A mai kor hőse egyértelműen a szélhámos. Néha nem úgy hívják: ha politikáról van szó, akkor ellenségei demagógnak, barátai hatalomtechnikusnak, ha üzletről, akkor ellenségei csalónak, barátai kiváló menedzsernek, ha szerelemről, akkor ellenségei stricinek vagy kurvának, barátai szívtiprónak vagy végzet asszonyának. Ha pedig valaki kimondja magáról, nem rejti véka alá...nos, akkor nem hisznek neki. Hitler pontosan leírta, mit szándékozik tenni a világgal. Azt is tette, mégis, bár pontról pontra, a világ szeme előtt zajlott minden, az utolsó, legeslegutolsó pillanatig senki nem hitte el. Talán még a hívei sem, egy-két embert leszámítva. Egyetlen vámpíros-vérfarkasos-zombis film készítői se állították, hogy ez a VALÓSÁG, mégis, még saját lassan tizennégy éves lányom is komolyan vette őket. A zombitámadások kivédésére egész iparágak szerveződtek, tanfolyamokkal, kiegészítőkkel, bunkerekkel. Hídvégi Máté barátomnak, akivel uszkve tíz éves koromtól gimnázium végéig egy osztályba jártam, nyolcadikig a legjobb barátok is voltunk - most sem vagyunk rosszban -, az Oncomar (azelőtt az Ave Maria-ból összevont Avemar) forgalmazójának (nem tudok és nem is akarok beszállni a feltalálás és összetétel körüli vitába) elhinné bárki, ha ripsz-ropsz kijelentené tizenhétezer facebookos, Isten tudja hány ezen kívüli híve előtt, hogy ő tulajdonképpen sarlatán (amivel nem azt akarom mondani, hogy valóban sarlatán)? Ha XVI. Benedek vagy Tendzin Gyaco (ő a mostani, 14. dalai láma) kijelentik, hogy az egész tanításuk szemfényvesztés, elhiszi-e nekik valaki, hogy komolyan beszélnek?
Volt 1983-ban egy kocka Ladám. CB-antennával, halvány kávészínű. Mindenkinek csorgott érte a nyála (persze csak addig, ameddig a haverom be nem fordult vele 140-el egy árokba, de az már másik történet). Éppen szálltam volna be két barátommal a Múzeum krt-on, amikor leszólított egy lány, azzal a szöveggel, hogy "ez se semmi". Ha már így alakult, meghívtuk a Múzeum kávéházba, és miközben kiment pisilni, megbeszéltük, hogy elvisszük Kelenvölgybe (akkor épp ott laktam), és mindhárman megdugjuk. Az volt a bökkenő, hogy efféle dolgokban nem szerettem osztozkodni, így a további tevékenységem a hölgy kisajátítására irányult. Az egyik barátom fel is bőszült rajta. Odafordult a lányhoz: "Tudod, mi fog most történni? Megisszuk, ami még maradt, aztán beszállunk az autóba, elmegyünk Kelenvölgybe, és mindhárman megdugunk." A lány jót nevetett, felhörpintette a maradék sörét, és beszállt az autóba. (Végülis aztán mégis kisajátítottam, de ez most lényegtelen).
Elhinné bármelyik híve is Orbánnak, ha cinkos kacsintással megjegyezné, hogy "dehát tudják, én csak egy kókler vagyok, szerencselovag, aki az Önök hiszékenységéből él"? Elhinné valaki Bajnainak, ha finom mosollyal megkérdezné a hallgatóságtól: "mit várnak egy strómantól?", hogy ezt komolyan is gondolja?
Persze a dolog nem így kezdődik. Ez már olyan, mint amikor a matador az arénában hátat fordít a halálra fárasztott bikának. Viszonylag értelmes dolgokkal kezdődik, legalábbis valamivel, amiben a sok baromság mellett van némi értelem is. És egy-két idegen szó, vagy szakszó. Aztán következik az élettől teljesen elrugaszkodott, végtelenül ostoba maszlag, polgári világról, népszuverenitásról, ami nem demokrácia, hanem egyéni érdeken nyugvó közérdek (amire az értelmesebb barátaim némelyike is úgy vetődik rá, mint tyúk a takonyra), arról, hogy Amerika nyerte meg egyes-egyedül a második világháborút fejlett piacgazdasága révén, demokráciáról, összefogásról, megnyert - esélytelen - választásokról, nagy közös jóléti területről, magyar Jézusról és Buddháról, Szíriuszról és fénylényekről, minél elrugaszkodottabb az élettől, annál nagyobb sikert aratva. És a végén várná az ember a Művészt, a porond varázslóját, aki már igazat is mer mondani.
Na, ő az, aki soha nem jön. Pedig jöhetne, amint az előzőekből is kitetszik. Vastaps fogadná, bármit is mond. És akkor még a lelke is megtisztulhatna. Akkor más nem szélhámos volna, csak varázsló. Olyan íróféle, mint J. K. Rowling. Mi pedig állnánk a King's Cross pályaudvaron, és tétovázás nélkül bemennénk a falba, hogy felszállhassunk a kilenc és háromnegyedik vágányról induló vonatra.
2012. 12. 26.