"Az angolok meg lettek vezetve. Nekik is ugyanúgy szükségük van az Európai Unióra, mint nekünk. Nem számítottak erre az eredményre. Ha nem volna Európai Unió, megint lenne halálbüntetés, már rég bent lenne Putyin. Az Unió korlátokat jelent az Orbánhoz hasonló despotáknak. A jobbratolódásnak, nemzeti büszkeség hangsúlyozásának, nagy nemzetállami öntudatnak általában háború a vége. És általában a szomszédos országokkal. Ameddig van Unió, ez kizárt." Idézetek egy kedves hölgytől, de mivel - nyilván - sokan gondolkodnak ugyanígy, posztban válaszolok.
Mindenki meg van vezetve. A megvezető is. Nem egyformán, de ez szinte kizárólag tehetség és szükség kérdése. Az úgynevezett "erkölcs", vagy inkább "jóérzés" csak utánuk következik.
Mindenki igyekszik jobb helyet kiverekedni magának Isten szabad ege alatt. Olyan rendszert nem ismer a történelem, amelyben mindenki mindig nyílt lapokkal játszott volna. Olyat sem, amely megengedné ezt. Fogalmazás kérdése. Anyukám szájából például úgy hangzott, hogy ő nem hazudik, csak nem mindig mond igazat. Legjobb esetben hallgat. Közmondás is van rá: "ne szólj szám, nem fáj fejem". Régi dilemma ez: meg lehet-e indokolni a hazugságot és mivel, meddig lehet elmenni, és miért csak addig? A jó szándék erkölcsi oldalról ugyan enyhítő körülmény, de gyakorlati oldalról már nem. A kettőt pedig nem könnyű összeegyeztetni. "Ne légy túlságosan igaz, és ne mutatkozz túlságosan bölcsnek! Mire való gyötörnöd magad? Ne légy szerfölött gonosz és ne légy esztelen! Mire való volna időnap előtt meghalni? Jó az, ha az egyiket szilárdan tartod, de a másikat sem engeded kicsúszni a kezedből. Igen, aki Istent féli, MIND A KETTŐT VÉGHEZVISZI." (Préd 7, 16-18) Azért akad egy jó tanács: akkor menjenek szavazni, ha pro és kontra legalább felületesen tájékozódtak. Úgysem fogják megfogadni, mert ahhoz minimális erőfeszítéseket kellene tenni. Az átlagember pedig a végtelenségig lusta, amit különböző indokokkal meg is magyaráz.
Az Európai Unióra egyeseknek szükségük van, másoknak nem. Ne gondolkozzanak "nemzeti" szinten. Gondolkozzanak személyes szinten. Kereskedelmi-katonai szövetségekre szükség van, kérdés csupán, hogy az Európai Uniót melyiknek számítják. Hogy egyiknek sem? Akkor bajban vagyunk. Államként nem fog funkcionálni. Nem is így kellene. Ha pedig államként nem fog funkcionálni, akkor marad a kereskedelmi és/vagy katonai szövetség. Utóbbi már létezik, ilyen a NATO. Egy kereskedelmi szövetséghez se kell feltétlenül Európai Unió. A többi is csak egyeztetés kérdése. Ha viszont személyes szinten gondolkodnak, és maradnak Magyarország határain belül, akkor azonnal rá fognak jönni, kiknek jó az Európai Unió. Nem a nyomorszinten vagy az alatt élők éreznék meg, ha kiraknának. Még csak a (valódi) gazdasági elit sem. Aki megérezné, az a politikai elit, és a politikai elit gazdasági holdudvara. Meg a holdudvar holdudvara, le egészen a Mészáros Lőrincnek dolgozó építőmunkásokig vagy Rogán takarítónőjéig. De ez messze nem az ország, akármennyien vannak is. Hogy nem így kellene lenni? Nem hát. De így van.
