Ez a világ, már jó ideje, mindent a mennyiséggel mér. Nem a minőséggel, hanem a mennyiséggel. Amely mennyiség - ha koherens alkotóelemekből áll - valóban átmegy minőségbe, már elég kis számú alkotóelemnél is, de nem egy magasabb minőségbe, hanem egy MÁSIK minőségbe. A tömeg (társadalom, vállalat, csoport) és az egyén között kibékíthetetlen ellentétek feszülnek. Az egyén és a társadalom kölcsönösen elidegenedett egymástól, minél szervezettebb (totalitáriusabb) a társadalom, annál jobban. Annál kevésbé számít az állampolgár saját személyében. "Du bist nichts, dein Volk ist alles", te semmi vagy, a néped minden, olvashatták Dachauban a foglyok nap mint nap. A társadalom nem egyénekből áll, hanem egyénekre BONTHATÓ LE. Ugyanúgy, ahogy a szivárvány sem a szivárvány színeiből áll, hanem azokra bontható le. Egy kolónia- (állam - !!) alkotó állatfajnál az egyénnek semmi jelentősége. Ilyenek a termeszek, a hangyák, méhek, darazsak, és az emlősök közül, mint egyedüliek a csupasz turkálók vagy vakondpatkányok. Egy termeszvár vagy egy méhkaptár bizonyos megközelítésben EGYETLEN organizmus. Nem így az ember. Régen azt mondták, ha az állatfajokkal hasonlítjuk össze, akkor minden egyes embert egy-egy különálló fajnak kellene tartani. Egy városban nem szabadna több embernek laknia, tartották, mint amennyit az ember személyesen ismerhet (ez a szám maximum tízezer). Minden rendszer (társadalom, állam) lényege a STRUKTÚRA, amelyben az egyén csak mint RÉSZ érdekes. Az, hogy a HELYE a rendszerben be legyen töltve. Hogy aztán ezt a helyet ő tölti-e be, vagy más, az állam számára édesmindegy. Igen könnyű ezt belátni, ha arra gondolunk, hogy - amennyiben van elég, vagy az utánpótlás megoldott - felmerül-e bárkiben a legkisebb aggodalom is a naponta tömegével pusztuló sejtjei miatt? Ha megszúrjuk az ujjunkat, sajnáljuk-e AZT a pár bőr- és egyéb sejtet, amit elveszítünk? Egyáltalán: SZERETJÜK bármely sejtünket? Hiszen MÉG CSAK NEM IS LÁTJUK ŐKET. Pontosan így van a modern állam is a polgáraival.
Miért van így? Mert azt gondolja, hogy azt az irdatlan és egyénenként megismerhetetlen tömeget, amiből ormótlanná duzzadt testét felépítette, másként nem képes kezelni. Ráadásul történetesen jól gondolja. Ugyanakkor mégis megpróbálja valahogy megszólítani, de mivel egyénenként nem tudja, kitalált neki egy külön egzisztenciát, és azt a személyes egzisztenciával elegánsan egy kategóriába sorolva elnevezte NÉPnek. (Az államot én most csak a könnyebb megértetés kedvéért kezelem úgy, mint ő a népet. Valójában természetesen a mindenkori vezetőkről van szó.) Hogy a nép kikből áll, arról egyetlen vezetőnek sincs halvány lila fogalma sem, nem is lehet. De az állampolgároknak sem lehet ugyanezért a vezetőről. Ha egy államfő- vagy miniszterelnök-jelölt csak EGYETLEN PERCET akarna Magyarország összes lakosával beszélgetni, nyolc óra alvásidőt kalkulálva a dolog körülbelül HARMINC ÉVBE telne. Kétszer is ellenőriztem, az evés-ivást és egyéb tevékenységeket pedig bele se számoltam. És hol van ettől még az "ismeret"? Vagy akár a "pillanatnyi benyomás"?
Van megoldás? Hogyne volna. Személyessé kell tenni, ami személytelen. Lehetséges ez? Persze, hogy lehetséges, csak előbb nevén kell nevezni a dolgokat. Oda sorolni őket, ahova valók. Népről akkor kell beszélni, amikor VALAMI MÁS a hangsúlyos, és ezt a fogalmat csak érinteni kívánjuk. De népről, mint főhősről? Mint a cselekvések alanyáról, vagy tárgyáról? Mint egy organizmusról? Hagyjuk meg ezt a termeszeknek, hangyáknak, méheknek, darazsaknak, turkálóknak. Államról is bátran lehet beszélni, csak tudjuk, mit értünk alatta. Tudjuk, hogy egy struktúrát, semmi egyebet. De mikor nem nő a fejünkre ez a struktúra? Akkor, ha megmarad struktúrának, és nem kezdi el senki egy másik kategóriába tartozónak vélni. Nem kezdi el senki tevőképesnek hinni. KICSI - minél kisebb -, mindenki számára átlátható önkormányzatok, névvel, arccal, világosan megfogalmazott jogkörrel és felelősséggel rendelkező felső vezetők. Előbbiek közvetlenül megválasztott képviselői és a választópolgárok által elfogadott (NEM megválasztott, hanem igen-nemes szavazással ELFOGADOTT) köztisztviselők találkozója a Parlamentben, nem törvényhozás, hanem KONSZENZUS céljából. Ha pedig ez nincs, akkor...milliószor leírtam, most nem fogom. Fékek, ellensúlyok, annyi különbséggel, hogy itt SZEMÉLYES ellensúlyok is vannak a testületieken kívül. Egy minél egyszerűbb rendszer, ami egyszerűségénél fogva, ellentétben a maival, MŰKÖDŐKÉPES. Van feje, de ez a fej nem tehet azt, amit akar, illetve azt tehet, de ennek következményei vannak, legelőszöris rá nézve. Nagyjából úgy, ahogy most nincs. Még egyelőre.
Mi a legfontosabb, ahol kezdeni kell az egész átalakítást? Az Alkotmány. Nem Alaptörvény. Minden Alkotmány alaptörvény, de nem minden alaptörvény alkotmány. Mi a különbség? Épp az, ami a kifejezésben is benne van. Az Alkotmány megalkot egy szándék szerint működőképes és megalapozott rendszert. Az alaptörvény pusztán egy kijelentéshalmaz, amit minden további jogszabály alapjává tettek.
2012.11.25.