Jeanne d'Arc mondta a róla szóló filmben egyik hadvezérének, a később Kékszakáll néven elhíresült Gilles de Rais-nak, kérdésére, hogy mit kellene éreznie: mélységes hálát. Mindenki ismeri azt a bizalom-játékot, hogy valaki mögénk áll, és hátra kell dőlni, teljesen rábízva magunkat. Ezt kell tenni az életben is, ha jutni akarunk valamire. (A "kell" akkor és csak akkor indokolt, ha mögötte vagy előtte ott a "ha" is.) Hátradőlni. Rábízni magunkat...nem magunkra. Istenre. Látja, kedves Olvasó, itt nem tudok anyatermészetet írni. Szeszélyes véletlent írhattam volna, de arra nem bíznék rá semmit. Ha Isten kimarad, bajban vagyunk, nem is kicsiben. És Isten mibenlétéről nem mondtam semmit. Nem is kell. Pont az a baj vele, hogy állandóan mondani akarnak róla valamit. Ugyanúgy, ahogy állandóan erőszakot akarnak tenni mindenen. Se a "vallásos", se a nem vallásos emberek zöme nem képes hátradőlni. VALAMIT csinálnom kell. Elhagyott a szeretőm, ellopták az autóm: vissza AKAROM őket szerezni. Nem tudok nem a magam feje után menni. Nem tudom elereszteni magam. A gasztroszkópia a következőképp történik: ledugnak az ember torkán egy elég vastag csövet, benne egy üvegszálas optikával. Nem kellemes. Ha nem ereszti el magát a beteg, elkezd fulladozni. Ha viszont elereszti, nem történik semmi különös.
Tud lélegezni, nem érez semmit.
Dőljön hátra, kedves Olvasó. Bízza rá magát...nem írom le még egyszer, kire. Ha nem szimpatikus, ahogy leírtam, szúrjon be helyette egy fiktív személyt. A lényeg ugyanaz. Mi több, a személy is ugyanaz lesz. És egyetlen dolgot kell csak éreznie, azt, amit Jeanne d'Arc javasolt Kékszakállnak.
Meg lehet próbálni persze mást is. A végeredményt úgy hívják, hogy felesleges szenvedés.
2015. 02. 15.
A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!
Powered by Drupal and Drupal Theme created with Artisteer.