Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Amikor Izraelben jártam, azt mondta nekem valaki: sokféle igazság van. Van zsidó igazság, palesztin igazság, drúz igazság, ahány nemzetiség, annyiféle. Most ehhez hozzáteszem, hogy ahány ember, annyiféle. Különösen papok szeretnek ilyen szavakat használni (én, amennyire lehet, kerülöm, ha meg nem lehet, akkor megpróbálom definiálni). Jó, rossz, igazság, hazugság, szép, csúnya, és a többi. Pedig pont ezekkel kellene nagyon óvatosan bánni. Soha nem felejtem el - most is fejből fogom idézni, bár én sok mindent idézek fejből, vége nem volna, ha mindent ki kellene keresnem (e tekintetben szerencsém van) - Nietzsche Zarathustrájának egy történetét. Zarathustra találkozik benne egy bolonddal, aki szidalmazni kezdi a várost. Csönd, mondja neki Zarathustra. "Ahol az ember nem tud szeretni, onnét MENJEN TOVÁBB." Ne szidja, ne akarja megváltoztatni - ha el tudja kerülni -, hanem menjen tovább. Ez kapcsolatokra ugyanúgy érvényes, mint bármi másra. Az országra is. Van azonban itt még egy mondat: "Ami az én számból igazság, az a te szádból hazugság."
Ennyire attól függ, ki mondja. Csak attól függ. Vagy ki csinálja. Hazudni nem csak szájjal lehet.

Az igazság ezért megfoghatatlan. Formailag lehet definiálni: igazság (valóság) az, amit igaznak (valónak) gondolunk. De ez az interperszonális kapcsolatokban nem érvényes. Nem abszolút. Azokhoz már inkább a jogi megközelítés a megfelelő út. Persze, mint mindenre, erre is van egy találó vicc. Sőt KÉT találó vicc, egyik a jogra, a másik a jog és igazság kapcsolatára. Az előbbi: ül a jogászprofesszor és a diák egy kávézóban. Fizetnek, de a borravalót az asztalon hagyják. Elmenőben, az ajtóból visszanézve látják, hogy az utánuk leülő zsebreteszi. "Minek minősítené ezt?" - kérdezi a professzor a diákot. "Lopásnak." "Nem, nem lopás." "Akkor sikkasztásnak." "Nem sikkasztás." "Csalás?" "Az sem." "Hát akkor mi?" "Disznóság."
A másik vicc nem is vicc. A jogászprofesszor végignéz az első évfolyamos gólyákon. "Mit keresnek itt?" - kérdezi tőlük. "Az igazságot" - mondja egy bátortalan hang. "Az igazságot... Akkor rossz helyre jöttek. Azt két emelettel lejjebb keressék, a filozófia tanszéken."
Abszolút igazság nincs. "Abszolút abszolút" igazság. "Nekem Krisztus az igazság", kaptam el ennek a bejegyzésnek az írása közben egy olvasói véleményt. "Meg az Út és az Élet is." Ego sum via, veritas et vita. Jó, arámiul kellene, esetleg görögül, de a katolikus egyház nyelve a latin, maradjon tehát így. ÉN vagyok az út, az igazság és az élet. Ő? Én? Elgondolkodott ezen a kedves olvasó?
Istenkáromlás lenne, olyasmi, amivel Jézust vádolták Pilátus előtt? Vagy csak nyelvi zsonglőrködés? És akkor hogy állunk a parúzia, Krisztus második eljövetele utáni idővel? A Krisztussal való egyesüléssel? Már, aki, persze, de hogy ki, az megint egy érdekes kérdés. Aki üdvözül, mondaná egy hívő. De ki üdvözül? Akit Isten erre eleve elrendelt, vágná rá a református. A katolikus is bólogatna, de hozzátenné, hogy ehhez azért nekünk is van némi közünk. Jó, és a többi? Azok a Pokolba kerülnek. Tehát nem marad más a világból, csak a szellemi világ? Csak Menny és Pokol? Van ennek így valami értelme? Hol van a pont a játékban? Hol van a vége? A vesztes örökké fizet, a nyertes örökké kasszíroz? Ha vége a világnak - ami alatt nem a Föld nevű bolygót értették, hanem MINDENT, az egész Univerzumot, csak akkor nem tudták, hogy az az Univerzum, aminek a Föld csak egy egészen parányi darabja -, az időnek nincs vége? Vége van, felebarátaim, vége bizony. És a Játéknak is. Ennek a játéknak legalábbis.

És az üdvözülésnek mi köze a cselekedetekhez? Üdvözülhet például Júdás? Már miért ne üdvözülhetne? "Isten előtt semmi sem lehetetlen." Júdás nélkül nincs megváltás. Ő az egyik központi szereplő. A legközpontibb, Krisztuson kívül. A megváltás rossz volna? Ha nem rossz, és ő a központi szereplők egyike, akkor jót csinált vagy rosszat? Az ő szempontjából rosszat, vágja rá az Olvasó. Biztos ez? Ő nem tartozik a megváltottak közé? Mi a megváltás személyes feltétele? Bár nem is annyira feltétel, de ne menjünk ebbe most bele. Krisztus elfogadása. A megváltás elfogadása. A bűnbánat. Júdás elfogadta Krisztust? TANÍTVÁNYA VOLT. Elfogadta, mint Megváltót? Amennyire a megváltás consummálása, végbevitele előtt lehetséges, elfogadta. Hiszen ezért csatlakozott hozzá. Megbánta bűneit? Hogy a fenébe ne bánta volna meg, amikor az árulása után felkötötte magát? BIZTOS, HOGY JÚDÁS NEM ÜDVÖZÜLHET?
Poor old Judas. Szegény öreg Júdás, énekelték a Jézus Krisztus szupersztár-ban.

