Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Nagy botrányt kavart, amit eddig e tárgyban írtam, csiripelték a verebek. Több veréb is, több helyről. Kifejezetten örülök, ha olvassák, amiket írok, bár senki nem akar okulni belőle, még akkor sem, ha bebizonyosodik, hogy Miss Marple eredményesen kötöget néha. De hát mindezek UTÓLAG bizonyosodnak be, másképp ugyanis nem tudnak, a buta ember meg, ellentétben az okossal... de már nem is az általános iskolánál, inkább az óvodánál tartunk. Szili Katalin alelnöke meg úgysem képes egyébre, mint a felháborodásra. Nem is azért lett alelnök, hogy bármire képes legyen. Egy ex bokszoló, egy arkangyal, egy gyógyszerész, és egy, legalábbis az Egyenlítő TV szerint, hmmm... sok pártot látott (szintén) renegát MSZP-s, aki "kétszer vesztette el a szüzességét". Mint... de ő, férfi lévén... nem fogok most malackodni, hiába is várja tőlem a kedves Olvasó. Brutus derék, becses egy férfiú.

Apropó, "olvassák, amiket írok". Menyus, vagyis Menyhárt Jenő - igen, Európa Kiadó - ezt valahogy úgy énekelte, hogy "fent és fent és egyre feljebb / akarják, hogy énekeljek" (A birodalom visszavág). Hát itt épp nem nagyon akarják, de 1. ettől még énekelek, 2. másolják szorgalmasan. Szó szerint, ha valakit ez érdekel, olvassa el innét a portálról A hamis fáraó-t. Vagy a Naplóból A majmok bolygójá-t. Nem írtam igazat az elébb. Legalábbis egyvalaki megpróbál okulni belőle: a Fidesz. Egyvalami. Egy...most akkor, lévén elvont fogalom, bár embereket takar, hogy írják ezt helyesen? Ne csodálkozzon a tájékozatlanságomon, kedves Olvasó: körülbelül egy éve jöttem rá, hogy van a magyarban nagy hosszú "í". Valahogy nem látszott odavalónak a tetejére a vessző. Már vessző nélkül is túl magasnak tűnt.
Csak a Fidesszel ez ügyben (is) az a baj, hogy nem jól okul. Nem TUD jól okulni, mert ebben saját léte gátolja meg. Saját alapjai és saját ezekből az alapokból következő struktúrája. Egyetlen párt se tudna jól okulni, ugyanezekért. Egyetlen csoport sem., Csak egyetlen EMBER. Vagyis, mielőtt ezt is bárki félreértené, MINDEN olyan ember, aki nem valamilyen csoport - valamilyen átlátható csoport, amely csak nekünk jelent csoportot, NEKI és a csoport többi tagjának konkrét embereket - tagjaként vezeti az országot. Hogy a "nemzet" is csoport? Az hát, de éppen ezért írtam az előbbi mondatban, amit írtam. Több millió ember közös gyűjtőfogalma már annyira elvont, másképpen annyira életszerűtlen, annyira felfoghatatlan, annyira elidegenedett minden konkrétumtól, hogy azzal lehetetlen olyan formában azonosulni, mint mondjuk a Holt költők társaságával. Az már annyira absztrakt, hogy valójában nincs is: átlényegül egy ideává. Mit is írtam az ideális látásról? Ahol a "valóságos" látásban "valami" van, ott az ideális látásban NINCS SEMMI. És vice versa. Az ideális látásban csak ideák vannak.
Ami eredetiben egy jól felépített, megalapozott és működőképes rendszer, az egy párt olvasatában - e tekintetben mindegy, hogy az a párt a Fidesz, a KTI, vagy bármelyik másik - csak propaganda lehet. Patyomkin-falu. Ami ÚGY NÉZ KI, mintha falu lenne, közben mégsem az. Homlokzatok és festék. Díszlet. És az benne a legszebb, hogy még maga a cár vagy cárnő is elhiszi, már csak azért is, mert így a legkönnyebb neki.

