Mi a társadalomra vonatkozó tanulsága az "Az elefánt" című írásnak? Az, hogy hogyan működik a félrevezetés. A társadalom alapja NEM a nép, hanem - eredetileg - a KIRÁLY. Az alap FELÜL van. MINDIG felül van. A fizikai "alul" csak azért alul, mert ÍGY SZOKTÁK MEG. Valójában éppen úgy nevezhetnék "felül"-nek is. Kapaszkodjanak fel egy gyűrűre, forduljanak meg, és meglátják. Senki máson nem múlik, mint Önökön. És ha ezt a megszokást mint elvet beviszik a köztudatba, majdújabb félrevezetésekkel társítják, alakul ki Rousseau tévképzete. A "felséges nép" tévképzete.
Nem, nincs itt semmi leértékelés. Az egész EGYÜTT működőképes. Egyetlen szóval nem állítom és állítottam az ellenkezőjét. Nem jogi különbségételről van szó, hanem elsőbbségről, ha úgy tetszik, sorrendről. Hogy honnét indulunk ki. A "második" semmivel nem alábbvaló az "első"-nél. Szimpla prioritás és nézőpont kérdése. Nem elmélet. Színtiszta gyakorlat. A népnek semmi baja nem lesz attól, hogy nem felséges. Ő maga sem érzi magát annak. Amikor be akarták neki beszélni, akkor is pironkodva fogadta. Soha nem hitte el teljesen. Egyedül azt érzékelte belőle - amikor érzékelhette, néhány történelmi pillanatra -, hogy több mindent szabad neki, mint azelőtt. Mint szabadna. Élt is vele, pontosabban visszaélt. Aztán minden visszazökkent a régi kerékvágásba, azzal a különbséggel, hogy azok a néptársak, akiknek nem akaródzott visszakerülni a saját helyükre, felkarolták az eszmét, és magukat az egész nép képviselőinek kikiáltva, saját személyükben kezdték a hatalmat bitorolni, és onnantól mindezen visszaélések zömét ők maguk követik el.
Az uralkodó nem úgy van felül, mint a vízen a gálya. Nem azért, hogy az alatta levőket kihasználja, hanem azért, hogy SZERVEZZE. Az uralkodó nem gálya, hanem minden, amitől a víz olyan lesz, amilyen. Szél, napsütés, eső, szárazság. És nem fordítva. Nem a víz az úr.
------------------
A fejétől bűzlik
Vagy a feje a többitől. De annyi igaz lehet, ha már ez a mondás megszületett, és nyilván tapasztalatból született - nem eszem halfejet -, hogy a fej jobban bűzlik, ha bűzlik. A fej - képletesen - az egész reprezentánsa. Jelképesen maga az egész. Hogy ez a fej milyen, meghatározza - nem csak képletesen -, hogy milyen lesz vagy nem lesz a többi.
Egy társadalomban a társadalom reprezentánsa a társadalom feje. Az államfő nem csak irányítja - azt kellene neki - az államot, hanem - lényege szerint - MAGA AZ ÁLLAM.
Nem véletlenül játszottunk a szavakkal az elején. Ez és ez ugyanazt jelenti, hallom sokszor. DE MÁS SZÓ VAN RÁ, BAZDMEG. Akkor nem jelentheti ugyanazt. Miért az indulat? Azért, mert oly nehezen fogják fel. Oly nagyon nehezen.
Egy ideális államfőnek EGYETLEN PERC magánidejének sem szabadna lenni. A királyoknak régen nem is igen volt. XIV. Lajos élete a felkeléstől ("kis felkelés", "nagy felkelés") a nyugovóra térésig ("kis lefekvés", "nagy lefekvés") alá volt rendelve az államügyeknek. Ferenc Józsefé is. A király - ha tényleg király -, az államfő - ha tényleg államfő - mint király vagy mint államfő NEM EMBER. Nem egy a népből. Semmi köze a néphez. Nem azonos a néppel. Ő azzal a rendezőelvvel azonos, amitől a társadalom társadalom. És AZZAL A SZELLEMMEL. A méltósággal (dignitas) vagy a méltóság hiányával. Ha ő nem rendelkezik méltósággal, akkor az egész struktúra sem rendelkezik. Mitől méltóság a méltóság? Lehet méltósága egy királynak? Lehet. Lehet méltósága egy parasztembernek? Hogyne lehetne. A méltóság azzal a hellyel való nyílt azonosság, ahová a természet az illetőt helyezte. Ha például valaki vállalja a nézeteit, legyenek azok bármilyenek. Ha az államfő olyan ember, aki nincs a helyén, azaz valójában nem államfő, csak oda került, akkor az egész társadalom sincs a helyén. Innentől két lehetőség van: vagy leváltja, vagy őt váltják le. Nem valaki, hanem Isten, vagy az anyatermészet, kinek mi áll jobban a szájára. Így vagy úgy. Jöhet helyébe más is, és semmi sem. A nép is leváltható, és a struktúra is leváltható. Gondoljanak a a nagy birodalmakra, a rómaitól az oszmánig, a huntól a brit világbirodalomig.
A társadalom minősége szavakban is kifejeződik. A titulusok jól leképezik a titulusok viselőit, rajta keresztül pedig azt, amit képviselnek. Ne értsék félre a jelzőket. Magas, vagy alacsonyabb minőségekről van szó, lényegi azonosságról. Analógiáról. Képviseletről. OLYANRÓL, mint ez és ez ott és ott. Nem egy az egyben arról. Akkor nem volna rá külön szó, tudják. Nem istenről, hanem isteniről, nem apostolról, hanem apostoliról. Még az 1945 előtti japán császári cím se jelentett istent, csak istenit. Ten-not. Az Ég fiát. Az Ég képviselőjét. Magát az Eget, mint uralkodót. (Ugyanaz kínaiban a Tien-no volt.) A római császárokat is csak haláluk után istenítették meg, egy kivétellel (DDD: (Flavius) Domitianus, Dominus et Deus, Úr és isten, halála után viszont nemcsak, hogy nem ratifikálták, hanem a császárt még damnatio memoriae-re, az emlékezetből való kitörlésre is ítélték).
Istenkirály - szent király - apostoli király - Isten kegyelméből király - király (például parlamentáris monarcha) - kormányzó - elnök (elöl ülnök) tényleges hatalommal - elnök tényleges hatalom nélkül, helyette - miniszterelnök (a közszolgák tanácskozásán elöl ülő).
És most akkor képzeljék el, hogy mi történik akkor, ha az utóbbi magát e sor elején levőnek kezdi tekinteni.
2016. 01. 27.