Mert ha nem kérem, nem lesz meg? VALAHOGYAN mindenképpen meglesz. Az ilyen és hasonló kérdéseket a katolikus dogmatika meglehetősen frappánsan megoldotta. Ha valami "jó" történik, akkor a dolog evidens. De ha nem történik jó, hanem épp ellenkezőleg, olyasmi történik, amit kifejezetten igazságtalannak, kvázi rossznak érzünk, teszem azt, egy szentéletű, mindenkin segítő ember igen csúnya véget ér, akkor már nehezebb Isten MINDIG jóra irányuló akaratával magyarázni. A protestáns dogmatika - szokása szerint - nem nagyon tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel. Azt mondja, hogy az ember Istennel eleve szembe van dobva. Ami jót cselekedhet, azt egyedül Isten kegyelméből cselekedheti. Magától kizárólag rosszra képes, kvázi e tekintetben az Ördöggel áll egy oldalon. Egyszerű a képlet: Isten a jó, a többi mind rossz, ennélfogva ami rossz a világon található, Istentől eleve idegen. Mindössze két probléma vetődik fel ezzel kapcsolatban: ha MINDEN, ami történik, eleve Isten akaratából történik, akkor a rossz dolgoknak, is Isten akaratából kell történniük, a másik, hogy akkor mit tehetünk? Mit tehetünk, ha minden jótól TELJESSÉGGEL meg vagyunk fosztva? Kálvin azt tanácsolja, hogy törekedjünk a jóra. De ha teljesen meg vagyunk fosztva tőle, akkor a törekvéstől is meg vagyunk fosztva.
Az ember számára minden rosszak kvintesszenciája az elkárhozás. Ha minden Istentől ered, akkor az elkárhozás is. Ha - hogy tetézze a dolgot - Isten mindent eleve elrendelt, akkor a kárhozatot is elrendelte. Némelyeket ELEVE KÁRHOZATRA SZÁNT. Hogy jobban értse a kedves Olvasó: MÉG MIELŐTT MEGSZÜLETETT VOLNA. (Ezt a katolikus dogmatika pozitív reprobációnak nevezi, és eretnekségnek tartja.) Isten e szerint tehát a kezdetektől EZT AKARTA némelyekkel. Hogy kikkel, az számukra haláluk után derül ki. Legyen meg a Te akaratod?
A katolicizmustól a kárhozatra való eleve elrendelés gondolata idegen. Az eleve elrendelésé nem, de hogy hogyan, mindjárt látni fogjuk. Azt mondja ugyanis, hogy Isten SOHA nem akarja a rosszat, legfeljebb MEGENGEDŐLEG akarja. Az isteni akarat KIZÁRÓLAG az üdvösségre irányul, viszont - az EMBER szabad akaratának engedélyezésével - megengedi, hogy az ember ne éljen vele. Az embert üdvösségre, és csak üdvösségre rendelte el, azzal, hogy ezt szabadon visszautasíthatja.
Na igen, de hogy döntjük el, hogy ami velünk történik, jónak, avagy rossznak kell értékelnünk? Az előbbi premisszából - és most térünk le a keresztény teológia vonaláról - kiindulva úgy, hogy szépen elfelejtjük, hogy rossz is lehet. Nem azért felejtjük el, hogy magunkat áltassuk, hanem azért, mert mind a "jó", mind a "rossz" - akár a matematikában a + illetve a - - minősítés kizárólag tőlünk függ. A dolgoknak ÖNMAGUKBAN nincs előjelük. Persze nincsenek "önmagukban" sem. Az olyan és hasonló kifejezések, hogy "valójában", "tőlünk függetlenül", teljességgel értelmezhetetlenek. A Lenin által már a szifilitikus idiotizmus állapotában kitalált anyag-definíció egy értelmetlen halandzsa. ("Az anyag a tudatunktól függetlenül létező, objektív valóság." Tudatunktól független = objektív, létező = valóság, annyit mondtam tehát ezzel, mint azzal, hogy ez a körte ez a körte. Mint definícióval semmit az égvilágon.) Nincs "objektív". Csak szubjektív van, objektív pedig csak úgy, mint szubjektív objektív. Mint egy szubjektum által - énáltalam - objektívnek tartott észlelet. Ami ezáltal teljességgel szubjektív. (Némileg emlékeztet az előbbi anyag-definícióra az autoidentitás logikai formulája is. A = A, de A nem = B, C, D, stb. Ezzel meg az a probléma, hogy az A = A képletben az "A" KÉTSZER szerepel. Márpedig ez nem lehetséges. Miért nem? Mert semmi nem lehet azonos önmagáVAL, tekintve, hogy eleve ÖNMAGA. Ide kizárólag azt lehetne felírni, hogy A. És punktum, de ezzel nem mondtam semmit. Hiszen mit is mondhattam volna?)
