Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

 

Orbán Viktornak hosszú távon körülbelül annyi esélye van hatalmon maradni, mint - ahogy a pesti folklór mondja - Szálasinak volt a főtárgyalásán. Vagy mint szír kollégájának, Bassár al-Asszadnak. Nem is ez a fő kérdés már régóta. Még csak a dolog lefutása sem, az legfeljebb keserves vagy izgalmas lehet, de a történet végét már ismerjük. Meghal, vagy képletesen meghal a főszereplő. Hogy ki lesz a gyilkos, már érdekesebb, de csak a két valóban fontos kérdés közül a másodiknak alárendelve. Az első fontos kérdés az, hogy miért került hatalomra? Ha ezt megválaszoljuk, megválaszolható az is, hogyan lehet az ismétlődést elkerülni. A második, valóban fontos kérdés pedig az, hogy mi várható utána? Persze azok a kedves urak és hölgyek, akik olvassák a portált, és olvasták, vagy ismerik azokat a bejegyzéseket is, melyek akkor készültek, amikor még a kétharmad csak egy rémálom képei között derengett fel a többség számára, nem fognak meglepődni. Unatkozni fognak. De vannak újak, és vannak feledékenyek is.

Még mielőtt ismét válaszolnék a két kérdésre, egy gondolat a szimpátiámról. Hát az nincs. Egyik "oldal" iránt sincs. Nincs jobboldali vagy baloldali vonzódásom. Volt, nem tagadom, nem is olyan rég, pár éve: akkor azt mondtam volna, ha megkérdezi bárki, hogy liberális vagyok. Ha nem értenék azonnal és teljesen félre, most is azt mondanám, azzal, hogy ÉN vagyok a liberális. Csakhogy, a magukat annak tartókkal ellentétben, ÉN sejteni vélem, hogy mi a szabadság. Már gondolkodtam rajta. És mivel gondolkodtam, igyekszem olyan keveset kiejteni a számon, amilyen keveset csak tudom. Hogy képszerűbbé tegyem a dolgot, pontosan ugyanolyan kevéssé vonzó számomra a mai "jobboldal", mint amennyire a gyerekkoromban az Astoriában a szomszéd asztalnál ebédelő maszek zöldséges, vagy a Zserbóban üldögélő úri közönség volt. És pontosan annyira vonzó a baloldal, amennyire - szintén gyerekkoromban - vonzódtam a kulturális forradalom harcosaihoz, a Téli Palota "ostromlóihoz", a házbizalmihoz, párttitkárhoz vagy, hogy a modern időkre áttérjek, bármely szavanna hiénafalkájához.

Orbán Viktor egy ugyanolyan ellenválasztással került mostani pozíciójába, mint 2002-ben Medgyessy Péter. Mint Antall József 1990-ben, vagy Horn Gyula négy évvel később. És ami Bajnai Gordonnak is kínálja a következő esélyt. Ez az ember rosszul csinálja, keressünk egy másikat. Ez a másik is rosszul csinálja, talán az előző jobb volt. Hát nem jobb az előző sem, de talán egy harmadik. Ő is rosszul fogja csinálni, és senkinek eszébe nem jut, hogy miért csinálja MINDENKI rosszul? Kivétel nélkül buta emberek lennének? Nem hiszem. Mindenki gonosz? Gonosz ember nincs. Akkor kapzsi? Talán némelyikük, talán sokuk, talán a többség, de semmi esetre se mindenki. A rendszer jó, csak rosszul működtetik. Churchill már alább adta: a rendszer rossz, de jobbat nem sikerült kitalálni. A RENDSZER rossz. És jobbat valóban nem sikerült kitalálni, csak természetesebbet, de azt nem kitalálták, hanem LETT. Kitalálni olyan fékeket és ellensúlyokat kell hozzá, amelyek nem természetesek ugyan, de némi garanciát nyújtanak a visszaélésekkel szemben. Sőt, még csak nem is elsősorban a visszaélésekkel szemben, hanem a hatalombitorlással szemben. Olyan ember, aki vezetőnek született, vagyis e tisztség mindhárom feltételével, a fensőbbséggel, uralommal, hatalommal rendelkezik, nem terem minden bokorban, és nagyon hosszú idő, ameddig felnő a feladatához. Ez a rendszer azonban, amely ellenválasztásról ellenválasztásra bökdösi az őt elszenvedőket, éppen az előbbi ellenében született. Minden tisztségnek, ami az előzőben volt, van benne is megfelelője, mert másképp a társdadalom vezethetetlen volna, csak ezeket a tisztségeket bárki betöltheti. És ha bárki betöltheti, akkor általában alkalmatlanok fogják betölteni. Na jó, nem mindenre alkalmatlanok. A tényleges feladatukra nem alkalmatlanok, csak ez a feladat nem az általuk vezetettek kiszolgálása lesz, hanem azok kiszolgálása, akik őket - éppen e célból - a pozíciójukba segítették. És innentől az egész struktúra nem másra fog felépülni, mint a megtévesztésre, manipulációra, szemfényvesztésre, a politikától a legutolsó szelet parizerig, amit parizerként vásárol a kedves vevő a boltban. Amikor már mindenki számára nyilvánvaló, amit előbbiekben leírtam, jelenik meg a vágy az atyuska iránt. De ez is ál-atyuska lesz, aki atyuskaként viselkedik, beszél, miközben olyan távol áll a valódi atyuskától, mint Makó vitéz állt Jeruzsálemtől. Ez Orbán. Nem ő verekedte ki magának a hatalmát, hanem az ölébe pottyantották. Kedves elődei pottyantották az ölébe, pedig ő is ugyanannyira amatőr, ahogy kedves elődei is azok voltak. Miért? Mert a rendszer az amatőrök irányába szelektál.

