Bizonyos körülmények folytán ezúttal rövid leszek, de ne örüljenek, nem ússzák meg örökre. És a körülményekhez képest nincs semmi bajom, azon kívül, hogy meleg van és írnom kell. De ez kikívánkozik, mondhatni, sír itt belül, mint bolti tolvaj koromban sírtak az áruk a polcon.
Az Európai Unió nem egy (politikailag) reális egyesülés. Tulajdonképpen egy nagy vámszabad terület, amelyre egyéb dolgokat is rálőcsöltek. Még továbbiakat is rá szerettek volna, sőt, például az uniós régiókat, amelyek egy jövendőbeli közös közigazgatás alapjai lehetnének. Hogy lássák, nem változtatom naponta a véleményem: hmp-hikszosz.hu, Napló. 2009-ben írtam ezekről, ugyanezt.
Tehát még továbbiakat is rá szerettek volna lőcsölni erre a szerencsétlen közös piacra, mintegy valamiféle "államot " létrehozni belőle, ami - így - eleve halva született ötlet volt. Hogy miért, hosszú volna kifejteni, de képzeljenek el egy családot, ahol a családfő angol főnemes, a felesége antiszemita lengyel katolikus, és van öt, már nagyobbacskán örökbe fogadott gyermekük: egy észak-német polgárcsaládba született fiú, egy román parasztlányka, hegyi mócok ivadéka, egy görög tavernatulajdonos árvája, szintén fiú, bár nincs jelentősége, egy művész felmenőkkel büszkélkedő francia és egy már gyerekként is hideg északi szépségnek számító svéd kislány. Jól fog ez működni? És ne jöjjön nekem senki a tudat megváltoztatásával. Az már Marxnál elakadt. Tudják, hol működne ez? Egy lakatlan szigeten, vagy a pionírok Amerikájában. A mostani ennek folytatása. Ott már ez a hagyomány, mielőtt még egyetlen szót is szólnának.
Az angolok részint ezt ismerték fel, részint semmi mást nem tettek, mint amit történelmük során mindig. Kint is vagyok, bent is vagyok, jaj, de nagyon nem vagyok boldog, ha ezt nem én irányítom. "Hát ki baszik itt: én, vagy te?" - hogy Presser után legyen egy kis Esterházy is.
És akkor most mi lesz? Visszatérnek a "nemzetállamok"? Maradnak - ez már Ady - az "apró khánok"? Egy ideig maradnak. De nem lesz jó nekik. Mit gondolnak, véletlenül fogott Orbán az Unió melletti agitációba? Önök azt hiszik, hogy egy hozzá hasonló kalibernek, aki egész életét a zavarosban való halászattal töltötte, jó, ha tisztul a víz vagy kiszárad a tó?
Putyin biztosan vodkát bont, de Putyin és Orbán némileg más erőt képvisel. Utóbbi legfeljebb előbbi bábja lehet, ami, valljuk be, az uniós pünkösdi királyság délibábjához képest nem kifejezetten előrelépés.
Mert ne gondolják, hogy a birodalmi eszme meghalt. Az benne van az emberiségben. Nem jó, nem rossz, egyszerűen benne van. A liberális piacgazdaság sem halt meg. Még nem jött el a valóságos birodalmak kora. Még nem jött el a szó eredeti tartalmában vett monarchiák kora sem (nem kell azonnal királyságra asszociálniuk). Lehet, hogy soha nem fog eljönni. Ezek csak diktatúrák. Volt, nem is régen, hogy úgy tűnt, a diktatúráké a világ. Most nem idézem, de vessenek egy pillantást Weöres Majomország-ára. Volt tehát, hogy úgy tűnt. Aztán másképp tűnt. Nyolcvan év elég volt hozzá.
Ez az agónia. Nem az Európai Unió agóniája: az sosem élt igazából. Ez annak a virtuális világnak az agóniája, ami a diktatúrákat is szülte. Először el fogja pusztítani saját fattyait, Orbánostól, Putyinostól, de utánuk fog pusztulni.
A továbbiakra nézve adhatok Önöknek optimista perspektívát éppúgy, mint pesszimistát. Attól függ, mit akarnak megtartani és miért. De ez már az Önök szabadsága. Az Önök élete, vagy az Önök halála, akármilyen értelemben.
2016. 06. 24.