, és - akár a régi szép nemzetiszocialista és szocialista időkben - közel száz százalékos aránnyal kiválaszt és hatalomra juttat valakit. Hiszen valahogy így lenne az igazi minden néphívő fejében. Ismeri a nép az illetőt? Nem. Ismerhet egyáltalán több millió ember személyesen valakit? Nem. Mit tudhat akkor róla? Amit mondanak neki. Képes eldönteni, hogy jó vezető lesz-e, ha még nem vezetett? Nem. Az, hogy jó vezető lesz-e, a néptől függ? Nem. Elégséges valakit hatalomra juttatni ahhoz, hogy jó vezető legyen? Nem. Lehet másnak nevezni, mint véletlennek, ha egy nép által hatalomra segített ember jól sáfárkodik a rábízottakkal? Nem.
Csavarjunk rajta egyet. Birtokolhat valaki hatalmat anélkül, hogy tudna élni vele? Hogyne. Birtokolhat valaki hatalmat úgy, hogy tud élni vele, és az a hatalom nem a néptől származik? Természetesen. A néptől származik az a hatalom, amelynek az alapfeltétele az alkalmasság? Nem. A néptől származik az alkalmasság? Nem. Fennmaradhat egy társadalom, ha kizárólag alkalmatlan emberek gyakorolják a hatalmat felette? Nem. Fennmaradhat hosszú távon egy társadalom, ha véletlenszerűen gyakorolják csak a hatalmat alkalmas emberek felette? Nem. Minek nevezné a kedves Olvasó, ha valaki olyan dolgot birtokol, ami őt nem illeti meg? Minek nevezné a kedves Olvasó, ha valaki olyan dolgot ad valakinek, amiről nem tudja eldönteni, hogy megilleti-e azt, akinek adja? A föld azé, aki meg tudja művelni és meg is műveli, vagy a polgármester műkörmös rokonáé?
Édes néptársak, nehéz dolgok ezek? Olyan szörnyű lenne beismerni, hogy csak statiszták vagyunk Isten (a természet) munkájában, igaz, fontos statiszták?
2013. 01. 24.