Ha nem volna az Európai Unió, sem biztos, hogy lenne halálbüntetés. Megfontolás kérdése, mondanám, de nem csak megfontolás kérdése. Politikai számítás kérdése ugyanúgy. Nyereség-veszteség kérdése. Nem a bűnhöz és büntetéshez van köze, hanem ahhoz, hogy mi hoz többet a politikai konyhára: a támogatás vagy az ellenzés. (Egyébként már a szó félrevezető. A halál nem lehet büntetés, egyrészt, mert senki nem kerülheti el, másrészt, mert lényegénél fogva alkalmatlan az elítélt viselkedésének megváltoztatására. Nem az elkövetőt tartja vissza, ha visszatartja, hanem a potenciális elkövetőt, vagyis azt, aki nem szolgált még rá. Ne akarjanak ezen vitatkozni: tudom, hogy őket se tartja vissza. Igazából egyetlen büntetés se visszatartó önmagában. Egyetlen büntetés se büntetés, csak a társadalom - jobb-rosszabb - védekezése.)
Putyint nem az Európai Unió fogja vissza, hanem saját tervei, ereje, pozíciója, valamint a NATO, azon belül is az Amerikai Egyesült Államok. Oroszországnak nem ránk fáj a foga, soha nem is fájt. Persze a balti államok, Lengyelország és Törökország nem mondhatják el ugyanezt. Hogy az Unió korlátokat jelentene az Orbánhoz hasonló despotáknak? Nézzenek körül: úgy érzik?
Egy háborúhoz nem szükséges semmiféle "jobbratolódás". Ha nem hisznek nekem, tanulmányozzák kicsit a Szovjetunió történelmét. De, horribile dictu, se Mussolini, se Hitler nem volt "jobboldali". A fasizmus az egész társadalom összefogására épült, osztálykülönbségektől függetlenül, rengeteg szocialista vonással, a nemzeti szocializmus pedig még a nevében is szocialista volt. A szó jelentése értelmében vett szocializmus ("társadalmiság", az összes társadalmi osztály jólétére való - legalábbis deklarált - törekvés) pedig egyáltalán nem összeegyeztethetetlen a kapitalizmussal. Már csak azért sem, mert előbbi egy társadalmi, utóbbi egy pénzügyi-gazdasági fogalom.
A "nemzeti büszkeség" és "nemzetállami öntudat" nem a háború oka szokott lenni, hanem KÖVETKEZMÉNYE, illetve - kiváltképp az elején - érzelmi-retorikai INDOKA. Háború senkivel nem kizárt. Még az olyan abszurditások se voltak kizártak, mint a mi Amerikának szóló hadüzenetünk. A szomszédos országok háborúját se akadályozza meg semmi. Az Európai Unió se tudná megakadályozni, a NATO se, elég, ha az idősebbek Önök közül visszaemlékeznek az 1974-es görög-török háborúra, vagyis Ciprus északi részének török megszállására. Éppen az a faramuci az efféle szövetségekben, hogy a tagállamok egymás közti fegyveres összecsapása esetén semmiféle védelmet nem nyújtanak, ellenben ha bármelyikük belesodródik egy csak őt érintő konfliktusba, a többi se marad ki belőle. Lásd Irak, Afganisztán, hogy csak azokat a tűzfészkeket említsem, ahol egy jelképes katonai erővel bár, de mi is jelen vagyunk-voltunk. A szövetségeken belüli konfliktuskezelésről pedig szomszédainkkal együtt szép emlékeket őrzünk, még majd' nyolcvan év távlatából is. De eszükbe juthat a Varsói Szerződés öt tagállamának egy hatodik tagállamba tett 1968-as kirándulása is akár.
Ne legyenek felületesek. És gondoljanak a Husz Jánosról szóló anekdotára, aki - a fáma szerint - akkor kiáltotta a címben idézett latin szavakat, amikor meglátta, hogy egy parasztasszony milyen buzgón hordja a fát a máglyájához. Ne akarjanak szenteknek se lenni, együgyűeknek se. Egyik se egészséges, külön-külön sem, együtt meg végképp nem.
És ne akarjanak mindenáron állást foglalni. Ha nincsenek legalább minimális ismeretek birtokában, inkább ne. Nem tudhatják, kinek a megégetéséhez segédkeznek vele.
2016. 06. 27.