Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Néha szoktam hallgatni a Vidám Vasárnapot. Lényegtelen, hogy miért. Több történetet tudnék hozzáfűzni, fűztem is, de most nem ezért írok. Azért sem, hogy bárkit bármiféle kritikával illessek. Ott van, ő tudja (nem tudja, rosszul tudja), miért. Tanít, Bibliát magyaráz (félremagyaráz, tévtanít, sulykol), szintén ő tudja (tudja), miért. Amikor reagálok rá, én is magyarázni (félremagyarázni) próbálok. Nézőpontja válogatja. Ami kétségtelennek tűnik: elmondom a véleményem. Maradjunk is ennél.

Tegnap is ilyen "néha" volt. Igazán nem sokat időztem ott, pár perc volt az egész. Elég arra, hogy meghallgassam a test feltámadását. Valóságos test, valóságos anyag, valóságos Jeruzsálem. Nem lélek, nem szellem, hanem anyag. Lélekkel áthatott anyag, de anyag. (Már kezdem megszokni, hogy a "lélek" és a "szellem" szinonimákként használtatik.) Az addig - ameddig mindezek be nem teljesülnek - eltelő idő a tanulóévek. Inasévek. Az emberiség inasévei. Ha nem volnék teljesen pontos, bocsánatot kérek.

A nicea-konstantinápolyi hitvallás (a kereszténység általánosnak mondható hitvallása) valóban megemlíti a test feltámadását. "Várom", mondja. Expecto. Nem "hiszem", és nem is a test feltámadását, hanem a holtakét. Az "apostoli hitvallás"-ban már a "hiszem a test feltámadását" - "[hiszem] testünknek feltámadását", Ravasz László-féle református változat - szerepel.
"Hiszem", mondja. Nem "hiszek benne", hanem "hiszem". A "hiszem" nem azonos azzal, hogy "hiszek benne". Ha hiszem, akkor valamiképpen a hitemtől függ. De ebbe nem megyünk most bele. Ha viszont "várom", akkor nem feltétlenül hiszem. Annyi mindent vár az ember, hiába. Ó, de jó is volna, mondja már félig lemondóan.
A test feltámadása dogma. Református is, katolikus is. A dogmáknak van némi bibliai alapjuk, de leginkább logikai alapjuk van. Valamilyen logikai rést töltenek ki. Olyanok, mint a malter és habarcs. Összetartják az egész építményt. Az egész ELMÉLETI építményt. Kitöltik azokat a hézagokat, amelyek kapaszkodóul szolgálhatnak kellemetlen kérdések föltevőinek. Meglehetősen jól kidolgozták őket. Kétezer év állt (eddig) rendelkezésre.
Nem minden "keresztény" gondolkodik így. Jehova Tanúi például másként képzelik. Igaz, Jehova Tanúi nem keresztények, ahogy az unitáriusok (antitrinitáriusok) sem keresztények. Keresztény az, aki Krisztus istenségét elfogadja. Szóval, Jehova Tanúi szerint nem támad fel mindenki. A legelvetemültebbek holtak maradnak. Hogy kik lennének azok a legelvetelmültebbek, arra Matula bácsi azt mondaná: ük tudják. Gondolom, nem Jehova következetes tanúi.

Régi probléma, hogy milyen idős test fog feltámadni? Édesanyám nem sokat érne a maga majdnem 92 évével. A tizenharmadik században azt gondolták erről, hogy mivel az ember harminc évesen ér el testi és szellemi zenitjére, ezért mindenki ebben az életkorban támad fel. Hogy aztán ez a test miképp képzelendő el, arról négy jellemzőben állapodott meg a teológia: érthetetlen, tiszta, fürge, és finom anyagú (szubtilis - szándékosan kerültem a latin szavakat). Egyszerűbb lett volna persze azt mondani, hogy tudja a rák, de komoly teológusok e helyett inkább latinul halandzsáznak egy kicsit. A test feltámadására mindenesetre szükség van. Kezdődik az alapoknál, Krisztus feltámadásánál, és annál az alapdogmánál, hogy Krisztus teljesen isten, ugyanakkor teljesen ember is volt, szétválaszthatatlanul és összeelegyíthetetlenül. Folytatódik az evangéliumoknál, Tamás (Didimusz) tapasztalásánál, illetve Pálnál ("„Romlandó testet vetnek el, és romolhatatlan támad fel..."). Pál még e test mibenlétére is ad némi támpontot: "érzéki testet vetnek el - szellemi támad föl." A görög eredetiben nem egészen így, de az csak bezavarna. (Ott az "érzéki" inkább "lelki": "pszüchikon", ellentétben a "szellemi"-vel, ami "pneumatikon".) Tulajdonképpen nem fogalmaztam pontosan, mert nem "folytatódik", hanem mindezek a dogma alátámasztására szolgálnak.

