(négy friss hír)
"- Egy ember megszurkálta a bezárt kutyát, a másik őzikét vert agyon.
- Kipaterolnák a menekültgyerekeket Hódmezővásárhelyről, mert ők is használják a játszótereket.
- Székesfehérváron nemzetiszocialista emléknap volt. Szálasit éltették és hungarista dalokat énekeltek. Egy katolikus pap megáldotta a társulatot."
I.
- Nesze! Nesze! Nesze!
- Szép jó reggelt, szomszéd! Mit csinál itt hajnalok hajnalán azzal a lapáttal?
- Jövök ki, hogy a dolgomat végezzem a budiban, és akkor itt találom ezt a... ezt a...
- Milyen szép kis őz. Jó kövér. Hiába, enyhe telünk van, hó sincs, találnak ennivalót mindenütt.
- De ne az én kertemben! Nézze, egészen kirágta, ami kis fű megmaradt a nyárról. Mondjuk, most már nem bánom.
- Nehéz volt agyonverni?
- Megizzasztott. De úgy látom, megérte. Nagyon szeretem az őzgerincet vadasan. A többit meg lefagyasztjuk. A bőre is jól mutat majd a falon.
- Hol jött be?
- Azon a lyukon, amott. Még a napokban gondolkodtam is, hogy kijavítom.
- Hát akkor jó munkát, szomszéd. Jut eszembe, ha már így összefutottunk: nincs kölcsön egy drótvágója?
II.
- Mit csinál azzal a ketrecbe zárt kutyával, jóember?
- Nem látja? Szurkálom.
- Nade miért, az Isten szerelmére?
- Hogy fájjon neki.
- Van magának szíve? Nem hallja, hogy üvölt?
- Az a jó.
- Maga egy vadállat.
- Ugyan, kérem. Én csak előkészítem.
- Mire?
- Tudja, Vang úr azt mondta, így porhanyósabb lesz a húsa, és magasabb áron veszi át.
- Vang úr? Csak nem a Narancs Sárkány tulajdonosa?
- De, de.
- Épen oda készülünk holnap ebédre.
- Kérjen vaslapos csirkét. Hallgasson rám. Nem fogja megbánni. Abszolút friss lesz.
- Köszönöm, uram. Vigyázzon! Még elvérzik idő előtt! Csak óvatosan.
- Igyekszem, uram. Jó étvágyat!
III.
- Parancsoljon.
- Késett, Kőhalmi úr.
- Bocsánat, főnök. A szokásos reggeli csúcs. Leraktam a monitorokat az erdőszélre, ahogy parancsolta, és visszafelé dugóba kerültem.
- A használt elemekkel mi lesz?
- Azokat már tegnap elintéztem. A patakba borítottam őket, abban úgysem látni semmit, amióta felépült a polgármester vegyiüzeme, és ide ereszti a szennyvizet.
- Na jó, Kőhalmi úr. Azért kérettem be, mert van itt egy kis probléma.
- Csak nem már megint...?
- De, de. Megsínyli a város, hogy elment a drága régi polgármester úr. Tudja, mi volt a kedvenc száma? A Macskaduett, Hofitól és Koóstól.
- "Tudom, hogy nem rajonghat értem minden egér, / Viszont én azért vagyok, hogy te ne is legyél..." Mennyire szerette ezt az édesapám! Sokat ivott, Isten nyugosztalja, de volt rá oka, akkora fájdalmai voltak. Megsérült a gerince még '44-ben, amikor leesett az őrtoronyból.
- Nagyon sürgős, Kőhalmi úr. Fentről szóltak le. A képviselőtestület elnöke, személyesen. A kutyáját sétáltatta tegnap este a játszótéren - mindig a homokozóba szokta végezni a dolgát, nagyon tiszta állat - és eszébe jutott. Itt vannak ezek a... barnák. A terrorista csőcselék, rengeteg poronttyal. Akiket még nem toloncoltunk vissza. Mi lesz, ha ezeknek a kölyköknek eszébe jut, és odaeszi őket a fene? Ráülnek a hintára, összekoszolják a libikókát? Bemásznak a homokozóba, és az elnök úr kutyája elkap tőlük valamit? Ki tudja, mennyi fertőzést hurcolnak magukkal? Vagy a lejárt szavatosságú konzervektől, amit adunk nekik, rájuk jön a szapora, aztán az elnök úr belelép a sötétben?
- Meg kellene füröszteni őket, főnök.
- Ez az, Kőhalmi úr! Tudtam, hogy megtalálja a megoldást. Maga egy valódi arany ember, ahogy Jókai mondaná! L'uomo d'oro, a Duce csodálatos nyelvén. Majd szólok a vegyiüzem igazgatójának, hogy átmenetileg ürítsen ki egy raktárat, és adjon pár doboz rovarirtót. A csontok meg mehetnek a patakba. Ugye, számíthatok magára?
- Mint mindig, főnök!
IV.
- Dicsértessék Szálasi Ferenc!
- Dicsértessék, fiam.
- Szeretnénk misét mondatni, atyám.
- Kettőt is, gyermekem. Kiért mondatnátok?
- Jézus Krisztusért.
- Azt nem lehet, fiam! Nem tudod, hogy zsidó volt?
- Ugyan már, atyám. Az édesanyja Emese üknagymamájának az üknagymamájának a másod-unokatestvére volt, az édesapja pedig Lohengrin sógora, egy Germania Provinciából Judea Provinciába vezényelt római legionárius. Maga Vona Gábor bizonyította be, személyesen.
- És József?
- József csak nevelőapa volt. Jézus meg is szökött tőle, már tizenkét éves korában. Semmi közünk hozzá.
- Dehát az a könyv... valami Biblia... egyik része semmi másról sem szól, mint szakállas zsidók bolyongásáról a pusztában, meg a rémtetteikről, a másik meg tele van olyasmikkel, hogy szeretet... megbocsátás... hüpage, Satanas!
- A zsidók hamisítványa, atyám. De nem csak ilyesmi van benne. Ha valaki figyelmesen olvassa, talál benne olyat is, ami eredeti, méltó a Mein Kampfhoz és szellemiségünkhöz.
- Mi légyen az, gyermekem?
- Hát például. "Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembe állítsam az embert apjával, a lányt anyjával és a menyet anyósával: saját háza népe lesz az ember ellensége..."
- Na jó, fiam. Így kicsit azért más. Mikorra kéritek azt a misét?
Lakatos Anikónak, szeretettel, Ambrose Bierce nyomán
2016. 02. 08.