A tantra az ártó - "rossz" - dolgok "jóvá" - hasznossá - tételének a művészete. Ezért találták ki. Úgy lerészegedni a sárga földig, hogy a vége a legtisztább józan állapotot is meghaladó szellemi tisztaság legyen. Úgy hemperegni a legmocskosabb kurvákkal - Mircea Eliade könyvében "dombikkal", "mosónőkkel" -, hogy a vége a legfelemelőbb szerelmi élményt is meghaladja. (Szigorúbb - megalkuvásra kevésbé hajlamos - elmék szerint e világban, amely mindenkit az önmaga ellen folytatott permanens offenzíva állapotában igyekszik tartani, már CSAK tantrikus utak léteznek.) Van például egy olyan - szintén tantrikus - gyakorlat, hogy egy tökéletesen ismert és értett szöveget teljes figyelemkoncentrációval úgy kell olvasni, hogy azt az olvasó NE értse. (Ha most cinikus akarnék lenni, és az akarok, akkor azt írnám - írom -, hogy a kedves Olvasók jelentékeny részének ez például a jelen írás vonatkozásában mindenféle tantra alkalmazása nélkül is sikerülni fog.)
A "jó" tehát nem jó, a "rossz" tehát "önmagában" nem rossz, hanem olyan, amilyen. "Miért tartanám szépnek a menyasszonyt? Miért mondanám rá, hogy csúnya?" - kérdezi a Defensor. Rosszá, illetve jóvá TŐLÜNK lesz. Ezek - bármik is legyenek - ESZKÖZÖK. Ha helyzetekről van szó, alkalmak. Egy új szerep, amiben kipróbálhatjuk magunkat. Egy új játék. Egy új feladvány. Ami szerepe szerint semleges, és pont az a lényege, hogy hogyan tudunk belőle profitálni. Mert - és ez már-már axióma, sőt, egészen az - MINDENBŐL lehet profitálni. Minden megpróbáltatásból, a - nem is olyan sokára - várható kollektív összeomlástól összes vagyonunk, teljes egészségünk, akár családunk elvesztéséig. Én például tegnap kaptam meg a végrehajtó levelét minden - nem létező - értékem lefoglalásáról, felkutatásáról, kisajátításáról. Két éve teljesen váratlanul és eddig sorozatszerűen, majd szünet, majd újrakezdődés - igyekszem megtudni azért, hogy mi az oka, ki is fogom találni - hajnalonta - edzés ide, edzés oda, vagy tán épp ezért - néha szívpitvar-fibrillációra ébredek (leginkább a stroke-veszély miatt érdekes). Tehát nekem se fenékig méznyalogatás, elviekben. És? Hallott engem valaki rinyálni? Olvasott tőlem e cikken kívül bárki ezekről?
Ebből az - egyedül előrevivő - nézőpontból NINCS rossz. Csak olyan helyzetek vannak, melyekből profitálni lehet, illetve, amelyeket el lehet szalasztani. Ha logikusak vagyunk, márpedig igyekszünk azok lenni, EZ a rossz. Ez az, amit rossznak lehet nevezni.
Legyen meg a Te akaratod.
2013. 10. 17.