"Mert semmi sincs úgy elrejtve, hogy elő ne kerülne, és nincs titok, ami ki ne tudódna, és nyilvánosságra ne kerülne." (Lukács 8, 17)
Olyan, mint a Rám-szakadék. Meg lehet közelíteni Dömös felől, akkor egy lépés, és Pilisszentlászló-Prédikálószék felől, akkor egy nagyobb lépés, különösen, ha a piros háromszögön kell visszamenni. Ez már az ötödik-hatodik órában jön, két lány is sírva fakadt rajta. Én régi, szocialista turistatérképpel kezdtem, az meg az ellenség megtévesztésére mindig torzított. Nyúlfarok, mondtam, aztán a valóságban nagyon hosszú nyúlfarok lett, és amikor felértünk, fel lehetett sóhajtani: már csak három gerinc. Odafelé a Dunakanyar legszebb panorámája, régi várrommal, visszafelé menetelés hegyen-völgyön, de inkább hegyen. Viszont ott a végén a Rigó csárda, már, ha nyitva van még.
A valóságnak való megfelelés. Ahány ember, annyiféle valóság. Ahány ember, annyiféle igazság. Az igazság és a jog, az kettő. Ahogy az egyszeri diák kérdésére a jogászprofesszor válaszolta: az igazság nem a jogi, hanem a filozófia tanszéken keresendő.
Izraelben azt mondták, hogy van zsidó igazság, palesztin igazság, drúz igazság. Van izraeli igazság, egyiptomi igazság, szíriai igazság, jordániai igazság.
Van igazsága a szavaknak, van a tetteknek, van a helyzeteknek, de van még a gondolatoknak is. Mindennek van igazsága, és ha igazsága van, akkor van hazugsága is. Másképpen mondom: mindennek van valósága és van illúziója. Ki mit tart valóságnak, és mit tart illúziónak, bólogat az Olvasó. De ha elég sokáig vár, minden illúzió valóság lesz valamiképp, és minden valóság illúzió. Csak nem tudunk elég sokáig várni, mert az életünk véges. De akkor ott van az utódaink élete, és az ő utódaiké. És ha az sem elég, a tétel akkor is érvényes marad. Cáfolja meg, aki tudja.
Ha azt mondja a Prédikátor, hogy mindennek rendelt ideje van a földön, akkor az igazságnak is rendelt ideje van. Ideje van. Hogy rendelt-e, vagy nem rendelt, azzal most ne foglalkozzunk. Persze a Prédikátor azt is mondja, hogy hiábavalóság. Minden hiábavalóság, de ez csak UTÁNA derül ki. Vagy közben, de mindenképpen akkor, amikor már illúzió lett belőle. A magyar nyelv páratlan az érzékeltetésben: amikor már el-(ILL)-ant. Az időről szeretnek elfeledkezni.
Az 1967-es hatnapos háború idején Izrael elfoglalta a Sínai-félszigetet. Egy fogságba esett egyiptomi tiszt nehezményezte, hogy miért nem fenyítheti meg testileg még a táborban is az alárendeltjét, amikor ők bár Izrael által elfoglalt, de mégis egyiptomi területen vannak, egyiptomi törvények hatálya alatt. Ahol az izraeli hadsereg van, ott Izrael van, válaszolta neki az őre.
Ha mi nyertük volna meg a háborút, nézett a bíráira Hermann Göring 1945-ben, Nürnbergben, akkor Önök ülnének itt, ahol most mi. Talán valóban így lett volna, már senki meg nem mondhatja. A náci igazság egyelőre a képzelgés kategóriájába tartozik. De nem biztos, hogy sokáig. Már nem Göring igazsága lesz, nem is Hitleré, és "náci" alatt is mást fognak érteni, másképp is fogják nevezni, de ettől még náci igazság marad.
De mitől igazság?
