Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya mestermunka, nem hiába a világ legrégebben hatályban lévő alkotmánya. Alaptörvényt szándékosan nem írok, pedig minden alkotmány az, de mostanában valahogy olyan rossz íze lett. Egyik ámulatból a másikba estem, amikor először olvastam. Már két héttel a Thomas Jefferson alkotta Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetése után elkezdték írni, és a majdnem pontosan tizenkét évvel későbbi, New Hampshire állam általi ratifikálás - 1788. június 21. - után, 1789. március 4-én lépett hatályba. (Jefferson, aki a Nyilatkozat kihirdetése után ötven évvel, szinte fátumszerűen ugyanazon a napon, július 4-én halt meg, az alkotmányos konvención ugyan nem vett részt, de a Bill of Rights, az első tíz alkotmánykiegészítés neki köszönhető.) Most nem foglalkozunk vele behatóan, aki akarja, elég sok helyen utánanézhet. Az amerikai alkotmány a hatalmi ágak közötti finom egyensúlyozás iskolapéldája. A demokráciához természetesen köze nincs, legfeljebb a végtelen lehetőségekhez, de ezzel mindenki be is éri. Amerika a végtelen lehetőségek hazája. A végtelen lehetőségek azt jelentik, hogy a kvázi legmagasabb politikai funkcióra - elvben - bárki megválasztható, és, ugyancsak elvben, bárki meg is választhatja. A valóságban persze szó nincs bárkiről, de mivel az elnök hatalma nem diktátori hatalom, és gyakorlásának rengeteg korlátja van, ez nem tűnik kardinális kérdésnek. Az amerikai alkotmány az amerikai "nemzet" gerince.

Nem egy papírról van szó. Papírral soha semmit meg nem oldottak, elég, ha a kedves Olvasó a Führer szerződésekhez való hozzáállására gondol a múlt századból. A mai magyar Alaptörvény például papír. Fiskálisok által írt, fiskális reményeket tükröző politikai kalandorkodás. Lábjegyzet lesz, énekelhetné Cseh Tamás róla, ha már nem énekelte volna 1996-ban az MSZP-ről. Lábjegyzet lesz egy jövőbeli történelemkönyvben. A törvényre, akár a hatalomra, ugyanaz vonatkozik, mint a közúti elsőbbségadásra. Elsőbbsége nem annak van, akinek a Közlekedésrendészeti Szabályzat elsőbbséget biztosít. Elsőbbsége annak van, akinek megadják. A törvény is addig ér valamit, ameddig tisztelik. Attól kezdve egy fabatkát sem. És ehhez a tisztelethez nem elegendőek a papírok, de még a fegyverek sem.

A törvény a hatalomgyakorlás rendje, egyben a hatalom alapja. Legalábbis elsőre úgy tűnik. Másodjára már nem tűnik úgy. Ha a törvény mögött nincs valami, ami tisztelhető, akkor vége. Akkor nem fogják tisztelni, és nem lesz semminek sem az alapja, bárki bármit is állít róla. És akkor nem fogják tisztelni a hatalmat sem. Lehet, hogy ideig-óráig elvegetál manipulációval és erőszakkal, de nem lesz tartós. A gyengeség első jelére neki fognak esni, még a saját hívei is. Mint az alulmaradt vezérfarkasnak a csapattársai. Onnantól hiába csattogtatja a fogát. A felségest a nevetségestől csak egy hajszál választja el, mondják, és ehhez legfeljebb annyit lehet hozzáfűzni, hogy a nevetségessé válás nem mindig merül ki a kinevetésben.
Elmesélek egy jelenetet, még a szocializmus idejéből. Egy taxiállomásra beparkolt egy civil - valójában nyomozó - autó. Semmi keresnivalója nem volt ott, de a nyomozó úgy gondolta, megteheti. Abban a rendszerben a rendőrség - nem elvben, hanem a gyakorlatban - felette állt a szabályoknak. Az utána érkező taxis viszont másként gondolta. Ráállt a nyomozó autójára, olyan szorosan, hogy az nem tudott kiállni. A nyomozó - kinézetre civil -, ordítani kezdett. A taxis csak a vállát vonogatta, amire a nyomozó súgott neki valamit. Ekkorra már szép számú bámészkodó gyűlt össze. A nyomozó egyre vörösebb lett, és megint súgott valamit. - Igazolványa van! - fordult a taxis jó hangosan a közönséghez. - Azt mondja, igazolványa van! Igazolványországban élünk. Mit csináljak a maga igazolványával?
A nyomozó sürgősen visszaszállt az autójába, és miután a taxis hátratolatott, úgy eltűnt, mint a kámfor.

