Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

 

Na jó. Leírom a gárdakapitány "a cigányság embernek nem nevezhető faj" kijelentése mögöttes tartalmát, vagy legalábbis annak egy részét másképp.

Nagy vonalakban - néhányuk besorolásáról vitatkoznak - kétféle élőlény van: növény és állat. Az állatvilágot - önkényesen és mégsem egészen önkényesen - is két részre lehet osztani: állatokra és az emberre. Az embernek, bár kétségkívül vannak olyan tulajdonságai, amelyek az állatvilágban is megvannak (most olyanokra nem fogok kitérni, hogy az állatvilágot a magukat tradicionalistáknak nevezők hova sorolják, minden állatfaj egy-egy rögeszme-e - pedig van benne valami -, az EMBERTŐL, vagyis az "emberfeletti embertől", akit a hindu Manunak, a héber Adam Kadmonnak, a Kezdet Emberének nevez, származnak-e, de nem fogok kitérni a modern biológiára és az evolúció-tanra sem), ugyanakkor vannak olyan tulajdonságai is, amelyek az állatoknak nincsenek meg. Ezeket a "szellem" és "lélek" fogalmaihoz lehet társítani, függetlenül attól, hogy mit értünk e fogalmak alatt. A gondolkodást azért nem írtam ide, mert az állatok is gondolkodnak, különböző szinteken persze, de ebből a megközelítésből azt lehet mondani, hogy az emberi gondolkodás is csak egy szint. Azt sem fogjuk most boncolgatni, hogy miért van ez így.

Nagyjából e kettősségből (állat-ember) adódik az emberiség felemelkedése is, és a tragédiája is. Abból, hogy az állatokénál sokkal többre képes gondolkodását melyik oldalra állítja. Más szóval, hogy melyiké a primátus. Ismét más szóval, hogy az emberben levő állat győz, vagy az ember.

És néhány évszázada mindinkább úgy tűnik, hogy az állat.

 

Most fogok egy meglepőt leírni: mind a testi dominanciájú állat, mind az - eredetileg - szellemi dominanciájú ember alapvető törekvése az öröklét. Az állaté testi szinten, az emberé szellemi szinten. Az állatoknál ez génkészletük továbbélésének a biztosításában (ez az első), és saját testi szükségleteik kielégítésében nyilvánul meg. Reménytelen és keserves harc, amely a hibák nemzedékről nemzedékre való kikerülhetetlen halmozódása miatt biztos bukáshoz vezet. (A hibák elleni - mutációkkal történő - szüntelen küzdelem, vagyis éppen a természet regressziós trendje a mai biológia szerint az evolúció mozgatórugója.) Az egész, ahogy leírtam, a TESTHEZ kötődik. Más szóval az ANYAGHOZ. Az állatok egész élete az anyag körül forog.

Az emberé nem. Pontosabban - a benne rejlő kettősség folytán - foroghat akörül is, és foroghat nem akörül. Attól függ, hogy melyik természet győzedelmeskedik. Ha az állati, akkor - az állatét mesze felülmúló gondolkodási képességei folytán - mint "állat" is messze alul fogja múlni az állatokat. Nagyon egyszerű oka van: az, hogy az állatokat sokkal inkább korlátozza - ember nélkül is - a természet, mint az embert.

 

És itt kezdődnek a bajok. Az ember képes kialakítani magának - ki is alakított - egy olyan mesterséges környezetet, amelyhez már pusztán felépítésénél fogva sem képes gyorsan alkalmazkodni. Ha az anyagi-testi jólét dominál, a környezeten, vagyis a KÜLSŐN, ha a szellem dominál, a BELSŐN lesz a hangsúly. Egy idő óta - ez aktuálisan évszázadokban, tágabb értelemben ÉVEZREDEKBEN mérhető - a mérleg az anyagi-testi jólét felé billent. Az emberi TEST viszont - az állati testhez hasonlóan - millió év alatt lett olyan, amilyen lett, ezért ahhoz is, hogy az emberi elme által megváltoztatott világhoz alkalmazkodjon, sokkal több időre volna szükség, mint amennyi idő alatt ezek a változások végbemennek. A természet-környezetvédelem (bár szélmalomharcot vív) ezért is lenne központi fontosságú, de az alapproblémát - lásd előbbiek - nem oldja meg. Az alapprobléma ugyanis SZEMLÉLETI probléma.

 

Mi következik mindebből? Az következik, hogy kialakult egy olyan emberinek nevezett, valójában az állatihoz konvergáló világ, amely a vályú körül forog. Ez a világ pedig - mézes lepénybe burkolva - ennek megfelelő társadalmat hozott létre.