Attól, hogy - feltéve, de el nem fogadva - 2018-ban kétmillió ember szavaz majd rá. Hogy aztán százharminchárom napos igazság lesz, mint Kun Béláéké, vagy több, a felvetésünk szempontjából teljesen mellékes. Még az is mellékes, mi történik AZUTÁN. Azután már más lesz az igazság. Az igazság nem MINDIG igazság. Ma volt a történelem írásbeli érettségi: nézzenek meg egy mai, egy harminc évvel ezelőtti, és egy nyolcvan évvel ezelőtti történelemkönyvet. De - például - Marx közgazdasági megállapításai ma is érvényesek! Hogyne. Mindaddig, ameddig valaki rá nem jön, hogy NEM EGÉSZEN. És mindaddig, ameddig AZ a közgazdálkodás van érvényben. Utána...utána egy kedves mese marad. Amit vagy igaznak gondolunk, vagy nem. Neki is édes mindegy lesz már, meg nekünk is. Ötöst azért még lehet majd kapni érte az iskolában.
Jó, és a propaganda? Hiszen köztudott, hogy minden rezsim szereti a saját szájaíze szerint formálni a múltat. Jókra és rosszakra osztani a világot, saját magát a jók, ellenfeleit a rosszak örököseinek tüntetve fel. Akkor eddig ez volt az igazság, innentől pedig az lesz? Horthy igazsága, Kádár igazsága és Orbán igazsága? Másokat azért nem sorolok, mert Horthy Miklós, Jozef Tiso, Ante Pavelic vagy Ion Antonescu között éppoly árnyalatnyi különbség volt, mint - bármennyire is másként látszik - Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc között van. Az emberi szellemek testvérek. Az a kor szüli őket, amelyben élnek. Engem is, hiába nosztalgiázom vagy akarnék előre szaladni. Ez a pohár nem távozik tőlünk. Ki kell inni. Amiről én írok, és amiért az a társaság, amely követni próbálja, megszületett, e pillanatban...illúzió és álmodozók gyülekezete. Nem az igazság hordozója. De egészen biztosan az lesz, ha...ha elég idő eltelik hozzá.
Minden folyik. Nem írom le görögül, úgyis mindenki ismeri. Ha pedig folyik, akkor el is folyik. És ha elfolyt, napvilágra kerül, ami addig alatta volt. Úgy, ahogy Lukács írja. Az volna az igazság? Ami ott van a víz alatt, csak hol látszik, hol nem látszik? Akkor mégis van egyetemes igazság?
Ha a népeknek, kormányoknak, embereknek lehet igazsága, akkor lehet az emberiségnek is. Lehet a Földnek is. Lehet az Univerzumnak is. Ilyen értelemben van egyetemes igazság, csak az a kérdés, hogy mi az egyetemesség alapja. Mert a Föld igazsága nem biztos, hogy egyezik az emberiség igazságával, vagy az Univerzum igazsága a Földével. És Isten igazsága? Nem vallásos olvasóim talán megbocsátanak. És Isten igazsága? Isten igazsága Isten igazsága. Isten is elfogult. FÉLTŐN szerető Isten, ahogy a Biblia mondja. Válogat. Népek között válogat, emberek között is válogat. De Ő mindenkit üdvözíteni akar, mondja a katolikus. Nem, nem akar mindenkit üdvözíteni. Csak azokat akarja, akik megfelelnek a szabályainak. Hogy az ELVBEN mindenki lehet? Mindenki, aki úgy él. Ettől kezdve pedig mégsem mindenki. "Ha?", írja az evangéliumról egy kis történetében Anthony de Mello, jezsuita szerzetes. "Akkor az már nem is annyira örömhír."
Ugye, nem is olyan könnyű itt rendet vágni, kedves Olvasó? Ha innét nézem, rombusz, ha onnét nézem, négyzet. Lehet prüszkölni: maradjunk csak Göringnél, azzal a pici megszorítással, hogy nem vagyunk sem németek, sem nácik, és nem érdekel a huszadik század. Az emberiség érdekel, és az, hogy a lehető leghosszabb ideig megmaradjon ezen a sárgolyón. A lehető leghosszabb ideig harcolhasson a saját igazságáért. Hogy a lehető legkésőbb üljön a vádlottak padjára, és váljék ez az igazság illúzióvá. Ameddig ember vagyok, nyugodtan lehetek elfogult.
És ameddig vagyok, addig igazságom is van.
2015. 05. 06.