Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

Csörsz István regénye a hatvanas évek végéről. Egy "galeri" tagjai mesélik el benne külön-külön, egyes szám első személyben közös és nem közös történetüket. Tökéletes példa arra, hogy a világ már jó ideje és egyre kevésbé áll egymástól elszigetelt és elszigetelhető részekből. Vasfüggöny - ez a kifejezés Churchill fultoni beszédében hangzott el először 1946. március 5-én - ide , vasfüggöny oda. A jelenségek egyre kevésbé helyi jelenségek és egyre inkább korjelenségek. Nem lehet a környezettől elemelkedni. Kádár sem volt képes rá, a szovjet főtitkárok sem, Orbán se képes, Vona se lenne képes, sőt még az iráni ajatollahok sem képesek. Hogy is mondta Cseh Tamás? "És a krivoj-rogi vasérc majd potyog Mohácsnál a fekete lyukba?" (Mélyrepülés) Nem csak náci koncentrációs táborok voltak, hanem voltak japánok, szovjetek, sőt amerikaiak is. Nem csak a németek végeztek ki hadifoglyokat, kivégeztek a szovjetek is - de mennyit -, a franciák is, az amerikaiak is. Utóbbiak csak németet, japánt nem, de csak azért, mert a japánok nem adták meg magukat. Nem egyedül Ilse Koch gyűjtött emberi relikviákat, például emberbőrből készült lámpaernyőt Buchenwaldban, hanem Roosevelt elnök is Washingtonban, például egy elesett japán katona combcsontjából készült furulyát, amit illően meg is köszönt, reményét fejezve ki, hogy küldője a jövőben még több hasonló szép ajándékkal kedveskedik majd neki. De belelógok a jó királyba, ezért nem folytatom.

Minden megvolt itt is, ami nyugaton, csak a lehetőségekhez alkalmazkodva. Nem Woodstock, hanem Tabán. Nem marihuána, kokain, heroin, hanem Palmatex, Technokol Rapid, Gracidin (eredetileg fogyasztószer, beceneve Géza volt, ismertem olyan helyet, ahol még a kutyát is így hívták), Parkán, Parkazin (a Parkinson-kór gyógyszerei, alkohollal kábító hatásúak, én csak a Parkánt próbáltam ki életemben egyszer, három napig beszélgettem utána a vízcsappal, és ez minden kábítószertől elvette egyszer s mindenkorra a kedvemet, pedig jót beszélgettünk), vagy csak SOK tea, mint a börtönökben, jól kiáztatva. Akik éltek ilyenekkel, akár le is szigorlatozhattak volna kémiából és biokémiából, legalábbis a vonatkozó részekből. Nem csak a vénnyel és vény nélkül kapható gyógyszereket ismerték, de azt is, hogy utóbbiakból mennyit és milyeneket lehet úgy bevenni, hogy az a gyomorsavval összekeveredve a kívánt hatást produkálja. Nagymestere Keselyű volt a Felszabadulás-téri (ma Ferenciek tere) társaságból, bár egyszer ő is majdnem kiesett a híd felé nézve jobb oldali Klotild-palota tornyából. A Felszabra járt még a Nagy Vörös, Abigél (nem lány), és persze a Lekvár. Lekvár úgy lett lekvár, hogy egyszer feltört egy tehervagont. Megfogta az első keze ügyébe eső ládát, és úgy, ahogy volt, hazavitte. Gyorsan kellett cselekednie, megnézni ezért csak otthon tudta. Gyümölcsíz volt benne. Hitler-szalonna, a köznép nyelvén, művi ragacs. Még csak nem is lekvár.