Az ember társas lény. Így alakult ki, mondhatni, ilyennek teremtették, ezzel nincs mit kezdeni. Tudomásul kell venni, mint a világ és a természet "törvényeit" is (amelyek valójában nem törvények, csak azoknak a dolgoknak a leírásai, melyeket nem tudunk befolyásolni). Mint társas lény, durván kétféle társadalmat alakíthat ki anélkül, hogy a működtetés sérüljön: magszerűt és hagymahéjszerűt. A magszerű társadalomban van egy központi irányító, a többiek bizonyos értelemben egyenlőek. Ilyenek a pásztortársadalmak, és általában azok a társadalmak, amelyek nem rendezkedtek be önfenntartásra, ha elfogynak a tartalékok, odébbállnak, vagy háborút indítanak. (Például a török birodalomban, noha voltak rang szerinti markáns különbségek, a szultán előtt mindenki egyenlő volt, egy nagyvezírt vagy pasát ugyanúgy bármely nap elérhetett a végzet, mint a legszegényebb ráját, parasztot vagy közkatonát. Az összes föld a szultáné volt, sőt, rajta keresztül ISTENÉ.) A hagymahéjszerű, egymás alá rendezett hierarchikus posztokon alapuló társadalom a letelepedett, földművelő népeké.

A Földön már nincs szabad hely. Talán a sivatagban és a mongol pusztákon még van, de általában nincs. A jövő, ha egyáltalán lesz olyan, ameddig az emberiség tömegesen el nem kezd kihurcolkodni a világűrbe (ez az egyik, bár szintén időben korlátolt lehetősége, hogy meghosszabbítsa létét ez árnyékvilágban), az önfenntartást preferálja. A gond az, hogy ezzel az állati természet felé hajló emberi mohóság nem tud kibékülni, mert korlátozza a lehetőségeket. Igazából nem is ő korlátozza, hanem maga a természet, vagyis az, hogy ha túl akarunk élni, akkor tudomásul kell vennünk bizonyos határokat. Az ember azonban hallani sem akart ezekről a határokról.

A hagymahéjszerű szerkezet így szóba sem jött. Elkezdte lebontani, és ezt elnevezte forradalomnak. De kormányozni valahogy mégiscsak kellett, ezért egy magszerű szerkezetet rakott a helyébe, azzal, hogy a maghoz vezető utat megnyitotta a periféria előtt. Megmaradt a központi irányítás, csak az irányító szerepét ezután BÁRKI betölthette. Be is töltötte, lásd a Habsburgok utáni Magyarországot. Még egyszer elmondom, mert nem lehet elég sokszor: a BÁRKIN van a hangsúly. A versengés egyenlőségén. Azon, hogy nincs lehetetlen. Hogy a mohóságnak már semmi nem szabhat határt.

Pedig szab, de lassan kicsúszunk az időből, amikor a konzekvenciákat már késő lesz levonni.

 

Nade hogy jönnek ide a cigányok? Senki nem olvasta el rendesen az utolsó négy mondatot. "Vártak és szaporodtak." Persze, hogy - végső lényegében, lásd előzőek - már rég nem morális kérdésekről van szó. Legfeljebb a "kapitány" ezt hiszi, de hogy a "kapitány" mit hisz, nem oszt és nem szoroz.

Arról van szó, amiről a Közel-Keleten is második éve, hogy tudniillik a mohóság nem szereti, ha határt szabnak neki, márpedig egy erős központi (bármilyen legyen is, itt sem morális kérdésekről van szó, már csak azért sem, mert a mai politikában olyanok gyakorlatilag nincsenek, legfeljebb mint célszerűségek) hatalom hajlamos erre. Mit csinál ez a szerencsétlen, és a többi szerencsétlen, pusztán azért, hogy a saját pecsenyéjét sütögesse? KITERMELI ÉS ÖSSZEKOVÁCSOLJA AZT A RÉTEGET, AMELY AZTÁN A LEGKÖNNYEBBEN LESZ MANIPULÁLHATÓ. Elég lesz neki annyit mondani, ha kellően naggyá válik, hogy "látod, mit csinálnak veled?". És - MINDEN az érzékeléssel kezdődik - TÉNYLEG ezt látja majd. Ő fogja elkergetni (vagy rá hivatkozva kergetik el) a gárdakapitányokat, de, bár ezt ő nem tudja, nem azért, hogy egy méltányos hatalom üljön a helyükbe, hanem azért, hogy megnyíljon a versenypálya a harácsolás és sokkal veszélyesebb népbutítás előtt.

 

A hagymahéjnak az a lényege, hogy MINDENKI OTT VAN, AHOL A HELYE. A mai társadalmak nagy részének az, hogy SENKI NEM TUDJA, HOL A HELYE. Ennek a következménye a BIZONYTALANSÁG. A bizonytalanság csak egyik olvasatban bizonytalanság, a másik olvasatban korlátlan lehetőségek délibábja.

Előfeltétele pedig mindennek az előbb elnyomott, megalázott, később megszédített tömeg. Álljon bár cigányokból, feketékből, proletárokból.

 

2012.09.29.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1