Mi is történt? Kialakult egy dilettánsok közötti szabad verseny, amely néhány évvel ezelőtt eljuttatta az országot az összeomlás küszöbére. Nem lett volna ezzel semmi baj, ha mi vagyunk a régi, gyarmatosító Athén, Anglia, vagy a modern gyarmatosító Amerika. Kurva könnyű "demokratát" játszani a mások tulajdonában levő szűzföldek rovására, vagy a háború-rombolás-újjáéptés működtette gazdasággal. Úgy, hogy a mi pénzünk világvaluta, annyit nyomunk belőle, és annyi hitelezőnk van, amennyit akarunk. Attól a pillanattól azonban, hogy elvágják a köldökzsinórt, és megszűnik a pénzszivattyú, beüt a baj. Lásd Angliát, Amerikát, vagy a mai Görögországot. Németországban még kitart az évezredes szorgalom, de ez nem a "demokrácia" miatt van így, már csak azért sem, mert a "demokrácia" ott viszonylag új fogalom. Szóval nem mi vagyunk Amerika. Kilépni ebből a körforgásból egy Bajnaival nem lehet. Vele csak VISSZALÉPNI lehet. Megjegyzem, ő is ezt akarja. De mit is mondok? Ő? Ő továbbra is csak stróman. Mondhatnék helyette ŐK-et, anélkül, hogy bármiféle összeesküvésre kellene gondolnom. És igazam is lenne, de az "ők" se korrekt válasz. A korrekt válasz az, hogy e csoportokat is mozgatja valami, ami mindig újratermeli őket, más és más szereplőkkel, de változatlan struktúrával, ahogy a testi sejtek pótolják az elhaltakat. Hívhatjuk ezt a valamit korszellemnek, de hívhatjuk Bélának is. Teljesen mindegy, ez az össz-emberi közösség rendszeréből következik. Ez a mi keresztünk, amit nem áll szabadságunkban nem cipelni.

Ha most nem vetjük fel az EGÉSZ RENDSZER felváltását egy bizonyos értelemben korábbi, de más értelemben abszolút modern (ez az álcája, amely ideig-óráig képessé teheti az e világban való létezésre), a VALÓSÁGON alapuló másik rendszerrel, akkor vissza fogunk lépni. Akkor meghosszabbítjuk azt a szenvedést, amelyet sokan és jó ideje élnek mint a saját életüket. Akkor is jön majd egy másik Orbán - eddig MINDIG jött, csak nem így hívták, és még boldogok lehetünk, ha csak Orbán jön -, utána a következő ellenválasztás, ismét Orbán, egészen addig, ameddig valaki(k) fel nem ismerik, hogy amiket leírtam, nem az én agyszüleményem, hanem az EGYETLEN LEHETŐSÉG. (Orbán itt természetesen nem Orbán, hanem BÁRKI, aki ugyanazt a szerepet játssza.) Az a lehetőség, AMI MÁR MŰKÖDÖTT, bizonyos értelemben és részeiben ma is működik. Semmit nem mi találtunk ki belőle. Semmit. Mi csak összeraktuk. Mérhetetlenül tágabb horizont, mint Bajnai vagy az Együtt 2014 Mozgalom. Mérhetetlenül tágabb horizont, mint ma itt bármelyik társadalmi szervezet horizontja. Talán, tágasságát tekintve (és CSAK AZT TEKINTVE) a szabadkőműveseké hasonlít hozzá leginkább. Nem véletlenül, persze. Hosszú idő óta Magyarország legnagyobb lehetősége, hogy egyáltalán tényező legyen a világban. Nem csíkos zászlós, zsidó- és cigányverő tényező, hanem olyan tényező, amely miatt talán tényleg megbocsátják neki a múltját és a jelenét.

A közeljövő csak nagy szerencsével és még nagyobb ügyességgel a miénk. A távolabbi jövő viszont vagy a miénk, vagy nem lesz távolabbi jövő. És ez nem egy fürdőkád, hölgyeim és uraim, amelybe a Hikszosz belecsorgatja a vizet, beleönti a fürdősót, aztán csak bele kell ülni és élvezni.

Ezt már tegnap el kellett volna kezdeni építeni. Akkor is, ha nem egyik percről a másikra lehet felépíteni. Egyik percről a másikra semmilyen időtálló szerkezetet nem lehet felépíteni.

NINCS MÁS ÚT. A többi mind a szakadékba vezet. Orbáné is, Bajnaié is, a következő Orbáné is, a következő Bajnaié is. Ez ugyanis UGYANAZ az út. És minél többet haladunk rajta "előre", annál közelebb jutunk a végéhez.

Ami...

 

2012.11.10.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1