Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni
 
„Aki dudás akar lenni,
pokolra kell annak menni.
Ott kell annak megtanulni,
hogyan kell a dudát fújni.
 
Három a tánc mindhalálig,
kivilágos kivirradtig.
Kicsiny nékem ez a ház,
berúgom az oldalát.”
 
(magyar népdal)
 
Amikor a Palesztinát elfoglalni készülő zsidók kiűzték az amoritákat saját földjükről, Básán királyát, Ogot pedig egész népével együtt kiirtották, Balak, Cippor fia, Moáb uralkodója megrettent. Követeket küldött Bileámhoz (Bálámhoz) Petorba, az Eufrátesz mellé, hogy rábírja Izrael megátkozására. Isten nem engedte: megtiltotta Bileámnak, hogy a követekkel menjen. Alkudozás kezdődött, s ennek eredményeképp Bileám még egy próbát tett Istennel. Isten végül elengedte, de azzal a feltétellel, hogy csak azt mondhatja, amit ő a szájába ad. Haragra gerjedt ugyanakkor Bileám ellen: háromszor állította meg az angyal Bileám szamarát, amíg a próféta szeme is kinyílt.
Bileám eljutott a moábitákhoz. Átok helyett négyszer megáldotta Izraelt, majd hazament.
 
Az állat alaphelyzete (kivétel nélkül minden állaté) a teljes kiszolgáltatottság, amelyből nem is tud kilépni. Az állat a folyamatos válaszadás, a teljes külső meghatározottság állapotát nem képes meghaladni: a szamár mindig látta az előtte álló angyalt, háromszor kellett megverni, míg meglátta a gazdája is.
Az állat Krisztus, írja Kaputt című könyvében Curzio Malaparte. Az állati szenvedés a krisztusi szenvedés. Nem: az egész állati élet a krisztusi szenvedés, de feltámadás nélkül.
 
„Amikor a Nap felgöngyölödik,
a csillagok elhomályosodnak,
s megmozdulnak a hegyek,
és amikor a tizedik hónapban járó vemhes nősténytevéket elhanyagolják,
s összegyűlnek a vadak,
és megáradnak a tengerek,
s a lelkek a testükkel egyesülnek,
és amikor az élve eltemetett kislányt megkérdezik:
miféle bűnért öletett meg?
és amikor a lapokat kiterítik,
és az ég elhúzódik,
s a Pokol tüze föllángol,
a Paradicsom pedig közel kerül –
megtudja minden lélek, hogy mit hozott magával.” (Korán, 81:1-14)
 
Potencia alatt hatalmat, képességet, lehetőséget értünk. Látens az, ami rejtett, vagyis már megnyilvánult (manifesztálódott), csak még nem elég erős. A dolgok tudomásul vételét illetően a közgondolkodás visszafele működik, a manifesztálódottól a potenciálisig. A látens, ami van valahol, csak még nem mutatkozott meg, mintha egy olyan határ lenne, amit a gyerekek lépnek át legkönnyebben: számukra például a mesealakok nem léteznek, nem nem léteznek, hanem lehetnek. Ha az ember megmarad a tapasztalásnál, megmarad mindennél, ami adódik neki. A világot úgy fogja megélni, mint mindent, amit elszenved. Korlátok veszik körül, sorompók állják el az útját. Vagy angyalok, ha látja őket.
 
Általános iskolában volt egy rajztanárnőm. Nagyon kedves néni volt, csak jóra emlékszem vele kapcsolatban, egyet kivéve. Akkor rettenetesen bosszantónak találtam, hogy miután szívem vérével (és vízfestékkel) megfestettem egy képet, ő fogta, odavitte a csaphoz, és egy villanásra vízbe merítette. Semmi okom nem volt a neheztelésre pedig. Ami az eredeti képen tökéletlenség volt, szándékos sejtelmességre változott, és még ötöst is kaptam érte. A tanárnő elsötétítette a homályt: mindenki annak látta azután, aminek látni akarta.
Közönségesen a vak jelzőt arra alkalmazzák, aki 1. (valamiért) nem képes látni, vagy 2. nem figyel. Aki nem képes látni, ugyanakkor más megközelítésben azt lát, amit akar, aki pedig azért nem lát valamit, mert nem figyel, lehet, hogy nem is akar látni.
 
„Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes, az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek,
úgy gondolkodtam, mint a gyerek,
úgy ítéltem, mint a gyerek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyerek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy
most engem ismernek.” (1 Korintus 13:9-12)
 
Színről színre látás alatt nem csak azt kell érteni, hogy valamit annak valójában lát a szemlélő, hanem azt is, hogy mindent lát. A köznapi nyelvhasználat „én”-je ebbe ugyanúgy beletartozik, mint minden más. Egy kertet akkor lehet teljesen átlátni, ha a néző egyetlen talpalatnyi földet sem takar belőle. Akkor, ha kívül áll.
 
Az e heti 168 órá-ban olvastam egy elemzést az LMP-ről. Nyugodtan tovább lehet gondolni a szerző hozzáfűzte konklúziót: (az LMP szempontjából) balra nincs tér, jobbra nincs út. Aki ma baloldalinak vallja magát, annak számára úgy tűnik, van tér a baloldalon, de jobbra nem vezet út: valami eltakarja, vagy nem is képes meglátni. Aki jobboldalinak vallja magát, úgy véli vagy akarja látni, tér és út csak jobboldalt létezik. A magányos tömeg e kettő közé szorult. Számára már csak a sorompók és angyalok maradtak, mások által kiterített lapok és a krisztusi szenvedés. Behunyja a szemét, és elviszi az élet valahová.
 
Hágár Sárának (akkor még Sárai), Ábrahám (akkor még Ábrám) feleségének a szolgálója volt. Sára sokáig meddőnek tűnt, ezért kényszermegoldásként Hágárt feleségül (ágyasul) adta férjének. A szolgáló gyermeke anyjához hasonlóan úrnője tulajdonának számított: Sára a saját gyermekét akarta Hágárral megszületni. Hágár teherbeesett, de elkövetett egy hibát: ezzel magát tekintette Ábrahám igazi feleségének. Sára férje engedélyével kénytelen volt mindent elkövetni, hogy tévedését eloszlassa.
Hágárra rossz napok jöttek. Nem sokáig bírta: Isten angyala egy pusztában talált rá, a Sur felé vezető úton. A köztük lefolyt beszélgetés most érdektelen, a párbeszéd vége azonban érdekes. Hágár „kimondta az Úr nevét, aki beszélt vele: ’Te El Roi vagy’ – azután hozzáfűzte: ’Arra tekintettem én itt, aki reám tekint?’” (Teremtés 16:13)
A beszélgetés Hágár és az angyal (Isten) között egy forrásnál zajlott. A forrást később Lachai-Roinak nevezték.
El Roi (héber) annyit jelent: a Látás Istene. Lachai-Roi jelentése: Az Élőnek A Forrása, Aki Lát Engem.
 
Isten sem jobbra, sem balra nincs. Isten – ha csak képletesen is - fent van.
Látni az egész vircsaftot csak kívülről és legfőképpen felülről lehet.
 
„Az udvaron ott lóg a poroló,
a lelkünk – és vége a dalnak.
Azt teszik, mivélünk azt teszik
- ugye -, amit akarnak.
Olyanok vagyunk, akiknek arca nincs,
csak fényes, mézédes álma” – énekelte Cseh Tamás egy soha sehol meg nem jelent dalában. Az álom után fásult, álom nélküli alvás következik, aztán már az sem. Isten barázdájában már nincs semmi: a Fehér Árok, a menny határa nem hely, akit visznek, nem jut sehova. A színpad kiürül, nem lebontják, már nem is valaki teríti ki a kártyákat, hanem valakinek terítik ki. Magukban még a csupasz deszkák sem maradnak: talán senki nem játszott, talán előadás sem volt.
 
2011. 04. 11.
 

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1