De ha Világegyetem sem lesz, idő sem lesz, akkor csak Isten lesz. EGYETLEN személyben, mert személyekről sem lesz többé értelmes beszélni. Még egy istenkáromlás? Ugyan, miért volna az? Már most is egyetlen Isten van, csak több... miben is? Mondjuk, több személyben. Több arccal. Többféle aspektusban. De, ne lepődjön meg a kedves Olvasó, mindig is így volt. MINDIG EGYETLEN ISTEN VOLT. Hen kai pan, mondja a görög. Hen panta einai. MINDEN EGY. Na, a görögöknél aztán nyüzsögtek az istenek, volt az Olvasó nyelve hegyén, mielőtt ezt leírtam volna. Hát igen, de hogy? Mint UGYANANNAK AZ EGYNEK A KÜLÖNBÖZŐ ARCAI. Másképp, MINT AZ EGÉSZ TERMÉSZET ISTENI ÁTHATOTTSÁGA. Megint másképp, mint az egész természet megszenteltsége. Kinek hogyan szimpatikusabb. Akinek Isten nem jön a szájára, mondja azt, hogy a természet tisztelete. Némileg devalváltabb ugyan, de még így is megteszi.
És akkor lesz-e "gonosz"? Mivel semmi nem LESZ, gonosz sem lehet. Mi lesz vele? Semmi, mert ha a lét (valóság) értelmét veszti, akkor minden értemét veszti, ami addig "volt". Új parti kezdődhet, de erről felesleges többet beszélni. A "rossz", avagy "gonosz" semmi más nem volt, mint egy tévedés. De akkor már mindegy. Kicsit tovább tart miatta, mondanánk mi, megrögzött időben gondolkodók, de ennek sincs már akkor értelme.
Hogy úgy mondjam, a gonosz, és vele a rossz eltöröltetik. Még a Biblia is ezt mondja.

De mi a gonosz, vagyis a rossz? A hazugság? Még mielőtt ebbe belemennénk, tisztázzuk: a "rossz" NEM a "jó" ellentéte. A "jó" ellentéte a "nem jó". A "rossz" UGYANAZON a képzeletbeli vonalon helyezkedik el. De a "gonosz" és a "rossz" ugyanaz volna? Nem, nem ugyanaz, de gyakorlatilag mégis. Hatását tekintve. A gonosz az érzelmi töltéssel ellátott rossz. Gonosz az a rossz cselekedet, amit ártó szándékkal követnek el. De nem kell valamit ártó szándékkal csinálni, hogy rossz legyen. Sőt, kifejezetten javító szándékkal is lehet. A Pokolba vezető út jóindulattal van kikövezve.
Már ezekből látszik, hogy mennyire nehéz megítélni, mi a jó és mi a rossz. Rossz az, ami hátráltat abban, amiért erre a földre születtem. Miért születtem erre a földre? Hogy MEGNYERJEM A JÁTÉKOT. Nade én báb vagyok, nem Játékos! Hát ez az. Ez az, kedves Olvasó. A Játékot csak Játékosként lehet megnyerni. És akkor most olvassa újra ennek az írásnak a második bekezdését.
Rossz az, ami ellentmond Isten akaratának. Ami ellentmond a természetnek, ha így szimpatikusabb. Isten akarata (a természet) adott. Azon nincs vitatkozni való. Nehéz felismerni? Nem annyira nehéz. Van egy elég jó kiindulási alap, már, ha el nem nyomják. Úgy hívják, hogy LELKIISMERET.

És akkor mi az igazság? Az igazság az Isten akaratának (a természet törvényeinek) való megfelelés. Kvázi a valóság. A valóságnak való megfelelés. Ha a valóság lényege a küzdelem (a Játékos szemével nézve is), akkor a saját vélt valóságnak való megfelelés. Ahányan vagyunk, annyifélének. Hiszen Isten (a természet) akarata ez. Ha nem ez volna, nem volna kiválasztódás. Nem volna harc sem. Isten (a természet) akarata a JÁTÉK. Nyugodtan nevezhetjük így, hiszen tudjuk, miről van szó. Nekünk persze nem tűnik játéknak. Akkor, ha nem gondolkodunk. Hiszen MI MAGUNK IS JÁTSZUNK MINDEN PILLANATBAN. Szerepeket osztunk magunkra. Elképzelünk egy szituációt, ami egyáltalán nem biztos, hogy ugyanaz a szituáció, mint amit a partnerünk képzel el, vagy az a harmadik, aki minket szemlél, és ebben elhelyezzük az ugyancsak elképzelt magunkat. Ha udvarolunk, ha hivatalos teendőinket intézzük, ha csak az utcán sétálunk. Egy barátom mesélte, hogy mindannyiszor meglepődik - hatvankét éves -, amikor belenéz a tükörbe. Ő egy fekete szakállú-hajú, fiatal embert vár, és egy ősz néz vele szembe. Aztán - ezt már én teszem hozzá - ellép a tükörtől, és - jó esetben - úgy fog viselkedni, mint a fekete hajú-szakállú.
Milyen magabiztos, érzékelik az emberek. És ŐK IS ÚGY FOGNAK VELE VISELKEDNI.

Harc, kedves Olvasó. Az "igazság" lényege a harc. A küzdés maga, hogy Madáchot idézzem.

Kevés nagyszerűbb mű született, mint Az ember tragédiá-ja. Persze kellett hozzá egy Arany János is, de a gondolat mélységén ez mit sem változtat.

2014. 08. 21.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1