(kiegészítés a Döntéshez és A felelősséghez)
Gamlet monológja. A miénk nem monológ, hanem diskurzus volt. A "nem döntés" döntés vagy nem döntés? A döntéshez két dolog kell: tudatosság és döntési helyzet. Páris királyfi alapos megfontolás tárgyává teszi az aranyalma odaítélését, és úgy véli, hogy az egésszel csak rosszul járhat. Veszélyes dolog egy istennőnek kedvezni, közben két másikat ellenséggé tenni. Egyáltalán, veszélyes dolog az istenek dolgába belekeveredni. Nekik szórakozás, nekünk vérre megy. Tulajdonképpen ezzel leírtam azt a játékot, amiben van szerencsétlenségünk szerepelni, de most nem erről van szó.
Szóval, Páris azt gondolja, hogy nem dönt. Ez ekvivalens azzal, hogy nem adja oda az almát sem Hérának, sem Aphroditének, sem Athénének. Két lépcsős, írja egy barátom: 1. odaadja vagy sem, 2. kinek. Nem nem döntött, hanem úgy döntött, hogy nem adja oda senkinek. Ezzel viszont megtagadta a döntési szituációt. Úgy döntött, hogy nem dönt. A döntés tárgya maga a döntés volt. Az eredménye a nem döntés.
Úgy döntök, hogy kimegyek levegőzni. A levegőzés: döntés. Nem maga a döntés, hanem a döntés tárgya. Amikor azt írtam a döntésről, hogy "a nem döntés is döntés", akkor így értettem. Aztán belebonyolódtam egy véget nem érő vitába, ahol mindkettőnknek igazunk volt, csak egyszerűen másról beszéltünk. Én tárgyról, ő alanyról. "A nem döntés is döntés eredménye." Ezzel ki van húzva a méregfog. De azt azért ne reméljük, hogy senki nem fogja ezután azt mondani, hogy "a döntésem ez meg ez."
Mindazonáltal...írja le nekem, kedves Olvasó, milyen az, hogy "nem alma". Ne azt, hogy körte, szilva, csokipuding, hanem azt, hogy nem alma. Nagyon egyszerű a megvilágosodás: ne gondolj a fehér elefántra. Hát akkor, kedves Olvasó: NE gondoljon az ALMÁRA.
Az egzisztencialista filozófia atyja, Martin Heidegger az 1920-as években, Marburgban írta "Sein und Zeit", "Lét és idő" című munkáját. A könyv 1927-ben jelent meg, és mint a fundamentálontológia kidolgozása Heidegger fő művének számít. A fundamentálontológia - a lét alapjaival foglalkozó elmélet - David Farrell Krell interpretálásában egy KÉRDÉSSEL kapcsolódik az etikához: hogyan viszonyul az aktusok léte az aktusok TÁRGYÁNAK létéhez? A LÉT és az IGAZSÁG kérdése így UGYANAZ a kérdés lett. A heideggeri igazság nem kijelentések és tényállások közti kongruencia (megfelelés), hanem FELTÁRULTSÁG (Erschlossenheit), Heidegger későbbi terminológiájában a "lét tisztása" (Lichtung des Seins).
Heidegger sem jutott derűlátó végeredményre. Bevezette a "Dasein" ("ittlét", "jelenvalólét", "meglét") kifejezést, mint az emberi létet jellemzőt, de be kellett vezetnie a "Seinsvergessenheit", "létfeledés" kifejezést is, az emberi egzisztenciára pedig a "das Man"-t (a "man" a németben általános alany, névelővel és nagy kezdőbetűvel írva a "Mann", "ember" szóra utal, mint a MEGTESTESÜLT SZEMÉLYTELENSÉGRE). Végül, miután a "holmik" ("Zeuge") és "mások" ("Anderen") közé vetett lét keresése közben is csak a LÉTEZŐK mibenlétéről tudott valamit mondani, a Dasein definiálásával (Sein zum Tode - LÉT A HALÁL FELÉ), a halálba való beletörődés és az Eigentlichkeit, tulajdonképpeniség konklúziójával feladta a harcot.
Odi profanum vulgos et arceo, mondja Horatius. Gyűlölöm a közönséges tömeget, és távol tartom.
Sorge, gond, írja erről Heidegger.
De még mekkora.
2014. 11. 16.