A HMP nem "nemzeti" párt. A HMP - ahogy az összes portál-lap alján olvasható - az EMBER pártja. Nem teszünk különbséget ember és ember között. Nem teszünk különbséget magyar és nem magyar között, se pro, se kontra. Mégis van valami, ami - még nacionalista szemmel is - a "magyarok" primátusa mellet szól(hat). Az tudniillik, hogy a HMP Magyarországon alakult meg. Nem Csehországban, nem Romániában, nem Németországban, hanem Magyarországon. Ennek okáért, ha bármiféle jó kisülne az emberiségre nézve a dologból, az Magyarországról indulna el. Megjegyzem, épp itt az ideje. Így is lemaradtunk uszkve öt évszázadot (legutoljára Mátyás idejében kínálkozott erre némi lehetőség). Aki vet egyetlen pillantást a HMP emblémájára - megtekinthető a portálon, például a "szervezetek" alatt -, valószínűleg azonnal tele lesz előítéletekkel. Pozitív vagy negatív előítéletekkel, attól függően, ki milyen stimulánsokat szedett be addig. Még ugyan nem kaptam ilyen irányú észrevételt, de egészen biztosan van és lesz, ezért inkább elmagyarázom. Hat szó által formált körben egy pajzs látható, és mögötte egy kard. A pajzson NEM Árpád-sávok vannak, különösen nem azzal, amit ma hozzáragasztanak, hanem Magyarország címere, korona nélkül, kicsit megmásítva, épp az előbbiek miatt. A hat szó jelentését "A HIKSZOSZ" bejegyzés alatt el lehet olvasni, és még sok helyütt másutt is. Nem stilizáltunk semmit. Mindenki stilizál, de mi nem vagyunk mindenki. Nem csak stílusban, tartalomban sem. A kard az Excalibur. Az ELŐTTE lévő pajzson valóban magyar állami jelképek láthatók, de éppúgy lehetnének (lehetnek, sőt LESZNEK) más jelképek is. Például szlovákok, románok, szerbek. Az univerzális mögöttes lényeg ugyanaz, csak a szinguláris, egyedi megjelenés lehet különböző.
De, ha már felmerült - nap mint nap felmerül - az ember és ember közti különbségtétel, néha egészen sajátos formában, gondolok itt Schweitzer József nyugalmazott főrabbi inzultálására és Kerényi András zsidó hitközségi elnök minapi hasbarúgására, tegyünk tisztába még egy dolgot. (Ma már nem személyek, hanem absztrakciók uralkodnak, ismerte fel Tamás Gáspár Miklós. Heuréka. Mindössze a megfelelő következtetéseket kellene innentől levonni - hogy tudniillik a megfelelő SZEMÉLYEKNEK kellene uralkodni - de pont ez nem fog menni. Gyorsan hozzáteszem, mielőtt bárki elkezdené az "önjelölt" vezető verklijét, hogy NEM ÉN, NEM ÉN, Isten mentsen meg engem ettől.) A királyi (Nagy-) Magyarország lélekszáma a 19. század elején 8 millió körüli volt. Ennek negyvenkét (!) százaléka volt magyar anyanyelvű. Hozzájön még a másfél milliós Erdély, ott még rosszabb az arány: harminckét (!!) százalék. Egyesítve a kettőt harminckilenc (!!!) százalék jön ki. A rendi Magyarországon ezzel semmiféle probléma nem volt. A szakadék nemes és nem nemes között húzódott, nem magyar és nem magyar között. A 18. század végén - 19. század elején (hála a francia forradalomnak és Napóleonnak) azonban nálunk is megjelent a modern értelemben vett nacionalizmus. A reformkor - benne a nyelvújítással - fő programja a magyarosítás lett. Ha csak a nyelvújítást és a magyar nyelv uralkodóvá tételét nézzük, egy alkuajánlatról volt szó: mi nem teszünk különbséget magyar és nem magyar származás között, de cserébe ti nyelvetekben és lelketekben magyarrá váltok. Ebben nem különbözött egymástól Wesselényi, Széchenyi, vagy Kossuth. Sikerült is feltornászni az arányt negyvennyolc százalékra. De hogy jött ki ez a szám? Ugyanis a horvátoknak, szerbeknek, románoknak, szlovákoknak eszükben sem volt asszimilálódni, elég, ha csak az 1848-49-es eseményekre gondolunk. Úgy jött ki, hogy azért akadt egy Magyarországra tömegével betelepült nemzetiség, amely hajlandónak mutatkozott. Bizony, drága Olvasó: ezek a ZSIDÓK voltak. Az EGYETLEN magyarországi nemzetiség, amely a negyvennyolcas forradalomban a magyarság mellé állt. Amely MAGYARKÉNT harcolt az első világháborúban, köztük saját nagypapámmal, és harcolt volna, ha hagyják a másodikban is (a Don-kanyarban, amikor elfogytak a katonák, volt, hogy zsidó munkaszolgálatosokat fegyvereztek fel, és ők ugyanúgy megállták a helyüket, mintha honvédek lettek volna). A papírtalpú bakancsok zsidó szállítói, pénzemberek, spekulánsok, kommünárok egy teljesen más kérdés. Ha a magyar uralkodó osztály csak egy kicsit is szorgalmasabb, vagy tényleg elnyomatásban él a Habsburgok alatt, most ő lenne a pellengéren. Dehát késő bánat, eb gondolat.
Hát valami ilyesmiért (is) van az a pajzs a kard ELŐTT.
2012.10.08.