Tulajdonképpen jó ez így, ahogy van. Minden mókamester teszi a dolgát. Irdatlan tömegek hömpölyögnek itt is, ott is. Kivételesen a baloldal - most is alkalmazkodom a szakzsargonhoz, bár mindannyian tudjuk, hogy jobboldal ebben a játszmában egyelőre NINCS - a szórakoztatóbb. Az az ember érzése, hogy egy Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza kabaréba csöppent, és talán tényleg abba csöppent. Nem is "talán". Abba.
Tessék szépen kiteregetni a szennyest ország-világ előtt. Ha már nem mossuk ki, legalább legyen kiteregetve. És még csak nem is tehetnek róla. Miért is? Azért, mert egyenlőség-alapon nem lehet egyről a kettőre jutni. Úgy fest a dolog, mintha a mocsárrészegség és a teljes absztinencia között semmi más lehetőség nem volna. Mintha kizárólag a kollektivizmus kontra diktatúrát ismernénk. És a kollektivizmus azt jelentené, hogy HORIZONTÁLISAN mindenki azonos döntési pozícióban van. Más meg nincs. EGYETLEN dimenzióban élünk, kérem. Pedig - a HMP például erre épül - létezik VERTIKÁLIS kollektivizmus is. De miért magyarázzam? Holnapra mindenki el is felejtené, már, ha megérti e szavak jelentését egyáltalán.
Horizontálisan kollektivista szerkezetben ez van. Ott csak ezt lehet csinálni. Huzakodni, ameddig késő nem lesz. És MINDIG késő lesz, szükségszerűen.
Dehát e rendszernek nem is ez a lényege, sóhajt fel a gondolkodó Olvasó lemondóan. Nem hát. E rendszernek pont a huzakodás a lényege, mert akkor előbb-utóbb minden niemand bejuthat a pikszisbe. Minden stróman. Minden KÉPVISELŐ. Minden gazdasági csoport minden támogatottja. Hiszen erről szól az egész cirkusz. Ez FOGYASZTÓI társadalom, kérem, ízig-vérig, politikától az élelmiszeriparig, bankszektortól a kultúráig, ami már csak nyomokban kultúra.
A "jobboldal" is egyetlen dimenzió, plusz egy pont. Júlia, amint a fejünk fölött lebeg. Vagy nem Júlia. Miklós. Ferenc. Viktor. De a történelem szeret viccelni - nem veszi tudomásul az egyetlen dimenziót -, így a baloldal is ide keveredik mindig. Joszif. Mátyás. János. Imre bajban volt: a köztes lét nem a legalkalmasabb lakóhely. Még csak nem is purgatórium. Nincs utána semmi, legfeljebb az akasztófa.
De hátha pontosan EZT AKARJÁK? Hátha NEM IS AKARNAK NYERNI? Eljátsszák nekünk, amit szerepük szerint el kell játszaniuk, majd mély megkönnyebbüléssel tudomásul veszik a vereséget. Egy csődtömeggel kevesebb a hátukon. Egy forradalommal. Egy ablakon berepülő Molotov-koktéllal. Egy predesztinált téglával a börtön falában. Ilyen okosak lennének? Az a fránya gyanúm, hogy nem ilyen okosak. Talán valahol egészen fent (és egyre feljebb, ahol "AKARJÁK, hogy énekeljek" - akarják a fenét, de jó ürügy volt megint a mind aktuálisabb Európa Kiadó szövegeinek az idézésére), de a zöm biztosan nem. A zöm talán tényleg keresi a jó megoldást. Amit ITT ugyan nem fog megtalálni, főleg nem ÍGY, bár ITT csak Így lehet ügyködni. De még ennek a felismerése is megoldhatatlan feladat elé állítja őket.
Ameddig csak írogattam - és milyen jól írogattam, akarom mondani, milyen okosan! -, addig mindig feltételeztem, hogy a "politikusok", azok az emberek, akiket nap mint nap látok a tévében, akikről írnak, akikről beszélnek, azért mondják azt a sok sületlenséget, amit mondanak, mert az ostoba hallgatósághoz akarnak szólni, az meg csak ilyenből ért. De BELÜL azért többé-kevésbé tisztában vannak az okokkal és következményekkel, nekem pedig csupán annyi a dolgom, hogy ezeket kitaláljam, a rizsát meg elengedjem a fülem mellett. Hát nem. Most, hogy mind többel vagyok kénytelen beszélni, azt kell, hogy lássam, hogy nem. Ezeknek az embereknek a zöme pontosan olyan hülye, mint amilyen hülyén beszél. Eszében sincs semmit átgondolni. Tudása és átlátó képessége maximum a gimnáziumi tankönyvekig terjed. Kombinatív képessége egy kocsmapultig.
Még a saját maga által szinte percenként használt kifejezések tartalmával sincs tisztában.
Ez a legszomorúbb az egészben. Hogy FENT - talán - gondolkodnak, és a vereségre játszanak azzal, hogy a kecske is lakjon jól, és maradjon meg a káposzta is, de lejjebb már ezen sem. Lejjebb JÓL AKARJÁK CSINÁLNI, aztán erre telik. Hamis videóra, egymás nyilvános ekézésére, ötvenhat-utánérzéses performanszra. Hogy Gordon miért akar valami tüzet kicsiholni saját erre teljesen alkalmatlan személyiségéből, a napszemüveges, egykor tényleg szellemes Kuncze miért nem ismeri fel, hogy baromságokat beszél, és már egyáltalán nem viccesen, Bokros miért liheg mű-néptribunként szorosan Gordon nyakába, Gyurcsány miért teszi pont Mesterházy előtt pellengérre nagy tömeg előtt, kamerák kereszttüzében az összes belső ellentétet, ha nem a nyerni nem-akarással, akkor semmivel nem tudom megokolni. Ungár Klára szerint Feri egyszerűen be akar futni. A következő tigrisbukfencét a többiek hátán próbálja meg kivitelezni. Ez is benne van a pakliban. Gyurcsány NEM BÍR nyugodni, ilyen a személyisége. Viktor sem bír, csak most neki áll a zászló. De ennyi volna AZ EGÉSZ?
"Az asztal körül csendben ülünk, lehunyt szemeinkkel fent repülünk. Irányra tartunk, de nem látjuk a célt, magunkra célzunk, de nem látjuk a vért." A változatosság kedvéért Napoleon Boulevard. Lehet okoskodni, polgártársak és politikusjelöltek. El lehet mélyedni a kombinatorikában. Hogy talán épp a Fidesz gyárt videókat, vagy a belső ellenzék. Az, aki szivárogtatott Őszödről is, vagy egy hasonló. Lehet csavarni, duplán, triplán. És akkor rettentő okosak leszünk a végére. Csak épp a valósághoz nem jutunk egy jottányival sem közelebb.
Hakni ez, kedveseim. És ameddig hakni marad, addig mindig ti lesztek a parasztlány, aki, miután az öltözőben leszopta a századrangú komédiást, sejtelmesen odasúgja a barátnőjének: ha tudnád, milyen nagy művész udvarol nekem!
Mert ŐK nem okosak, polgártársak. Nem okosak. És nem is színészek. Csak ripacsok, annak is utolsók.
2013. 10. 23.