"A hegy gyomrában ül réveteg
óvatos, parttalan nyugalomban a bálvány,
mellén az aranylánc zsírosan csepeg,
hánykódik álmai apályán és dagályán...
Elzsibbadt váza megcsomózva összeáll,
emberi alakot ölt keze, válla, térde -
megmozdul, mosolyog az óriási száj,
érez a homloka, eszmél a csontja már,
s töpreng, hogy ember-arcát felidézze."
Ezt Oszip Emiljevics Mandelstam zsidó-orosz költő írta a Voronyezsi füzetek-ben. 1938 karácsonya után egy nappal halt meg egy vlagyivosztoki büntetőtáborban, hivatalosan betegségben. Lágerhamu, mondta róla Sztálin.
Pedig alig akadt ember, aki Mandelstamnál jobban megértette volna őt. Mint a fenti, a Vozsgyról írt verse is bizonyítja.
Nem Sztálinról akartam írni. Valaki másról, és nem is Mandelstam jutott először az eszembe, hanem a 16-17. században élt filozófus-államférfi, Sir Francis Bacon, Verulam bárója, St. Alban vicomte-ja, Angliai Erzsébet egykori főpecsétőrének a fia. Ő vetette papírra az alábbi sorokat:
"Akik személyiségükben olyasfajta jegyet hordoznak, ami megvetés tárgyává teszi őket, szűnni nem akaró késztetést éreznek arra, hogy a gúnytól és lenézéstől meneküljenek. Ennélfogva minden torz személyiség vakmerő. (....)
Ugyanez a késztetés szorgalmatosságra űzi őket, kivált abban való buzgóságra, hogy fürkésszék és észrevegyék mások gyengeségeit - hogy valamennyire megfizethessenek az elszenvedettekért. És ismét: fölötteseikben nem támad velük szemben féltékenység, hisz tetszésük szerint megvethetik őket; versenytársaik pedig nyugodtan alusznak, mert nem vélik, hogy ezek a megvetésre méltók elébük kerülhetnének..." (Of Deformity - A torzakról)
De mi lesz Vele később? Hova vezeti ez az út? Megírták ezt is, mint mindent.
Megírta Danyil Harmsz, egy - oly sokakkal - őrületbe kergetett szürrealista orosz költő is, letartóztatása és megtébolyodása előtt, mégpedig egy GYERMEKVERSBEN:
"És elindult akkor,
Vállán botja, zsákja,
És messzire,
És messzire
Vitte el a lába.
Előre ment, egyenesen,
És csak előre nézett,
Inni, enni,
Enni, inni,
Aludni sem merészelt.
Aztán sötét erdőhöz ért,
De menni kellett, menni,
Attól fogva,
Attól fogva,
Őt nem látta senki."
Nem lesz az húsz év, kedves Olvasók. Még tíz se lesz.
2012.09.23.