Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni
 
A Bakos-féle Idegen szavak szótára a következő jelentéseit sorolja fel: csökkentés, leegyszerűsítés, összevonás, VALAMELY ÉSZLELT MÉRÉSI ÉRTÉK ÁTSZÁMÍTÁSA A SZOKÁSOS VISZONYOKRA, egyszerűsítés. Van egy orvosi jelentése is, éspedig /csontok, izületek/ HELYREIGAZÍTÁSA.
 
Ha egyetlen szóval kellene kifejezni mindannak a lényegét, amivel a mai, olyan dohányoshoz hasonlítható társadalmak összes baját orvosolni lehetne, aki úgy próbál meg leszokni a cigarettáról, hogy miután eldobta az egyiket, rágyújt egy másikra, akkor az a szó a REDUKCIÓ.
Már egy tízmilliós, sőt egy még annál sokkal kisebb ország felső vezetése számára is a valóság nem emberek, tárgyak formájában jelenik meg, hanem SZÁMOK /statisztikák, kimutatások, eredmények, veszteségek/ formájában. Az embereknek nem értéke, hanem HELYIÉRTÉKE lesz. A hatalom csúcsaihoz is egy szám vezet: nem a választópolgárok választanak meg valakit, hanem egy matematikai képlet, amely mindazokat, akikre nem lehet alkalmazni, nemlétezőnek tekinti. Ebben a képletben nem kétségek, bizonyosságok, vélemények, ellenvélemények, ismeretek, találgatások vannak, hanem ugyancsak számok, amelyeket, ha egy előre megszabott küszöbértéket meghaladó eredményt adnak, ekvivalenssé tesznek az ÖSSZES VÁLASZTÓ AKARATÁVAL, sőt TUDATOS akaratával. Az ilyen társadalomban a hatalom nem emberekben, hanem /elidegenedett/ MENNYISÉGBEN gondolkodik, és /elidegenedett/ MENNYISÉGRE TÁMASZKODIK. A hatalomhoz vezető út feltétele is egyedül a MENNYISÉG, amiként az abban maradásé is. Paradoxonikus módon még a diktátort is SZÖVETSÉGEK emelik ki, a hétköznapi, "normális" parlamenti demokrácia pedig eleve ezeken alapul, a játékban való részvételtől az irányításig.
Valaha azt tartották, hogy egy város ideális lélekszáma tízezer, éspedig azért, mert ennyi embert lehet még személyesen ismerni. Hogy ez a szám - a személyesen megismerhető embereké - ténylegesen mekkora lehet, most nem fogjuk találgatni, mindenesetre jóval kisebb, mint akár egyetlen budapesti kerület, egy vidéki kisváros, vagy akár egy nagyközség. Az elidegenedést úgy lehet megszüntetni, ha közigazgatási alapegységnek - lélekszámot tekintve - a ma használatosak helyett a törzset, a nemzetséget, de még inkább a nagycsaládot, vagyis az emberi társadalmak természetes alapegységét tekintjük. Mai nyelven megfogalmazva ez a közigazgatás teljes REDUKCIÓJÁT jelenti, vagyis azt, hogy az autonómiát a LEHETŐ LEGKISEBB, még értelmes lélekszámig kell levinni. Az /önkormányzati/ "választások" legtöbb anomáliája /attól kezdve, hogy az ismertséghez, pontosabban egy ismeretlen NÉV köztudatba viteléhez, majd e köztudat manipulálásához nem érdemekre, hanem PÉNZRE van szükség, egészen addig, hogy a képviselő nem a "választóit", hanem a mecénásait fogja képviselni/ ezzel kiküszöbölődik, ezek az egységek pedig az emberek legfontosabb, valóságos és átlátható közösségeivé válhatnak. A felettes közigazgatási szervek - beleértve az állam irányítását is - egy ilyen rendszerben elsősorban koordinátorok, és csak másodsorban felettes hatóságok. E szervek élén - ha megint visszatérünk az ember természetes társadalmi közegéhez - pedig újabb redukció eredményeképp már nem testületek, vagyis a lakosságon élősködő potenciális vagy aktuális bűnszövetkezetek, hanem FELELŐS egyszemélyi vezetők állnak.
Az ÁLLAMHATALOM esetében a redukciót szintén ki kell terjeszteni az összes átláthatatlan és megfoghatatlan csoportra, mindenekelőtt és elsősorban a politikai pártokra: egyszerűen KI KELL VONNI őket a közvetlen hatalomból. Arra a feltételezésre, hogy egy bizonyos nap bizonyos percében a választópolgár egy csomó ismeretlen emberből vagy ismerni vélt, valójában szintén ismeretlen szándékok által mozgatott párt közül képes akár csak maga szempontjából előnyösen dönteni, még a "nevetséges" jelző is gyenge. A mai "választás" leginkább egy versenyre hasonlít, nem egy felelősségteljes döntésre. Versenyre hasonlít abban is, hogy EGYETLEN alkalomra koncentrálódik. Tizenhat éves koromban hallottam egy lánytól, hogy a nemi aktus a szeretkezésnek csak a VÉGE. Nos, a valósághoz közelíteni igyekvő választás is ilyen: a szavazás csak az utolsó felvonás. Megelőzi egy jelölési procedúra társadalmi párbeszéddel, MEGISMERTETÉSSEL, közvéleménykutatással. Mindezek most is megelőzik, vághatna itt közbe a türelmetlen olvasó, megelőzik, persze, de NEM EZEK A HANGSÚLYOSAK. A valósághoz leginkább közelítő választás első alaptétele, hogy a nép nem rendelkezvén megfelelő szaktudással, választani nem képes, ELFOGADNI viszont igen, ahhoz viszont, hogy ez az elfogadás valóságos elfogadás legyen, a lehető legtöbb oldalról meg kell ismernie az illetőt. A közvéleménykutatás e rendszerben ugyanaz, ami a mostaniban a választás: annak a jelöltnek a kiszűrése, akinek a legtöbb esélye van saját elfogadtatására. Maga a választás EGYETLEN NEVES, a név mellett KÉT ablakocskával: egy az "igen"-nek, egy a "nem"-nek /amely "nem" a jelenlegi szavazólapokról -nem véletlenül- hiányzik/. A döntéshez pedig itt VALÓBAN elegendő az egyszerű többség, az elutasítás lehetősége megadatván alaposan vélelmezhető ugyanis, hogy aki otthon maradt, érdektelen a végeredmény iránt.
 
Ameddig mindazt, amit fentiekben leírtam, a legtöbben fel nem ismerik, marad a húsz éve járt vitustánc anarchia és diktatúra között.
 

2011. 01. 04. 

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1