Nem lesz ez se népszerű írás itt. Levelet kaptam egy nagyon régi (még általánosba is együtt jártunk) barátomtól. Az anonimitás alapelve miatt nem írom le a nevét, de egy nagyon ismert, sokak által nagyon szeretett, egyebekben nagyon közhasznú tevékenységet végző emberről van szó. Aki - számomra - sajnálatos módon (a szó szoros értelmében) hithű "jobboldali". (Félreértések elkerülése végett ennél már csak egy rosszabb van: a hithű baloldali, idézőjelek nélkül.) Nem is egy levelet, hanem - miután válaszoltam - mindjárt kettőt. Az első levélben Orbán és Hitler összehasonlítását nehezményezte. Pedig van bennük közös vonás bőven, bár nem az, amit Hitlerről általában tudnak. A gyerekkor, az improvizációs, sőt blöffölési hajlam, a valószínű mozgatórugók, a légvárakra való építkezés, a taktikai érzék párosulva a stratégiai érzék hiányával, nem sorolom tovább. Több hasonlóság is van, mint kéne. Hozzá kell tennem, hogy alapvetően nem a két Führert hasonlítottam össze, hanem az egymásra emlékeztető történelmi helyzeteket és az azokra adott hasonló tömegreakciót (nem a történelem megismétlődését!!). Kedves ajándékul mellékelt egy videót, amelyen a miniszterelnök felsorolja kormányzása jellemzésére szánt huszonöt pontját (én voltam a hetedik, aki megnézte), hozzátéve, hogy táborának ez lesz a muníciója a következő választásokra.
Nem fogok végigmenni a huszonöt ponton. Ilyenek vannak benne: "csökkentettük a rezsit", "csökkentettük az államadósságot", "több rendőr lett", "bevezettük a három csapást", "megsegítettük a devizahiteleseket", "megőriztük a nyugdíjak vásárlóértékét", "munkahelyvédelmi akcióterv", "önkormányzati adósságátvállalás", "őstermelők támogatása", satöbbi. Ami hiányzott belőle, legalábbis én nem hallottam: "eltüntettük a magánnyugdíjpénztári vagyont, azaz a befektetők pénzét", "mégsem csökkent az államadósság", "megszorító csomag követett megszorító csomagot nemlétező gazdaságpolitikánk eredményeképpen", "vezetésünkkel bóvlikategóriába került az ország", "a devizaárfolyam az egekbe szökött, aminek következtében a devizahitelesek terhei megsokszorozódtak", "több százezer ember menekült el Magyarországról", "a több rendőr ellenére sem nőtt a közbiztonság, de miért is nőtt volna, amikor a több rendőrt nem ezért vettük fel", "megszüntettük a jogbiztonságot", "minden, különösen az idei évben meghozott közérzetjavító intézkedésünket a jövő évi választások megnyerése érdekében hoztuk, szemfényvesztéssel és lesz-ami lesz-politikával", "nagy lépéseket tettünk a népgazdaságnak saját gazdaságunkká történő átalakítása érdekében". Ezt sem sorolom tovább. A második levelet viszont idézem: "Tudom, hogy nagyon nehéz egy kialakult véleményt megváltoztatni, nem is azzal a szándékkal küldöm, de elgondolkodásra érdemes, mégha demagógnak is tűnik. Egyenlőségjelet tenni Orbán, Áder, Kövér és Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány közé vagy Isteni bölcsességre vall, vagy ördögi butaságra. A Te szempontotból nyilván az előbbi lenne jó, az ország szempontjából az utóbbi. Részleteiben rengeteg igazságot írsz le, de változatlanul úgy érzem, a végkövetkeztetés téves." Nos, nekem egyáltalán nem esik nehezemre egy kialakult véleményemet megváltoztatni, de ahhoz az kellene, hogy meggyőzzenek. Tényekkel győzzenek meg. Vagy logikával. Vagy mindkettővel. Itt azonban erről szó nincs. Kaptam egy huszonöt pontos mákonyt és maszlagot, és kész. A következő mondatot viszont nem értem. Nekem valóban jó volna, ha isteni bölcsességgel rendelkeznék (a központozási hibákat kijavítottam, de még hozzáteszem, hogy nem kell mindent nagy betűvel kezdeni, amiben Isten neve szerepel, ilyen például az "isteni" szó is), csakhát ez elég nehéznek tűnik, Isten definíciójából adódóan egyenesen lehetetlennek. Ugyanez vonatkozik természetesen az ördögi butaságra. Az ördög - Lucifer, a FÉNYHOZÓ - minden, csak nem buta, ha és amennyiben feltételezzük a létezését, és azt olyannak feltételezzük, amilyennek a Biblia leírja. Hogy viszont az ország szempontjából miért lenne jó, ha ördögi butasággal egyenlőségjelet tennék a felsoroltak között, momentán nem értem. Viszont távolról sem buta módon valamilyen szempontból igenis egyenlőségjelet lehet tenni köztük: mindannyian pártpolitikusok. És ez a tény meghatározza ténykedésüket. Hogy még egy csomó más dolog (körülmény, ember) is meghatározza, amely dolgok (körülmények, emberek) szempontjából közömbös a pártállás, arról nem is beszélek. Milyen szép is volna, ha a világ "rosszakból" és "jókból" állna. Vagyis nem volna szép, csak egyszerű. A helyzet azonban, ahogy nem először írom, az, hogy bár Jancsi és Juliska (azaz mi) nem a vasorrú bába és a jó tündér közé szorult(unk), egyvalami azért megfelel a mesének: a sütőlapát.
De én igazán nem akarom megzavarni azt, aki hinni AKAR. Akármit mondok, továbbra is hinni fog. Megkeresi a megfelelő érveket és adatokat, efelől senkinek ne legyen kétsége. A többi meg elmegy a füle mellett. Ha már szóba kerültek a mesék: ő a rendíthetetlen ólomkatona.
Akit aztán...de talán olvassuk el a vonatkozó történetet még egyszer.
2013. 05. 09.