Kanyarodjunk vissza a KTI-hez. Tudom, hogy unja, kedves Olvasó, már csak azért is, mert én is unom. Pedig ami mögötte van, egyáltalán nem unalmas, hanem kifejezetten érdekes. Mi az érdekes? Az, amiről még a pártigazgató sem tud. Amiről nagyon kevés kebelbéli tud, ha tud egyáltalán. Amiről csak Szili Katalin tud. "Ki ölte meg Kennedyt? Nem tudja senki, / vagy aki tudja, az hallgat." Ez már Neményi Béla - igen, aki huszonöt év múlva már BMW-ket árult a BAH csomópontnál - és az Atlantisz együttes pol-beat dala 1967-ből. Helyesbítek: amiről A KTI-NÉL csak Szili Katalin tud.
Az érdekes az, hogy a mai magyar politikában, nagy vonalakban három szintet lehet megkülönböztetni. A legalsó a kocsmapult. Vagy a kávéházi asztal, egy lakás, vagy bármely, beszélgetésre alkalmas helyszín. A középső az előszoba. Ahonnét vissza lehet menni a kocsmapult mögé, vagy kávéházba, illetve be lehet lépni a klubba. Kezdetektől használom a 'színház" kifejezést. És ha már így adódott, használni fogom most is. Az alsó és a középső szint a nézőtér. A "klub" - valóságos klub, annak minden ismérvével - az, ami a függöny mögött van. Ahogy a nézőtéren, úgy a klubban is EMBEREK ülnek. Nem pártok. Attól, hogy valaki egy párt tagja, aktivistája, tanácsadója, tisztségviselője, akár pártigazgatója, nem fog bekerülni. Ugyanolyan megvezetett marad, mint a néző. Az ember azt hinné, egy párt úgy emelkedik fel, hogy mond vagy csinál valamit, amitől népszerű lesz. Ráhangolódik egy nagy embercsoportra, és megpróbál a kedvükben járni. Mint az írók között Joanne Kathleen Rowling. Az emberek babonásak. Szeretik a giccset. Ugyanakkor nem szeretnek gondolkodni. És legfőképpen nem szeretik azt a két szót, hogy "nem lehetséges". Adjunk tehát nekik valami olyasmit, amiben van babona, úgy, ahogy a legbutábbak fejében megjelenik, ment saját eredetétől, ment minden mitikus és szimbolikus háttértől, minden olyasmitől, amin gondolkodni kellene. Tegyünk hozzá egy végtelenül egyszerű, és szintén lebutított, fényesre nyalt valamit, a soha-nem-volt, ideális családot, amelyben semmi más nem uralkodik, csak a tiszta szeretet. Némi - szintén a tiszta, önzetlen szeretetből következő - tragédiát, sok-sok gyereket, kutyát, egyéb állatot, nulla jellemformálódást. A Jót és a Rosszat, közöttük pedig semmit.
De nem. Egy párt nem attól indul meg "fölfelé", hogy kitalálja a csodaturmixot. Van valami MÉG ELŐBB: be kell lépni a klubba. Ezt sem jól írtam: el kell érni, hogy a párt vezetőjét FÖLVEGYÉK a klubba. Nem is feltétlenül a vezetőjét, bár ez a leggyakoribb, de VALAKIT a pártból. Valakit, aki irányít. Ha okos, a háttérből irányít, mint Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) annak idején Kínát. Vagy mint L. M. Kaganovics - hallott róla, kedves Olvasó? s ha hallott is, EZT hallotta? -, aki előtt még Sztálin sem érezte biztonságban magát, a háttérből a Szovjetuniót. A legjobb persze, ha a pártot már eleve egy klubtag alapítja. Mint Vona a Jobbikot.
Vagy mint Szili Katalin a KTI-t.
Vona tulajdonképpen ugyanazt csinálta, mint előtte Csurka István, végül is az ő helyét töltötte be. Ugyanúgy, ahogy Orbán a néhai Antall Józsefét igyekezett betölteni. Még a Magyar Gárda sem újítás, ha megnézzük a történelmet. Igény persze volt rá, ahogy az egyszeri parasztbácsi mondja a pogromról ("nálunk nincs, de igény volna rá"). De minden igény dacára se lett volna belőle az, ami végül lett, ha Vona nem klubtag. Vagy legalábbis - AKKOR - nem aspiráns. Segédszínész. Megmaradt volna hőzöngők laza gyülekezetének. Nem tudott volna ÚGY (olyan mértékben) bekerülni a köztudatba, mint ahogyan végül bekerült. Még akkor sem, ha írnak róla. Emlékszik valaki Bácsfi Diánára?