Jó, de a kakas csípje meg, milyen test támad fel végül? Fogalmunk sincs. Fogalmuk sincs. Vagyis lehetne, ha nem kellene dogmákat támogatni. De kell, mert ezek nélkül az Egyház (bármelyik keresztény-keresztyén egyház) bajba kerül. Nem Krisztus kerül bajba, sem a hit, hanem az egyház.
A zagyválás már a halállal elkezdődik. Tegnapelőtt arra gondoltam, hogy elkezdek írni a halálról. Szigorúan azzal a megjegyzéssel, hogy ez maximum egy gyenge előtanulmány lehet. Gyenge előkészítése egy fajsúlyosabb dolgozatnak. Most nem tudom. Talán várok még vele.
A halál az élet központi kérdése. A legközpontibb kérdése. Annyira központi, hogy még a buddhista László András is azt mondja, ha valaki ezt periférikusnak vagy elhanyagolhatnak tartja, az NEM ÉRTI, MIRŐL VAN SZÓ. És ha ebbe egyszer belefog az ember, akkor messze nem elég elméleti fejtegetéseket folytatni. Ha nincs benne tapasztalat (az én esetemben van), ha legalább a szele meg nem legyintette az embert, és nem próbálja EZT a lehető legmélyebben értelmezni, akkor szart sem ér. Ugyanannyira szart sem ér, mint azok a kenetteljes baromságok, amelyek igehirdetők szájából nap mint nap elhangzanak. Még akkor is, ha ezek az igehirdetők olyan ikonikussá válnak a köztudatban, mint Joó Sándor, egykori pasaréti református lelkész. "Mert a halál nem a lét ellentéte, tehát nem úgy van az, hogy a halál a nem-létezés, hanem a halál az örök élet ellentéte", prédikálta 1960. november 27-én. Mi keveredik ebben? Jószerivel minden, ami keveredni tud: a lét az élettel, a halál a nemléttel, a fokozás az ellentéttel. A lét ellentéte a nemlét. A halál ellentéte a nem-halál. Az élet ellentéte a nem-élet. Az örök élet ellentéte a nem örök élet. Ezeket aztán lehet tovább értelmezni és megfeleltetni.
Joó Sándor valahogy úgy képzelte, a testben való feltámadás azt jelenti, hogy "a feltámadott embernek megmarad a volt földi emberrel való személyazonossága". Megpróbálta továbbgondolni, hogy ehhez minek kell a test, de csak addig jutott, mint a többi óvatosabb kollégája: "Ilyen fölösleges kérdéseken töri a fejét [a hívő ember], hogy miként, hogyan lesz az majd?! Nos, erre hadd mondjam azt, hogy a “hogyan” kérdése Isten dolga." Punktum, a dolog levéve a napirendről. Ami ezek után következik a prédikációban, az annyira zavaros és semmitmondó, hogy idézni sem érdemes.

És akkor elmondom, én mit gondolok a dologról. Egyfelől azt, amit Spiró főhőse, Uri a Fogság-ban. "Borzalmasan félhetnek ezek a haláltól. Borzalmasan nem bírhatnak meglenni magukban, végletesen nem bírják a szeretetlenséget. Nem bírják elviselni az emberi sorsot." Németh Sándor sem bírja elviselni. A követői sem. Meg is értem, de ez sem tartozik ide. Ha valaki ennyire ragaszkodik... nem a léthez, még csak az élethez sem, hanem a TESTI (anyagi) élethez, akkor az nem keresztény. Nem vallásos. Az materialista, csak becsomagolja. Ezt is megértem. Hogy aztán az anyagot MI hatja át, lélek, szellem, az ezeknek az embereknek másodlagos. Csak anyag legyen. Csak valahogy kiderüljön a végén, hogy az egész valamiféle tréfa volt. Nem mindenkinek, természetesen, de őket maguk érdeklik. A többi vonatkozásában akár Jehova Tanúi is lehetnének. Hogy minden megmarad, csak tökéletesebb lesz. Ami azt jelenti, hogy TÖBBÉ NEM KELL FÉLNI. Sem betegségtől, sem haláltól, sem semmitől. A kecske is jóllakik, a káposzta sem vész el.
De akkor hogyan értsük Tamás-Didimusz (utólagos) hitét? Krisztus feltámadás utáni testét? A sebeit, amelyekbe Tamás belehelyezte kezeit, hogy megbizonyosodjon? János 20, 24-29. CSAK János. Sem Máté, sem Márk, sem Lukács. A GNOSZTIKUS János. Az Újszövetség (is) KÉP. Elsősorban kép. Az egész világ kép persze, de ez sűrített kép. Tanmese. Egy gnosztikus evangélium pláne tanmese. Nem szó szerint értendő, hanem LÉNYEG szerint. A feltámadott Jézust nagyon nehezen ismerték fel. Nem csak Tamás, a többi tanítvány is. Márpedig, ha UGYANABBAN a testben támadt volna föl, akkor azoknak az embereknek, akik majdnem három éven keresztül szinte éjjel-nappal vele voltak, semmiféle gondot nem okozott volna az azonosítása. Tehát, a Biblia szerint nem ugyanabban a testben támadt fel. Olyan testben, szintén a Biblia szerint, amely nem volt alávetve a fizika törvényeinek. Vagyis nem fizikai testben. De akkor hova tegyük Tamás megbizonyosodását? Oda, ahová való. Hogy Krisztus feltámadás - halál - utáni teste valóságos test volt. Nem ANYAGI, hanem VALÓSÁGOS. A valóság másik arca. Nem egy másik valóság, hanem UGYANAZ a valóság, csak MÁSKÉPP. Az összes többi magyarázat csak dogmatámogatás. Vagy félelem. Rettegés a TESTI elmúlástól.

"- Te voltál az egyetlen szerelmem - mondta Uri.
- Jó - mondta Kainisz -, hát ez ilyen volt. Majd egy másik életben.
- Nincs másik élet.
- Feltámadás sincs?
- Az van legkevésbé."

És most már tényleg csak azt kell tisztázni, hogy mi légyen a halál. Vagy azt, nevetne fel a dalai láma, hogy mi légyen az élet?

2015. 11. 09.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1