Amiben a Declaration of Independence, vagyis a Függetlenségi Nyilatkozat és a Constitution of the United States of America, az Egyesült Államok Alkotmánya mindenekelőtt közös, az az EMBERI MÉLTÓSÁG TISZTELETE. Minden emberé, akkor is, ha épp az Amerikai Egyesült Államok gyakorlata meglehetősen szelektívnek bizonyult e téren, gondoljon a kedves Olvasó például a rabszolgaságra és Guantanamóra. A zsidók egyenjogúsításában viszont Amerika élen járt. Jó, a zsidók több hasznot hoztak, mint a négerek vagy pláne a dzsihádisták. Végülis a feketéket sem elsősorban humánus okokból szabadították fel, hanem azért, mert a szabad munkaerő sokkal olcsóbb, mint a rabszolga. Nem kell rá vigyázni. Nem kell elszállásolni, ruházni, etetni. Semmi felelősség. Újratermeli önmagát. Lehet válogatni, ingyen. Legalábbis a polgárjogi mozgalmak előtt még így volt. Aztán ez is változott, többek között az Alkotmánynak köszönhetően.

A legfontosabb, amire egy amerikai büszke lehet, az a papíron lefektetett emberi méltóság. Az EMBERNEK kijáró tisztelet. Hogy a kormánya betartja-e, az másodlagos kérdés. Nem nagyon fog akaródzni neki, különösen, hogy egyre nagyobb nemzetközi teher nehezedik rá, de amit e téren meg lehet tenni, azt az alapító atyák megtették. A hatalmi ágak megosztása, a fékek és ellensúlyok rendszere nyújt némi orvoslási lehetőséget, azonban az út, amelyen Amerika az első világháborút követően elindult, alapvetően nem a magánszféra tiszteletébe torkollik. De ezzel sem kell most foglalkoznunk, mégpedig legalább két okból nem. Az első az, hogy ameddig az alapok "tiszták" és szilárdak, addig mindig van esély a vadhajtások lenyesegetésére. Ellenpélda ismét a magyar Alaptörvény. A második, hogy Amerika végzete nem az amerikai alkotmány hibája lesz, hanem annak a játszmának a velejárója, amelyet minden birodalom játszani kénytelen. Az Amerikai Egyesült Államok napja nem azért fog - egyszer, valamikor - leáldozni, mert alapító atyái helytelenül gondolkodtak, hanem azért, mert ez minden birodalom sorsa. Sem a Regnum Romanum - Római Királyság -, sem a Res Publica Romana - Római Köztársaság - nem törekedett hódításra. Kliens királyságok kiépítésére törekedtek, de mindig akadt egy renitens, amit meg kellett rendszabályozni, s annak innentől egyenes útja vezetett a provinciává váláshoz. A Birodalom határai mind távolabbra tolódtak Rómától, ezért a polgárai mind kisebb arányban lettek itáliaiak, a hadseregéről nem is beszélve, végül elvesztette vallását - azt, ami mindenekelőtt tartást biztosított neki -, kettészakadt, majd a nyugati fele, benne Rómával összeomlott. A keleti rész még tartotta magát ezer évig, de az már csak hosszan elnyúló haldoklás volt.
Amerika vallása az amerikai Alkotmány szelleme. Ha elveszti, Amerika Róma sorsára jut. Ez egészen biztosan be fog következni, de hogy mikor, ne tőlem kérdezzék.

Az emberi méltóság tiszteletéből egy nagyon fontos dolog következik: az ember által embernek nyújtott, lehető legnagyobb SZABADSÁG gondolata. Itt van persze a csavar lehetősége is, de most nem foglalkozunk ezzel. Azok sem foglalkoznak, akik ezen az oltáron áldozzák az életüket. Mi csak elnapoltuk.
Megtöltheti ez az ember életét annyira, mint a vallás? De meg ám. Minden eszme megtöltheti, mindaddig, ameddig...valamilyen formában meg nem valósul. Onnantól nem eszme, hanem gyakorlat. És az mindig csalódással jár. Már csak azért is, mert eszme nem tud megvalósulni. Ami megvalósul, már nem az eszme lesz. Az eszme emberi találmány. Valláspótlék. A vallás is emberi találmány? Ahogy megjelenik, természetesen. Tökéletlen. Mint intézményesen gyakorolt vallásból, jó nem származik belőle. A vallás, mint írtam, magányos dolog.

És akkor mi a különbség, mint vallás és vallás között? Mondjuk a judaizmussal, kereszténységgel vagy iszlámmal összehasonlítva. Annyi, hogy az egyik a szabadságról szól, a másik a szabadság hiányáról. De hát szabadság nincs! - kiált fel most az Olvasó.

Miért, rabság van?

Innét folytatjuk.

2014. 11. 13.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1