Abigélt és Lekvárt egyébként akkoriban mindenki láthatta filmen is, aki akarta. A Kopaszkutya című Hobó-film egyik jelenetében - én a Margit-szigeti kertmoziban láttam, bár csak egyes részeit, mert az előttem ülő Hobó a többit eltakarta - ők verekedtek, aminek az volt az érdekessége, hogy egészen valódi verekedés volt, semmi koreográfia, és mégis mindegyik minden ütést védett. Utána összeölelkeztek, ahogy a valóságban is szoktak. Ők már az érett szocializmus gyermekei voltak. A féléretté - a Sírig tartsd a pofád koráé - meg a tabáni Nagyfa-galeri. Azt én nem ismertem, csak közvetve. 1986-ban egy évig együtt laktam egy lánnyal, aki - Budapest legszebb lányának is mondták, egy nagyon híres, albumban kiadott művészi fotó is készült róla, amint meztelenül ül egy kispolgári család közepén - viszont együtt járt a Kis Kennedynek becézett alvezérrel. Igaz, neki a sarki rendőr ugyanúgy belefért akkoriban, mint számos, mára emblematikus alakká nőtt író, pszichiáter vagy éppen énekes.
Ezek egyáltalán nem számítottak alja embernek. Együtt ittak a Fiatal Művészek Klubjában az azóta meghalt Dixivel - lásd Cseh Tamás: Antoine és Desiré lemezborítóján a nyakkendő nélküli kockás inges -, bölcsészekkel - a mérnökök és tanítónők táncházba jártak, arról is tudnék mesélni, talán fogok is -, ott és máshol a valóságot nagyjából jól látó, tehát érvényesülésre képtelen értelmiségiekkel. És együtt várták a következő razziát. Itt tökéletesen megvalósult a "liberté, égalité, fraternité" jelmondatból legalább a középső szó: ugyanabban az elbánásban részesültek.

A felvilágosodás óta nagyjából emberöltőnként az embereknek elegük lesz a felvilágosult gondolkodásból, és annak jótékony következményeiből. Elegük lesz a polgári értékekből. És akkor valamilyen formában fellázadnak. Tessék húsz-harminc évével visszafelé számolni. Mostantól, mert annak, amit az előbb leírtam, most is itt az ideje. Mondjuk, 2010, hogy kerek legyen. 1990-80 (a szocialista világrend vége) - 1960-50 (a "dühöngő ifjúság" ideje, rock-beat-hippikorszak) - 1940-30 (náci, fasiszta, kommunista mozgalmak) - 1920-10 (orosz forradalom, Tanácsköztársaság) - 1900-1890 (női emancipációs mozgalmak, kommunista, szociáldemokrata mozgalmak) - 1870-60 (I. Internacionálé, párizsi Kommün) - 1850-40 (európai forradalmak, Marx: A tőke) - 1820-10 (Napóleon) - 1790-80 (francia forradalom) - előtte felvilágosodás, enciklopédisták, deisták, ateisták, az emberi agy megannyi leleménye Isten (a természet) kicselezésére.
Most írom le a mai idegborzolót. Mindazok a fiatalok - mert elsősorban fiatalok közt terjed, vagyis ez számít, nem a néhány marék öreg fajgyűlölő és revizionista -, akik ma a Jobbikhoz csatlakoznak, ugyanezért csatlakoznak a Jobbikhoz. Ezt használja ki Vona. Ezt akarta kihasználni Csurka is, de ő öreg volt hozzá. Vona fiatal. Hozzánk hasonló, látják a hívei. Tegyük most félre a fűevést és a szeressük egymást, gyerekek-et. Felejtsük el egy pillanatra a magyarokat, a zsidókat és a cigányokat. Mindent, pro és kontra, amely ezzel a három szóval összefüggésbe hozható. Mi marad? A lázadás.

Ugyanaz a lázadás, ami a Hikszosz lényege. Amiért a HMP létrejött. Még a Napló címében is benne foglaltatik.
Mindössze annyi a különbség, hogy mi nem tekintünk ellenségnek elvont fogalmakat. Ha már nem kerülhetjük el, inkább az asztalra akarunk csapni, mint az asztal mellé.

 

2012.08.14.

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1