Persze a "klub" se egyenlő tagok szabad bajtársi közössége. Itt is vannak "egyenlőbbek" és kevésbé egyenlők. És van neki... igazgatósága. Van személyzet is. Vannak jó ételek és bódító italok. Még tulajdonos is van, akár minden üzleti vállalkozásnál. Nem EGYETLEN tulajdonos, hanem egy tulajdonosi kör. Amely NEM homogén, csak bizonyos tekintetben (és ez NEM a nemzetiségi hovatartozás, még akkor se lenne az, ha egy adott időszakban kizárólag egy bizonyos nép tagjaiból állna), sőt még NEM IS MINDIG UGYANAZ. Még az összetevői is változnak. Épp ez a lényege.
Se a személyzet, se az igazgatóság - ahogy már ez kluboknál lenni szokott - nem klubtag. Vannak ugyanakkor lieblingek. Akiket kedvesebben szolgálnak ki. Minden klubtag szeretne lieblinggé válni. Egyfelől saját szemében mindegyikük a "mi kutyánk kölyke", másfelől konkurens. Kolléga, de konkurens kolléga. "Hallottad, drágám, hogy milyen csodásan énekeltem a legújabb musicalben? A hangom teljesen betöltötte a termet." "Igen, kedvesem. A fél nézőtér is azért volt üres, mert nem fértek volna már be."
A klubtagok nem riadnak vissza némi intrikától. És a klubból ki is lehet kerülni. Az előszobába, onnét meg egyenesen... vissza a kocsmapult mögé.
Ha a KLUBRÓL van szó, szemrebbenés nélkül be is áldoznak... no nem BÁRKIT, de bárki beáldozhatót. Persze elsősorban az epizódszínészeket és a hanyatlókat. Akiknek egyedüli reménysége, hogy VALAKI MÁSNAK még hasznot hajthatnak. Nem a tulajdonosoknak vagy az igazgatóságnak - ezek fényévnyi messzeségben ülnek a fejük felett -, hanem egy lieblingnek vagy befolyásos klubtagnak. Ilyen volt egy ideig - tobzódunk a dalokban: "a vén Frédi King már rég nem király" - Pozsgay Imre.
És ilyennek tűnik most Szili Katalin is.

"Simicskának is csak egyetlen szavazata van" - mondta nemrég egy barátom. Nem, válaszoltam: Simicskának RENGETEG szavazata van. Olyanja van rengeteg, amitől - és csak ettől - a rengeteg szavazat lesz. Pénze, no persze, de még előbb, amiből a pénz lesz: BEFOLYÁSA. E befolyás pedig abból a pozícióból következik, amit sikerült elfoglalnia. Bár nem ő sakkozik, de jó helyen áll a sakktáblán. Ő már nem annyira klubtag. Ő már a személyzet vagy az igazgatóság tagja. Persze ezek is leválthatók, de éhenhalni azért nem fognak utána sem. Még csak meg se fogják őket hurcolni, legalábbis e rendszerben és legalábbis addig nem, ameddig az utána következőknek is van féltenivalója.
Szili Katalin - a KTI EGYETLEN klubtagja - jövője attól függ, mire szánják. Tud-e még hasznot hajtani. Nem, nem az országnak - országról a klubban csak mint jövedelemforrásról lehet szó -, hanem, ahogy fentebb írtam, VALAKINEK. Vagy valakiknek. Szükségét érzik-e a tartaléknak. Szükségét érzik-e az ál-ellenzéknek. Mennyire biztosak SAJÁT helyzetükben. E pillanatban ez egy minimum kétismeretlenes egyenlet. Több négy év SZÁMÁRA már nem lesz. Ha most nem kell senkinek - továbbra sem az országról van szó -, akkor vége. Akkor nincs tovább. Akkor jó esetben is marad az előszoba. Marad a veterán színészek társalgója.
Mindez pedig attól függ, mit mutatnak a felmérések. Semmi mástól nem függ. Mennyire biztos a kormánypárt a dolgában. Bocsánat: mennyire biztos a kormánypárt elnöke a dolgában. Nem beszélek a KTI-ről: a KTI Szili Katalin nélkül semmi. Csak ő a klubtag.
A KTI eszköz, nem egyéb. Minden végtelenül unalmas halandzsájával, tagságával. Lényegtelen, mit mond. Ha fontos lesz valakinek, akkor majd azt fogja mondani, amit a tömegpszichológusok javasolnak. Akkor lesz - éppen elegendő - pénz, paripa, fegyver, hogy ez a megfelelő agyakba el is jusson. Ahhoz, hogy fontos legyen, Szili Katalin kevés. Ő csak egy ismert név. Ahhoz - e pillanatban, ha minden így marad - annak a valakinek a bizonytalansága kell.
Ami viszont... ezt most nem folytatom. Talán egyszer elmondom, ha a dolgok úgy alakulnak.

Egy mindenesetre biztos. A következő választás az eddigi mitfahrerek számára - és ilyen Szili Katalin is - vízválasztó. Ha a Fidesz-MPSZ megint kétharmadot ér el, akkor...úgyis szeretem a Kispál és a Borzot. Legyen hát nóta e trilógia befejezése is:

"Énekeljük el azt, hogy vége,
Nem járunk ki többet rétre,
Nem úszunk többet a strandon,
És nem borozunk már többet a gangon."

Mert "ha az életben nincs már több móka,
Meghalunk, mintha nem volna,
Több dolgunk a világban,
És édes lenne a halál!"

Szegény néhai Sulyok Bandi, annyi szöveg háttérben maradt társszerzője. Ugye, őt sem ismeri, kedves Olvasó?

2013. 12. 05.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1