Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

"Szabál, szabál, embert zabál."
közmondás

"A saját szabályaimat hágom át, ha akarom. És a tiedet nekem sem kell betartanom. Alkalmazkodom" - írta nekem tegnap valaki. Utóbbi szó itt azt jelentené, hogy a saját szabályaimat félretéve elfogadom a tiéidet, noha semmi sem kényszerít, hogy így tegyek. Nem tehetek róla, kedves Olvasó, az "alkalmazkodás" nekem mindig a Kakas vendéglőt juttatja az eszembe, 1983-ból. A Pipa utcában volt, köpésnyire a Nagycsarnoktól. Igazi kakasherepörköltet ott lehetett enni. Nos, egy este épp ezt tettem, amikor megjelent a szomszéd asztalnál két benga állat, aki mindenkibe belekötött, akibe csak tudott. Végtelen szerencsémre engem ismertek, így én kimaradtam a szórásból. Valamennyi idő múlva az egyiküknek el kellett mennie. Kiürítette poharát, megölelte a másikat, majd távozás előtt így szólt: "Pistikém, ne hagyd, hogy provokáljanak. Alkalmazkodj."

Amikor a fenti idézetet olvastam, elgondolkodtam, hogy nekem vannak-e szabályaim? Ha vannak, mifélék, ha pedig nincsenek, akkor mijeim vannak helyettük? És hát, ha már én így jártam, nem lehet-é, hogy más is? Mi az a "szabály", drága Olvasó? Mi az, amit szabálynak neveznek?
Valamiféle norma. De ez már a mélyebb értelme, ami látszik belőle, az az, hogy valamiféle előírás. Ne menjünk most bele, inkább járjuk körül. Mi adja az előírások erejét? A törvény? A társadalom? Az Isten? Mitől erős a chilipaprika? A kapszaicintől, vágja rá a tájékozottabb Olvasó. Mérése az úgynevezett Scoville-skálával történik. A Scoville-skála egy csípősségi skála, ami a kapszaicin relatív mennyiségét jelzi. Jó, de ha valakire nem hat a kapszaicin? Akkor az nem azt fogja a chilipaprikára mondani, hogy erős, legfeljebb azt, hogy piros. Most akkor még egyszer megkérdem: mitől (kitől) erős a chilipaprika? ATTÓL, AKI MEGESZI. Nem mástól. Nem "magától". Csakis attól, aki erősnek érzi.
Az előírásoknak akkor és csak akkor van ereje, ha elfogadják őket, és ez az erő pontosan akkora, amilyen mértékű (mélységű) az elfogadás. Rám kényszeríthetik őket, ingatja a fejét az Olvasó. Hogyan? Megfenyegetnek valamivel. És? Akkor megint mérlegelnem kell. NEKEM. Nem másnak. Nekem. Mondjuk, így sem fogadom el őket. Megbüntetnek. És ha akkor sem fogadom el őket? Szélső esetben megölnek. Rendben. Megöltek. Ezzel ki kényszerített rám és mit? Nincs itt kibúvó, kedves Olvasó. Vagy elfogadom, vagy nem. De mindkettőt ÉN teszem, SAJÁT SZABAD AKARATOMBÓL.

Mi lesz, ha úgy döntök, elfogadok valamilyen rám oktrojált szabályt, de nem teszem a magamévá? Akkor az lesz, hogy addig fogom betartani, ameddig ellenőrizni tudnak. A legelső alkalommal felrúgom. Mi lesz, ha a magamévá teszem, vagy tennem sem kell, mert eleve a magaménak érzem? Akkor onnantól...hoppá. Nem mindegy. Nem mindegy, hogy teszem, vagy eleve az. Ha egy szabályt a magamévá teszek, azaz belátok, átérzek, elfogadok, akkor az, ugye, egy belátott, átérzett, elfogadott szabály lesz. Az én szabályom. Ha viszont BELŐLEM JÖN...akkor az ÉN VAGYOK. Nekem természetes. Akkor ott értelmetlen szabályról beszélni, legfeljebb annyiban, amennyiben MÁSNAK nem természetes. Nekem nem szabály, de másnak ettől még lehet az. Egy hollónak nem kell előírni, hogy ne lépjen félre, mert a holló alapból monogám. A nem monogám embernek viszont...nem, nem megyünk most bele, hogy KELL, vagy nem kell előírni. Bizonyos körülmények között kell, de jó volna, ha nem kellene. Tudja, kedves Olvasó: a "ha".
Tehát ami belőlem jön, ami én vagyok, az számomra nem szabály. Az én vagyok, és magammal fogok meghasonlani, ha másként cselekszem. Ami nem belőlem jön, de elfogadom, az már szabály, gondolati szinten KÉNYSZERGONDOLAT. A szabálytisztelő ember nem szabálytisztelő. Ezt csak úgy mondják. Ez csak úgy tűnik. Mint a szép magas homlok. Ha mintegy önmagammal meghasonulva, számomra kellemetlen dolgokat erőltetek magamra, a pszichiátria kényszeresnek fog nevezni. Nem belőlem fakad, hanem "ebből az emberből itt". Kényszergondolataim támadnak, melyeket kényszercselekedetekkel próbálok kompenzálni. Éppen, mint...
A szabálytisztelő ember szimplán KÉNYSZERES.

Még mielőtt kitörne a botrány, próbáljunk engem megérteni. Az a jó szabály, ami KONSTATÁL. Az a jó törvény is. Ha emberről van szó, LEÍRJA az embert. Attól a pillanattól, hogy valaki mást ír le, gáz van. Sokszor kénytelen, mert hordában élünk, és akkor is gáz van, de arra kellene törekedni, hogy ez a gáz minél kisebb legyen. Amit lehet nem megtiltani, azt ne tiltsuk meg. A jó szabály nem szabály, csak megállapítás.
Ha a SZABÁLYAIMAT nem szegem meg, az tulajdonképpen véletlennek, vagy elmekórtani esetnek tekinthető. Ha másét, az meg pláne véletlennek, vagy elmekórtani esetnek. Alkalmazkodni pedig szívem szerint csak úgy alkalmazkodnék, ahogy a Kakas étterem két egykori duhaj vendége.

A jó öreg természet, amint az a 18. századi francia nyomorult mondta, aki végül ugyanúgy megőrült, mint annyi más filozófus kollégája. A jó öreg természetesség, mondom most én. És akkor nem lesz semmi baj, legalábbis hatványozottan kevesebb, mint emígy. Akkor is meghalunk, de lényegesen kevesebbet szenvedünk előtte, leginkább saját magunktól.

2015. 03. 09.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1