"Roberto Saggini, egy kis papírgyár irodavezetője, negyvenhét éves őszülő, határozottan jóvágású férfi, éjjel kettőkor megállt a kocsijával egy presszó előtt - még nyitva találta.
- Egy perc, s itt vagyok - mondta a mellette ülő lánynak. Szép lány volt, piros ajka úgy tündökölt a neonfényben, mint valami őrült, megrészegedett virág.
Több kocsi parkolt a bejárat előtt, kissé arrább kellett hát megállni. Langyos, tavaszszagú május este volt. Az utcák kihaltak.
A férfi bement a presszóba, csak cigarettát vett, s már igyekezett is vissza. Ahogy kifordult az ajtón, fenyegető kiáltozást hallott.
A szemközti házakból? Vagy az egyik mellékutcából? Vagy a föld alól, az aszfalt alól bújtak elő elvetemült, gonosz lények? Két, három, öt, hét árnyalak tűnt fel a sötétben; a kocsi felé rohantak, ahányan voltak, annyi felől.
-Üsd! Üsd az öreget!"
/Dino Buzzatti: Hajtóvadászat öregekre/
Többféle igazság van, sőt nagyon sokféle: mindenkinek a magáé. A baj ott kezdődik, amikor valaki megpróbál MÁS fejével gondolkodni, miközben a magáét is kénytelen a nyakán hagyni. Ha a tetejébe ez a "más" egy absztrakció, a valóságban nem létező, csak a gondolkodást megkönnyítő elvont fogalom, olyan, mint a "nép", "társadalom", "magyarok", etc, a dolog életveszélyessé válik. Rengeteg zavar, következetlenség, majd a valóságtól való teljes eltávolodás származik belőle. Kitelepítések, munkatáborok, haláltáborok - ezzel egyidőben államilag szabályozott közösülés, csecsemőgyárak, emberszaporítás. Ha a jog, amely a "társadalom védelmét" tekinti elsődleges feladatának, és a társadalomra jelentett veszélyt helyezi a büntető törvénykezés fókuszába, következetes volna, a legsúlyosabb büntetéssel a gondatlan bűnelkövetőket sújtaná, tudniillik AZOKBÓL VAN A LEGTÖBB, ergo annak a cselekedetnek a legnagyobb a társadalomra való veszélyessége. A legsúlyosabb adók az öregeket, rokkantakat, betegeket terhelnék, éppúgy, mint most a fizetésképtelen adófizetőket és adósokat terhelő késedelmi kamat és büntetések. Az intézkedéseknek a bevételeken túli áldásos következménye e társadalmi csoportok nagyságának ugrásszerű csökkenése volna, hasonlóan a szovjet bábáskodás mellett regnáló Nur Mohamed Taraki egykori afgán állami és pártvezető tevékenységének eredményéhez, aki, nem tudván egyik napról a másikra felszámolni az analfabétizmust, lebombáztatta az írástudatlanok lakta falvakat, és a statisztikák egyből megjavultak. Az ún. "gyermektelenségi adó" ebbe a körbe illeszkedik. Nincs tekintettel egyéni sorsokra, sőt, egyéni tragédiákra -nagyon sok ember, megkockáztatom, a nők túlnyomó többsége tragédiaként éli meg a gyermektelenséget, és mindent boldogan megtenne, sokszor meg is tesz, beleértve a legsúlyosabb anyagi áldozatokat is, hogy gyereke születhessen-, nincs tekintettel a népesség megoszlására, az intézkedés várható hatásaira, Ratkó Anna egykori szövőnő, majd egészségügyi miniszter hatvan évvel ezelőtti gondolatait másolva abban az illúzióban fogant, hogy a társadalom elöregedése EZZEL megállítható, és a nyugellátás folyamatossága biztosíthatóvá válik. Büntetni, büntetni, büntetni. Hogy lelőjem a poént: egy társadalom nem akkor indul növekedésnek, ha a legszigorúbb büntetéssel sújtják, aki nem akar /EZ a javaslat arról is, aki NEM TUD, vagy NINCS ERRE LEHETŐSÉGE, ezt vélelmezi/ szaporodni, hanem akkor, ha az emberek OLYAN JÖVŐKÉPET LÁTNAK MAGUK ELŐTT, amitől kedvük kerekedik hozzá.
A magyar munkaképes lakosság e pillanatban dolgozókra és ingyenélőkre oszlik. Az abszurd az, hogy átlag alatti képességekkel vagy iskolázottsággal ma jobban megéri ingyenélőnek lenni, mint dolgozónak, s mivel EZ A TÖRVÉNY a differenciált kezelés érdekében a kisujját meg nem mozdítja /a pártállam SZAVAZÓKBAN gondolkodik, nem működő struktúrákban/, a büntetőadó sem ezt a réteget fogja sújtani. Felelős, de tevékeny ember vagy tovább tűr majd gyermektelenül, vagy fogja magát, és elköltözik külföldre.
Azt pedig, hogy azok fogják az országot eltartani húsz-harminc év múlva, akik most is a népességnövekedési statisztikák élén állnának, ha nem volna a teljes magyar lakosság ál-emberi jogokra hivatkozva uniformizáltan nyilvántartva, csak lesheti a jogalkotó.
2010.09. 14.